A Szentlelket várva

Húsvét utolsó hetét kezdtük el, amelyben Egyházunk már a Szentlélek eljövetlét készíti elő. Jézus ma hallott búcsúbeszédében bizalmat kér apostolaitól ezekkel a szavakkal: „Bízzatok, én legyőztem a világot!”

Mi a Szentlélek eljövetelét várjuk, amely ugyancsak hasonló ráhagyatkozást kíván meg tőlünk. Hisz testi szemeinkkel a Szentlélek kiáradása sem látható – csupán lelki világunkat teszi gyümölcsözőbbé. Mi azonban mindig jézusi bizalommal legyünk Isten ígéretei iránt – hisz már számtalanszor bebizonyosodtt: Ő mindig megtartja azokat. Ilyen bizalommal várjuk e napokban a megígért Szentlelket.

Miserend és hirdetések - Húsvét 7. vasárnapja

Húsvét hetedik vasárnapja

Ma a húsvéti idő utolsó előtti vasárnapját üljük. Már csak a jövő heti Pünkösd van hátra, és véget ér az az időszak, melyben mindenekelőtt Urunk feltámadását ünnepeljük. Már elmúlt a húsvét utáni negyvenedik nap is – mikor Jézus a mennybe ment. Mi pedig azért vagyunk hívők, mert mindezt hisszük.

Hisszük, hogy Jézus feltámadt, hogy megjelent apostolainak, hogy mennybement, s már az Atyaisten jobbján ül. De mindez nem elég. A szentmise elején elhangzott könyörgésben többet kértünk – mindannyiunk számára. Így imádkoztunk: „Urunk, Istenünk, hallgass jóságosan kérésünkre. Hittel valljuk, hogy Megváltónk veled van a mennyei dicsőségben. Engedd éreznünk, hogy ugyanígy velünk marad ígérete szerint, a világ végéig.” Milyen fontos kérés! "Engedd érezbünk..." Nem elég nekünk hinnünk és vallanunk mindezt, de éreznünk is szükséges! Hisz emberek vagyunk mind, és nem csak tudatunk, de érzelemeink is vannak. Egyházunk pedig pontosan tudja ezt – hisz hús-vér emberekből áll. Ezért imádkozunk és imádkozzunk ma mindannyian, hogy a húsvét örömét, valamint Istenünk életünkben való állandó jelenlétét ne csak higgyük, ne csak tudjuk, ne csak valljuk, de érezzük is. Mert ha ez az érzés nem lenne meg, biztosan meguntuk volna már a húsvét ünneplését – hisz már több mint negyven napja ezt tesszük. Ám ha ott van bennünk a húsvétból és a mennybemenetelből származó  öröm, akkor szívesen jövünk el, szívesen veszünk részt a szentmisén, szívesen ünnepeljük újra és újra e szent tikokat.

Sose féljünk azért imádkozni, hogy Istenünk és vallási meggyőződésünk az érzéseinkbe is belépjen, s mindenkor érezzük Istenünk jelenlétét.

Urunk mennybemenetele

Az egyházi év, annak elrendezése és elsősorban annak ünnepei nagyon sokmindenre megtanítanak minket – ha figyelünk rájuk s ha megüljük őket. Ma Jézus mennybemenetelét ünnepeljük.

