Évközi 1. nap

Éppen csak véget ért tegnap a karácsonyi idő, a szeretet ünnepe, a karácsonyi ünnepkör, ma – az évközi idő első napján így szólt hozzánk az isteni szó: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban”.

Mert vallásunk, Egyházunk, hitünk egy szusszanásnyi időt sem hagy a tétlenségre, a semmittevésre, esetleg a szeretetlenségre. Aki ugyanis szeret, az állandóan szeret, szünet nélkül. Nem lehet szeretni bizonyos határokon belül, hogy esetleg megmondom: ennyit, meg ennyit szeretek és tovább nem – legyen ez idő, tér, vagy bizonyos személyek terén. Vagy szeretünk mindig, vagy nem szeretünk.

Erre buzdít, és ehhez ad erőt a mai szent evangélium: szüntelenül, megállás nélkül haladjunk előre a szeretet útján a menny felé.

Misrend és hirdetések - évközi 1. vasárnap

Urunk megkeresztelkedése

Négy nappal ezelőtt még azt ünnepeltük, hogy a három napkeleti bölcs-, király a jászolban fekvő kis Jézust köszöntik. Ma viszont már a felnőtt Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük. Harminc év telt el e két esemény között – de erről az időszakról a Szentírás szinte semmit sem beszél – csupán ennyit mond: „Jézus gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt.”. Éppen ezért már sokan próbálták kitalálni, hogy hogyan is élhetett Jézus fiatalként, mit dolgozhatott, kikkel barátkozhatott, hogyan viselkedhetett családjában. Azonban mivel nincs hiteles adatunk abból a korból, minden csak kitaláció. Jézus felnőttéválásáról nem tudunk semmit.

Mégis szinte mindent megtudhatunk róla. Ugyanis nyilvános működése – mely harminctól harminchárom éves koráig tartott – pontosan bemutatja Jézus gyermekkorát, Jézus fiatalságát, Jézus gondolkodását és viselkedését. Jézus nyilvános működése – mondhatjuk így – élete harminc évének a gyümölcse. Jézus nyilvános működését harminc év felkészülés előzte meg.

És így van ez a mi életünkben is. Az, hogy egy-egy helyzetben hogyan döntünk, hogyan viselkedünk, az nem abban a pillanatban dől el: hanem az azt megelőző hetekben, hónapokban, években. Például hogy egy-egy helyzetben megtudjuk-e valanni hitünket, az nagymértékben attól függ, az előtte levő hetekben, hónapokban, években mennyire ápoltuk, tápláltuk, gyakoroltuk hitünket.

Így válik igazzá a Szentírás szava: „Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt.” Mi teremjünk jó gyümölcsöt! Ez azonban rendszeres gondoskodást, hitgondozást, hitgyakorlást igényel. Így töltsük az egész évet – hogy minden tettünk mindennapi istenes életünkről tanúskodjon.

Fényesség /Mt 4,12-17.23-25/

Izajás próféta azt mondta arról a vidékről, ahol Jézus elkezdte tanítását: „A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.“

Mi talán nem is tudatosítjuk eléggé: az, hogy mi keresztények, krisztuséi, Krisztus követők lehetünk az egyik legnagyobb és legfontosabb dolog a világon. Hisz pontosan tudjuk, hogyan kell élnünk ahhoz, hogy az örök életet elnyerjük – Jézusunk megmutatta. Még mindig a „halál hazájában“ élnénk, ha Krisztus nem jött volna el. De ő eljött, mi pedig naponta mélyébben és mélyebben ismerhetjük meg az ő életét, tanítását – többek között itt, a szentmiséken. Ez az igazi világosság, mely mindennél fontosabb.

Ma adjunk hálát Istennek ezért a kegyelemért, hogy mi naponta „nagy fényt láthatunk“, mely biztosan az örökkévalósághoz vezet. 

Zsolozsma - vízkereszt

Ezt a mai zsolozsmát Urunk megjelenésének, Vízkereszt ünnepéről imádkozzuk. S ahogy arról tegnap elmélkedtünk, Vízkereszt ünnepén arra emlékezünk, hogy Isten megjelent az egész világnak, megismertette magát az egész világgal. A többi ilyen imához képest ennek a vízkeresztinek van egy különlegessége. Mégpedig az, hogy a nemsokára következő Magnificat, Szűz Mária hálaéneke, a jól ismert Magasztalja lelkem az Urat kezdetű ének három nyelven fog elhangzani. Az első részét görögül énekeljük majd, amely a keleti egyház nyelve. A második részét latinul, amely a nyugati, a római egyház nyelve, a harmadik részét pedig a helyi egyház nyelvén, tehát magyarul énekeljük majd.

Mi így fejezzük ki Vízkereszt ünnepének lényegét, így társulunk minden hívő-, imádkozó emberhez az egész világon.

"Háromkirályok" - Urunk megjelenése

Mai ünnepünk neve „Urunk megjelenése”. Népiesen csak „háromkirályoknak” hívjuk ezt a napot azért, mert ma arra emlékezünk, hogy a három napkeleti bölcs-, király odaért a Betlehembe, meglátta a gyermekké lett Istent, s imádta őt. Az „Urunk megjelenése” kifejezés ugyanebből a történésből ered, azonban egy fontos jelkép is belefoglaltatik: a nem zsidó származású „három királyok” a világ összes nemzetét, népét jelképezik. Így válik világossá, hogy a Megváltó nem csak a zsidó-, a választott néphez jött, hanem az egész világnak megjelent, hogy az egész világot váltsa meg. Ezért hívjuk epifániának, megjelenésnek: Istent immár az egész világnak megjelent, már mindenki megismerheti őt.

Ez a fontos ünnepelendő tény, hogy „Isten mindenkié”, nekünk is üzenni akar. A mai nap „legfontosabb tanítása, hogy ne sajátítsuk ki magunknak Krisztust, hanem mutassuk meg és közvetítsük az ő szeretetét minden embernek” – tanítja Barsi Balázs atya. Hogy ne sajátítsuk ki Krisztust magunknak, hogy ne tartsuk meg Istent, a belé vetett hitünket magunknak, hanem adjuk azt tovább. Ahogyan Szűz Mária sem rejtegette Jézust, nem sajátította ki őt magának, hanem nekünk adta: tovább adta az emberiségnek. Ugyanígy kell tennünk nekünk is: nem elég, hogy eljövünk ide, az Istenhez, s kettesben elbeszélgetünk vele. De beszéljünk e hitünkről családunkban, valljuk meg hitünket a hitetlenek előtt, mutassuk meg Isten szeretetét a munkahelyen, s tegyük példaadóvá egész életünket.

De mindez csak úgy valósulhat meg, ha előtte leborulunk Jézusunk lábainál, s csendes, személyes imádságban imádjuk őt – úgy, mint ezt megtették a „háromkirályok”. Biztosak lehetünk benne, hogy ennek az ajándéknak örül a legjobban az Istengyermek.