Drága Testvérek, örömmel és
szeretettel köszöntelek Titeket. Húsvét ünnepe van, Jézusnak a bűn és a halál
fölötti győzelmét, halálból való feltámadását ünnepeljük. Húsvéti ünneplésünk
ez évben összefonódik Szűz Mária fatimai jelenésének századik évfordulójával.
Jogosan kérdezhetjük: milyen helyet foglal el Szűz Mária a húsvéti
eseményekben? A második vatikáni zsinat után a Szűz Máriáról szóló tanítás
fontos helyet kapott pápáink tanításában és Egyházunk életében is. VI. Pál pápa
a Marialis cultus pápai levélben, II. János Pál pápa a Redemptoris
Mater kezdetű enciklikában tanítják, hogy a húsvéti eseménynek egyik
főszereplője a Szűzanya mert Jézus édesanyja. De mint Egyházunk, vagyis
mindannyiunk anyjaként is ott a helye Jézus sírjánál. Szent János evangéliuma
igazolja ezt a tényt: Szűz Mária anyasága a megváltás rendjében akkor éri el
tetőpontját, amikor szent Fia a keresztfán haldokolva végrendeletében nekünk
ajándékozza Édesanyját, vagyis az ő anyai oltalmába helyezi az emberiséget
(vö.: János evangéliuma 19. fejezetének 25-27 versével).
II.
János Pál pápa ezt így magyarázta: Jézus e rendelkezésében, holott fájdalmai
kimondhatatlanok, Édesanyja iránti törődő szeretete nyilvánul meg. Ő rövidesen
vértanúhalált hal, de gondoskodik magára maradó Édesanyjáról, Szent János
apostolra bízza, egyúttal maga helyett a szeretett tanítványt, János apostolt
adja gondoskodó gyermekeként, aki itt az egész Egyházat, sőt az emberiséget
képviseli. Ezáltal az a tény, hogy Mária anyasága az egész emberiségre
vonatkozik, amit eddig csupán sejtettünk, most itt, a kereszt alatt
nyilvánvalóvá válik. A második vatikáni zsinat az Egyház kétezer éves
hagyományára is hivatkozva a Szűzanyát Jézus anyjának és az egész emberiség
édesanyjának nevezi. Ő az Ádámnak adott ígéret sátántipró asszonya, isteni
Fiának a megváltásban segítője, az Egyháznak, Krisztus misztikus teste
tagjainak édesanyja, ez mind elegendő ok arra, hogy a feltámadt Krisztus
győzelmét Máriával együtt ünnepeljük. Mária a Golgotán elvesztette egyszülött
Fiát, de helyette megkapott minket, örökbefogadott gyermekei lettünk, te meg
én, mindannyian! És azóta mi, a bűntől megváltott emberek naponta együtt
lépkedünk Szűzanyánkkal a mennyország felé. Mert amilyen szilárdan,
rendületlenült állt szent Fia keresztje alatt, ugyanoly kitartással és hűséggel
vezet minket, adoptált gyermekeit az égbe vezető úton (vö.: ApCsel 1. és 2.
fejezete).
Ilyen
lelkülettel lássuk a fatimai jelenésben is Mária gondoskodó szeretetét, az
édesanya aggódását gyermekeiért. Mivel az emberiség letért az üdvösség útjáról,
a liberális eszmeáramlatok rossz irányba vitték a keresztényeket is, Mária
anyai szeretettel mutatja az életszentség helyes útját, melynek alapfeltétele a
bűnbánat, a megtérés. A Szűzanya kegyelmi eszközöket is kínál: a havi szentgyónást,
a gyakori szentáldozást, a rózsafüzér imádkozását, az öt engesztelő elsőszombat
megtartását, elmélkedő imát a rózsafüzér titkai fölött és mindezek felajánlását
a megsértett isteni Fölség és Szűz Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett
bűnök engesztelésére. Az Egyház régóta az istendicsőítés eszközét látja a
rózsafüzér imádkozásában, mert annak titkai az üdvösségtörténet eseményeit
mondják el, ezért helytálló a rózsafüzér ősi megnevezése: „szentolvasó”, mert
mintegy „elolvassuk” a titkokban a bibliai történéseket. A rózsafüzér 20
titkában elsősorban Jézus megváltói művét idézzük fel, csak utána, ill.
mellette említjük Szűz Mária szerepét az üdvösség történetében, ahogyan ennek
lennie kell. A katolikus keresztény lelkiségnek központja a hívő ember kapcsolata
teremtő, szerető, megváltó Istenével, és mindehhez hozzá társul Szűz Mária
anyai szeretetének segítségével. Mária tisztelete nem valami adaléka, díszítő
eleme a mi kétezer éves keresztény vallásunknak. Maga az Isten helyezte őt
istenanyai méltóságra, isteni Fia szülőanyjaként ott a helye a mi vallásunkban.
Ezért tehát Mária tiszteletét elhanyagolni, semmibe venni, esetleg lenézően
megvetni, jelenti elutasítani Jézus gondoskodó szeretetét, amellyel Édesanyját
segítségül adta – Íme, a te anyád! – egyúttal elfutni Mária anyai szeretete
elől. Hálából megtestesült Jézusunk iránt gyakorta imádkozzuk egyénileg,
családi körben, vagy plébániai közösségben a rózsafüzért, legalább egy tizedet
mindennap. Nem nehéz imádkozni, még a kisgyermekek is imádkozhatják. Imádkozható
szinte bárhol: séta közben, munkába menet vagy jövet, vonaton vagy autóbuszon.
És kapcsolatban vagyunk irgalmas Istenünkkel és szerető mennyei Édesanyánkkal.
Kedves
Testvéreim, ne feledjük, hogy az igazi békesség nem háború mentes állapotot
jelent, nem is a nagyhatalmak fegyverarzenáljának egyensúlyát. Béke ott van,
ahol igazságosság van, az igazi béke az Isten törvényének megtartásából fakadó
rend és nyugalom. De mivel az emberi értelem és akarat az áteredő bűn miatt
megsérült, ezért állandóan ügyelnünk kell gondolatainkra, szavainkra és
cselekedeteinkre és azokat minduntalan Isten parancsaihoz kell igazítanunk.
Ezek után nem lesz nehéz egységet teremtenünk
hasonlóan gondolkodó és viselkedő embertársainkkal.
Szentatyánk,
Ferenc pápa múlt év húsvéthétfőjén ezt mondta: A Szűzanya Jézus szenvedésének
és halálának csendes tanúja volt és örvendező szívvel látta feltámadt Fiát. A
kereszten szenvedő szent Fiát fájdalmas lélekkel látta meghalni, de nem ájult
el, hite erejéből állva maradt. Kérjük ezt az erős Édesanyát, hogy segítsen
bennünket is ilyen hittel húsvétot ünnepelni, a feltámadt Jézus örömét és
szeretetét mindennapjainkban megélni. Az ő erős hitének húsvéti világossága
erősítsen meg életútjainkon, kiváltképp, ha keresztúton kell mennünk. És
húsvéti hitünkből nyerjenek bátorítást azok is, akik még nem hisznek
Krisztusban, segítő szeretetünk pedig támogassa szenvedő testvéreinket is.
Kedves
Testvéreim, húsvétnak örömét, békéjét és kegyelmeit szívből kívánom Számotokra
és adom ehhez áldásomat Nektek és Szeretteiteknek, az Atya, a Fiú + és a
Szentlélek nevében. Amen.
Mons.
Marián Chovanec, besztercebányai püspök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése