Közelebb, közelebb, Uram, hozzád... /Mk 6,53-56/

Ahogy az evangéliumban hallottuk, az emberek ott tolongtak Jézus körül, és „kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.”

Pedig Jézus már akkor is tudott „távolból” gyógyítani – puszta szavával, vagy csak gondolatával. Mégis minél közelebb akartak hozzá kerülni az emberek, meg akarták érinteni. Nekünk is itt van a lehetőségünk minden szentmisén, hogy testileg-, fizikailag is egyre közelebb kerüljünk Istenünkhöz, aki valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. De vajon élünk-e ezzel a lehetőséggel?

Ne féljünk, ne szégyelljünk előrébb jönni, előrébb ülni, hogy jobban láthassuk és érezhessük Istenünk közelségét. Ez is lehet egyfajta hitvallás: én hiszem az itt levő Istent, és testemmel is kimutatom: minél közelebb akarok hozzá kerülni.

Miserend és hirdetések - Évközi 5. vasárnap

Évközi idő ötödik vasárnapja

Sok mindent megérthetünk a saját életünkből, ha figyelmesen hallgatjuk a Jézus életéről szóló evangéliumokat. Figyeljük csak meg a mait...

Jézus mint a betegségek legkiválóbb gyógyítója jelenik meg: nincs olyan betegség egész Izraelben, amelyet ne tudna egy pillanat alatt meggyógyítani. Nem csak a sok éve beteget, de a már betegen születettet is egy szempillantás alatt makkegészségessé „varázsolja”. Özönlenek hozzá az emberek olyannyira, hogy – mint írják az evangélisták – sokszor még enni sincs ideje. Megírta a költő is (Dsida Jenő): „A siralmak völgyében nyüzsgő tömeg. / A vakok látni akarnak, / a süketek hallani / s a poklosok szája gyógyulásért vonaglik.” És Jézus mégsem nyit orvosi rendelőt – pedig megélhetne belőle nem csak ő, de tanítványai is. Sőt az az egész világnak javára lenne, ha egy ilyen csodás gyógyító, orvos működne bárhol a Földön. És Jézus mégsem nyitott orvosi rendelőt, sőt. Azt mondta: „Menjünk el máshová, (...) hogy ott is hirdethessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem.” Milyen sokat megtanulhatunk ebből...

Mennyiszer kérjük mi is Isten segítségét elsősorban egészségünkért, földi jóletünkért, békességért, vagy éppen gazdagságért. És milyen sokszor nem vesszük észre, hogy ő nem ezért jött el a földre. Buzgó imádságainkkal talán minden nap felkeressük őt, és csodát kérünk tőle: gyógyítsd meg, Uram! Add vissza egészségét! Segíts rajtam, hiszen annyit kértem. Ő pedig – ha nem a legfontosabbat kérjük – azt mondja: „Menjünk el máshová, (...) hogy ott is hirdethessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem.” Azért jöttem, hogy az evangélium örömhírét adjam át. Azt, hogy Istennél örök életetek van. Hogy Isten egy mindennél csodálatosabb és boldogabb helyet készített nektek a mennyországban. Ezt jöttem hirdetni, hogy mindenekelőtt és mindenekfelett oda vágyódjatok, oda akarjatok eljutni.

Elsősorban ezért imádkozzunk naponta Istenhez. Nehogy tőlünk is eltávozzon, mert nem azt kérjük, ami igazán fontos. Tanuljunk meg és tudjunk imádkozni lelkünkért, örök életünkért! A mai evangélium, a mai vasárnap többek között erre tanít...

Nehogy... /Mk 6,7-13/

Jézus többek között ezekkel a szavkkal küldte az apostolokat: „Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét...“

Az Isten senkire nem erőszakolja rá tanítását, szavait. De ha nem fogadjuk el, nem fogadjuk be, helyettünk máshoz fog szólni. Ilyen egyszerű: ha nekünk nem kell, majd szól az Úr máshoz – ő nem erőszakos. Kell, hogy egy kicsit talán meg is remegjünk e szavak hallatán, nehogy könnyelműen, félvállról vegyük azt, amit az Isten minden nap üzen nekünk.

Az apostolok „elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg.” Nekünk is hirdettetik – hallgassunk az isteni szóra.

A vértanú és csodatevő - Szent Balázs

Igen népszerű szentünket, Szent Balázst ünnepeljük ma. Talán mindannyian ismerjük legendáját, mely szerint csodálatos módon mentette meg egy egy fuldokló életét. Valójában azonban nem ezért ünnepeljük őt. Számunkra sokkal fontosabb kell hogy legyen az ő tanúságtevő élete és vértanúhalála. Azért ünnepeljük ma őt, mert püspökként példaadó életet élt, halálával pedig az egy Istenről tett tanúságot – vértanú és hitvalló volt Szent Balázs püspök.

Ez legyen a legfontosabb számunkra. Minden más – az ő csodára képes közbenjárása is – csak ez után következzen. Először is buzduljunk fel és vágyódjunk hozzá hasonló életre, és Istenhez elvezető halálra. S ha ezek a vágyak kellően élni fognak bennünk, akkor minden bizonnyal a testi betegségek elleni harcban is segítségünkre lesz a vértanú s egyben csodatevő Szent Balázs.

Urunk bemutatása

Simeon gyönyörű hálaénekét hallotuk a mai evangéliumban. Szent Lukács evangélista pedig megjegyzi, hogy ennek a férfiúnak maga a Szentlélek adta tudtára, hogy még életében találkozni fog a Megváltóval, Jézussal. S most, hogy azon a napon – melyre emlékezünk – találkozott vele, annyit mond: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, mert szemeim meglátták Szabadításodat” – más szóval: Istenem, már elértem életem célját, találkoztam veled, a te Szent Fiaddal, s most már elmehetek ebből a világból. Milyen csodálatos és nemes életcélja volt Simeonnak: csupán találkozni az Úrral, s annyi elég volt neki. Tudta, ez a legnagyobb és legtöbb, amit életében megkaphat, elérhet.

Nekünk pedig ez a lehetőség megadatik minden nap, minden szentmisében: magával az Istennel találkozhatunk. Készüljünk fel mi is mindig alaposan erre a találkozásra. S ha az Istennel való találkozás pillanatait teljességgel megéljük, átéljük, mi is – Simeonhoz hasonlóan – rájövünk: másra, többre nem is vágyhatunk az életben.

Miserend és hirdetések - Évközi 4. vasárnap