Főünnep ez a mai, parancsolt ünnep – bár hétköznapra esik. Egy olyan napra, mikor nincs sem állami ünnep, sem munkaszüneti nap. Így ilyenkor még nagyobb kihívás, hitünk próbatétele, hogy eljövünk-e a szentmisére, teszünk-e az ünnep megéléséért. De mivel eljöttünk, Egyházuk a következő imádságot tanítja meg velünk: „Mindenható Istenünk, hadd ujjongjunk szent örömmel és hadd vigadjunk gyermeki hálaadással, mert Krisztusnak mennybemenetele a mi fölemelkedésünk...” Ujjongani szent örömmel és vigadni gyermeki hálaadással – milyen nemes kérés! Hisz mindannyian vágyunk az örömre, a boldogságra. Egyházunk pedig arra utasít, hogy tanuljunk meg „szentül” örülni – azaz örömünket lelni a szent dolgokban. Átgondolni – talán éppen a mai ünnep lényegét, üzenetét –, és megérteni: az, hogy Jézus a mennybe ment egyben a mi mennybe fölvételünket, és egyben az örök boldogságunkat is jelenti. Ő előre ment, hogy megmutassa a mennybe, a végtelen boldogságba vezető utat. Ha ezt megértjük és átéljük, ott lesz a szent örömmel való ujjongás a mi szívünkben is. A másik pedig, amiért imádkoztunk a nap könyörgésében: „és hadd vigadjunk gyermeki hálaadással.” A gyermek nagy érzelmekkel tudja átélni mind az örömet, mind a boldogságot: ha valami fáj neki – azonnal sír. Ha valami jól esik neki – őszintén mosolyog. Ilyen őszinteséget vár tőlünk is Urunk. Őszintén adjunk hálát neki e mai napért, mely valahol a mi örök boldogságunknak kezdetét is már előre vetíti.

Az egyházi év és annak ünnepei nagyon sokmindenre megtanítanak minket – ha figyelünk rájuk s ha megüljük őket. Mi megszenteltük ezt a napot, hogy eljöttünk a szentmisére. Folytassuk e szent ünnepet, Urunk mennybemenetelét: „ujjongjunk szent örömmel és vigadjunk gyermeki hálaadással, mert Krisztusnak mennybemenetele a mi fölemelkedésünk...”

Miserend és hirdetések - Húsvét 6. vasárnapja

Pünkösd előtt

Jézus – feltámadása után – azért távozott el apostolai köréből, hogy a mennyből elküldje nekik – és nekünk – a Szentlelket. De nem ment el szótlanul, hanem minderre előre felkészítette őket – hogy majd ha bekövetkezik, felismerjék a történésekben Isten gondviselését.

Sokszor a mi életünkben is vannak olyan nehézségek, melyek abból adódnak, hogy valaki eltávozik közülünk: vagy idegen országba, messze földre, vagy a halál utáni örök életbe. Gondoljunk ilyenkor arra, hogy Jézus minden veszteséget képes pótolni az ő Szentlelkével, hisz ő maga is így nevezi őt: Vigasztaló. Imádkozzunk – így Pünkösd előtt még gyakrabban – a Szentlélekhez, kérve vigasztalást nehéz ügyeinkben.

Előre /Jn 15,26-16,4a/

Jézus nem hagyott semmit a véletlenre. Tanítása és szavai nem követelnek későbbi kiigazítást vagy javítást. Ő mindent tudott előre, tudta, mi, hogyan és mikor fog megtörténni. Nem akarta tanítványait sem bizonytalanságban hagyni. Ezért mondta el a mai szavakat az utolsó vacsorán – ezért jövendölt az elkövetkezőkről. Hogy nehogy azt higgyék valamikor is a hívek, hogy valami olyan történt, amivel Jézus nem számolt. Istennél sosincs váratlan helyzet.

S nincs ez máshogy a mi életünkkel sem, kedves testvéreim. Az Isten mindent tud előre. Tudja, hol, ki és mikor fog megbetegedni, vagy meghalni, esetleg milyen szerencsétlenség fog bekövetkezni. Fontos azonban, hogy mi is tudjuk: Istennél nincs váratlan helyzet – ami annyit jelent, hogy Istennél nincs reménytelen helyzet. Most kell hogy ezt tudatosítsuk, „hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy ő előre megmondta nekünk.“ – Istennel és Istennél mindig mindenre van megoldás, mert ő számol mindennel.

Legyen valóban mindig őszinte imánk, mikor ezt énekeljük, különösen majd az  elkövetkező júniusi hónapban: „Támadna bármi vész, szívem meg nem remeg, gondot viselsz reám, hiányt nem szenvedek.”