Egyházunk
legnagyobb ünnepét nyolc napon keresztül ünnepli, ünnepelteti. Ezt tesszük mi
is, ma is, mikor a húsvét nyolcadában jöttünk el erre a szentmisére.
Nagy ünnepélyességgel bír ez a mai nap is, szinte ugyanolyannal, mint
húsvétvasárnap: énekeljük dicshimnuszunkat a Dicsőséget, szekvenciát mondunk,
ünnepélyes a mise végi elbocsátás... Egyházunk valóban ma is teljes
ünnepélyességgel ünnepelteti Urának feltámadását.
Az
előbb azonban meg is magyarázta nekünk a napi könyörgés, miért is
ünneplünk ilyen sokat, miért is ünneplünk egyáltalán. „Istenünk, add
jóságosan, hogy földi ünneplésünk segítsen el az örök boldogságra“. Ezért.
Hogy ez a mai ünneplés is felszítsa bennünk a vágyat az Isten iránt,
az isteni boldogság iránt, az örök haza, a feltámadás iránt. Hogy ilyenkor
megérezzük, a saját bőrünkön tapasztaljuk, mily jó hozzánk az Úr. Hogy ezt
a napot tényleg az Úristen adta, hogy ujjongjunk és vigadjunk rajta, és
hogy a mennyeiekre vágyódjunk általa.
Ne
fojtsuk el szívünk lángját, hanem tápláljuk: imáinkkal, énekeinkkel,
ünneplésünkkel. Hogy e földi húsvétunkat az örök, véget nem érő húsvéttal
folytathassuk majd – kezdve feltámadásunk napjával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése