Szent Rita

E mai szentmise szándékában, mint azt hallhattuk,  külön kérjük Szent Rita közbenjárását, akinek ünnepe idén Szentháromság vasárnapjára esik, így akkor nem tudjuk megünnepelni – ezért emlékezünk rá most.

Szent Rita életrajza a következő szavakkal kezdődik: „Ritát idős szülei hosszú várakozás, reménykedés és sok imádság után kapták Istentől ajándékba.” Milyen megható szavak. Szent Ritát már fogantatásától kezdve Isten ajándékának tekintették. S a szülők gyermek utáni vágyának sokéves sikertelensége nem elvette a kedvüket, nem törte le őket, nem tette őket hitetlenné, hanem éppen ellenkezőleg. Mindez arra késztette őket, hogy még buzgóbban imádkozzanak, hogy még erősebb hittel kérjék Istent.

Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak van olyan kérése, amelyet talán már hónapok, vagy hosszú évek óta naponta kérünk Istentől. Hogy valamihenz adjon erőt, hogy valamit adjon meg, vagy valamit vegyen el. Szent Rita ünnepénél kérjük Szent Rita közbenjárását, hogy sose adjuk fel kéréseinket. Bízzunk Istenben, hogy hibáink-bűneink ellenére is meghallgat.

Miserend és hirdetések - Pünkösdvasárnap

Pünkösdhétfő

Pünkösdnek, a Szentlélek kiáradásának nem csak vasárnapja van, hanem hétköznapja is: Pünkösdhétfő. Tegnap ünnepnap volt – ünnepélyesen is hívtuk a Szentlelket, ma viszont sokkal szerényebben tesszük ezt: egy hétköznapi szentmise keretében.

Mindez nem véletlen. Ez a kettős Szentlélek-hívás talán éppen azt szemlélteti, hogy a Szentlélekre nem csak a nagy ünnepek-, nagy események kapcsán van szükségünk, hanem a kisebb dolgokban, kisebb eseményekben is – ahogy arról tegnap is elmélkedtünk. Az egyszerű hétköznapokat is a Szentlélek vezetésével, az ő sugallatait követve kell megélnünk. Hívjuk őt és halljuk meg hangját minden nap – a legegyszerűbb, legsablonosabb hétköznapon is.

Pünkösdvasárnap

Pünkösdöt ünneplünk, a Szentlélek kiáradásának nagy napját. De már a szentmise elején mondott imákból észrevehettük, hogy ez a mai ünnep nem csak egyfajta emlékezés, nem csak egy kétezer éve történt eseménynek a felelevenítése, hanem ahogy közösen imádkoztunk a könyörgésben: „Istenünk, áraszd ki a Szentlélek ajándékait az egész világra, és töltsd be híveid szívét isteni kegyelmeddel, amellyel egykor elindítottad az evangélium hirdetését.“ Azt kértük Istenünktől, hogy most árassza el a világot ajándékaival, hogy most szálljon ránk a Lélek, hogy már ne azokat az apostolokat erősítse meg, hanem minket itt és most.

Ugyanúgy a zsoltárossal együtt énekeltük: „Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk: újítsd meg a föld színét.“ Újra csak nem azt mondtuk, hogy „kiárasztottad Lelkedet“, hanem hogy „most áraszd ki“. Most add nekünk a Szentlelket, mert most van szükségünk rá. Ezzel a mai nappal ugyanis véget ér a húsvéti idő, és folytatódik az évközi idő. Ez biztos hogy jelképes jelentőséggel is bír: az ünnepek után újra jönnek a hétköznapok a maguk bajaival, gondjaival, problémáival... S pontosan a szürke hétköznapok folyamán van a legnagyobb szükségünk a Szentlélek ajándékaira: a bölcsesség és  értelem Lelkére. A jótanács és a tudomány Lelkére. A lelki erősség és a jámborság, valamint az istenfélelem Lelkére. Ajándékok, melyek nélkül az életünk reményvesztett és célt tévesztett, keserű és nincs benne derű, nehéz, melyben nincs segítő, megmentő kéz.

S ha mélyebben elgondolkozunk a Szentlélek hét ajándékán, rájövünk, hogy minden jónak pontosan ezek a forrásai.

Ha nincs meg bennünk az értelem és a bölcsesség Lelke, mindent csak ösztönösen teszünk, helyes gondolkodás nélkül – és tudjuk, milyen nagy problémák jönnek azzal elő, ha cselekszünk, de nem gondolkozunk.

Vagy ha gondolkozunk is, de tanácstalanok vagyunk, nem tudunk dönteni, nem tudjuk, melyik lenne a helyes választás… Milyen jó lenne ilyenkor valaki, aki mindig jó tanácsot, jó utasítást adna – itt a jó tanács Lelke.

Sok dolgot nem tudunk, nem értünk, mi miért történik úgy vagy amúgy… A tudomány Lelke ebben is tökéletes segítőtársunk.

Ha valóban eltöprengünk a Szentlélek ajándékain és hiszünk az isteni szónak, mely ezeket ígéri nekünk, akkor nem marad más hátra, mint hogy kérjük a Szentlelket. Kérjük, mert látjuk, milyen nagy szükségünk van rá. Nem szalaszthatjuk el ezt a lehetőséget, mert a Lélek éppen ma akar minket eltölteni. Kérjük őt és nyissuk a szívünket.

Jöjj, Szentlélek Isten! Töltsd el híveid szívét… Töltsd el a mi szívünket!

Regina coeli

Rómában, ahol nemrégen énekkarunkkal jártunk, van egy gyönyörű épület, melyet ma Angyalvárnak hívnak. Történt ugyanis – a hagyomány szerint –, hogy a 6. században egy nagy pestisjárvány idején a pápa a Szűzanya képét ünnepélyes, engesztelő körmenetben vitte a Szent Péter bazilikához. A körmenet közben az említett épület fölött egy angyalt látott, aki kardját visszacsúsztatta hüvelyébe, ami a pestisjárvány megszűnését jelezte. S ekkor egy angyali kar énekét is hallotta: „Regina cœli lætare, alleluja! – Mennynek Királyné Asszonya, örülj SZép Szűz, alleluja!” Erre a pápa így válaszolt: „Ora pro nobis Deum, alleluja! – Imádd Istent, hogy lemossa bűneinket, alleluja!” A feltámadásról szóló kiegészítéssel ebből lett a húsvéti idő Mária-antifónája.

A 18. századtól ugyanis a húsvéti időben a reggeli, a déli és az esti harangszóra az Úrangyala helyett ezt a Regina cæli (Mennyek királyné asszonya) antifónát imádkozzuk. Ez a gyönyörű Mária-ének ugyanis csodálatosan kapcsolja össze a megtestesülés titkát (mert kit méhedben hordozni méltó voltál) a húsvéti eseménnyel (amint megmondotta vala, föltámadott), amellyel az Atyaisten megörvendeztette az egész világot. Ez az örvendezés, ez a titok, ez az üzenet mind benne foglaltatik e rövid antifónában.

Ne csak énekeljük legszebb énekeinket, de tartalmukon elmélkedve értsük és véssük is szívünkbe mindazt, amire tanítanak, s amire vezetnek minket.

Az első bérmálás /ApCsel 19,1-8/

Az Egyházunkban történt egyik legelső bérmálásról olvastunk a mai szentleckében. Szent Pál apostol Efezusba érkezik, ahol a tanítványok fejére téve kezét kiárad a Szentlélek és eltölti a hívőket.

E mai napon – és ebben a rövid csendben – visszaemlékezhetünk arra a pillanatra, amikor a Szentlélek minket töltött el, amikor bérmálkoztunk. S így Pünkösd ünnepe előtt újra kérjük a Szentlelket, elevenítse fel és újítsa meg bennünk mindazt a jót, amit egykor elkezdett bennünk.