2013. szeptember 7., szombat

Évközi idő huszonharmadik vasárnapja


Tapasztalatból tudjuk, hogy a választások előtt a politikusok szinte mindent megtesznek azért, hogy sokan-, hogy minél többen válasszák meg őket. Különböző ígéreteket tesznek, amelyek sokszor megvalósíthatatlanok, nem reálisak… De mégis beígérik ezeket a változásokat, hogy megkapják a szavazatot, hogy megnyerjék az embereket. Megtesznek mindent, mondanak mindent, hogy az emberek őket kövessék.
Jézust nagy népsokaság követte – olvastuk az imént…ő hozzájuk fordult, és így szólt: Aki nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Még ha akadt is abban a „nagy népsokaságban” valaki, aki gyűlölte talán apját, vagy feleségét…de még hozzáteszi: sőt, aki nem gyűlöli saját magát is, nem lehet az én tanítványom…tökéletes ellenkampány, tökéletes beszéd arra, hogy senki se kövesse őt, tökéletes módszer, hogy mindenki elhagyja, hogy a nagy népsokaság helyett a magány legyen a társa. Ígérgetések, mézes madzag helyett szinte teljesíthetetlen, megvalósíthatatlan követelményekkel rukkol elő. Miért? Nem akarta, hogy kövessék őt az emberek?
Jézus megnyerhette volna maga számára a tömeget azzal, hogy szép ígéreteket tesz számukra. Olyan lelkesen álltak ott körülötte, hallgatták, szerettek volna vele lenni, ő meg elkeseríti, elszomorítja, porba sújtja őket. Miért?
Szent János azt írja levelében: „Isten a szeretet“. Jézus maga mondta hogy a legnagyobb parancs Istent mindenekfelett szeretni, és felebarátainkat, mint önmagunkat. Akkor most miért kéri tőlem, hogy „gyűlöljem” ezeket a szeretetre méltó embereket? Talán, hogy jobban megértsük e szavakat, így is mondhatnánk: „el tudni engedni ezeket a dolgokat”. Jézus csak egyet kér tőlünk: szeressük Istent határtalanul – sokkal jobban, mint ahogy egy embert szerethetünk. Egyedül Istent állíthatjuk életünk középpontjába. Minden más szeretet csak ezután jön, amely a tökéletes szeretetnek a szolgálatában áll. Így mi is feltehetjük most a kérdést: Van valaki, vagy valami életemben, ami konkurenciát jelent Istennel szemben az első helyért? Ha van, nem lehetek Krisztus tanítványa. Pontosabban ha van, és nem is szeretnék ettől szabadulni, akkor saját magamat akadályozom abban, hogy az egyetlen föltételt teljesítsem. Nem az Isten tilt le engem, hanem én magam teszek akadályt Isten és saját magam közé.
Jézus az előbb hallott beszéde miatt nem maradt egyedül. Pedig biztos, hogy a tömegben nem volt egy ember sem, aki gyűlölt volna mindenkit - az egész rokonságát, sőt, még saját magát is. De ők megértették, mit is kér tőlük. Hogy le tudjanak mondani mindenről, ami Isten és közöttük állhat. Ma is elhangzott ugyanaz a beszéd, ugyanaz a mondhatnánk „saját ellenkampány”, mint 2000 évvel ezelőtt. Azonban bízom benne, senki közülünk ezért nem hagyja itt a templomot, nem hagyja abba az Istent kereső és szerető életet. Mert Isten segítségével mindannyian le tudunk mondani mindenről, ami zavadzálna az istenkövetésben. Ha újra igent mondunk neki, ő talán nem vesz el tőlünk mindent és mindenkit, azonban nekünk akkor is mindent oda kell tudni adnunk, ha kéri. Készen kell állnunk odaadni mindent.
Imádkozzunk a mai napon Flüei Szent Lajos gyönyörű gondolataival, amelyeket már talán sokan ismerünk: „Én Uram, én Istenem, add meg nekem mindenem, ami segít feléd. Én Uram, én Istenem, de vedd el tőlem mindenem, ami gátol feléd

2013. szeptember 5., csütörtök

Vajon ért hozzá? /Lk 5,1-11/


„Te csak ne szólj bele, nem értesz hozzá”. Hánszor mondtuk már ezt esetleg a konyhában, vagy épp a kertben, a műhelyben, a számítógépnél? Vannak ugyanis olyan helyek, ahol mindenki másnál jobban otthon érezzük magunkat, ahol értjük a dolgunkat, tudjuk a munkánkat. S nem szívesen vesszük, ha ebbe beleszólnak.
Körülbelül ilyen lehetett, mikor az egyébként ácsnak tanult Jézus ezt mondja a nagy halász Péternek: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat halat fogni!” Jézusnak nem volt semilyen tapasztalata a halászat területén, s mégis egy halász embernek mondja meg, hogyan kell csinálni. De Péter megteszi, amit Jézus mond – s így lesz sikeres a vállalkozása: „annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló.
Talán a mi életünkben is van egy-egy terület, ahol azt mondjuk: ebbe ne szóljon bele senki, még az Isten sem. „Tudom, mit csinálok. De mit tudhat erről Isten? Ő ehhez nem ért...” – gondolhatjuk. Tanuljunk a mai evangéliumi részből, s véssük mélyen az eszünkbe: Isten mindent végtelenszer jobban tud és ismer, mint bárki közülünk. Mindenhez kérjük ki szavát, s aszerint döntsünk. Akkor meglátjuk, hogy még legmerészebb fantáziánk is szakadozni fog.

2013. szeptember 4., szerda

KatolikusTáborNyírjes2013

2013. augusztus hónap utolsó hetében egy, egyházközségünk fiataljaiból és jó barátainkból álló csapattal táborozni indultunk a Balassagyarmat melleti Nyírjesbe. Egy katolikus tábort igyekeztünk megszervezni, amelynek célja a katolikus fiatalság összefogása, nevelése, s Istenhez közelebb vezetése volt. A tábor elmúltával nagyon nagy hálával és köszönettel tartozunk a balassagyarmati KÉSZ-nek, azon belül pedig elsősorban Juhász Ágnesnek, aki szinte az egész tábort megszervezte, s velünk töltötte. Köszönet továbbá Merica Róbertnek és Kosztolányi Tímeának, akik a tábor előmozdítói és segédszervezői voltak.
De hogy mi minden történt ott, arról egy ipolysági résztvevő, Soltész Krisztina számol be:

"A nyár utolsó napjait egy 3 napos táborban töltöttem Nyírjesen. Augusztus 27-én 11 óra körül értünk a helyszínre. Egy kis házikó szép kerttel. Ahogy mindenki odaért nekiláttunk összerakni a sátrakat. Összesen 19 táborozó és 3 vezető volt. A sátrak összerakása valakinek könnyebben, valakinek nehezebben ment. De egy kis segítséggel mindenkinek sikerült. Mire a sátrak készen lettek addigra az ebéd is. Így nekiláttunk az ebédnek. Minden evés előtt és evés után imátkoztunk és megköszöntük az ételt, italt Istennek. Ebédre babgulyás volt, majd csokis, túrós és lekváros kalácsot kaptunk. Ahogy mindenki jóllakott elpakoltunk és elmentünk egy kicsit sportolni, leugralni az ebédet.:) Az  iskola udvarán a fiúk fociztak a lányok pedig kipróbálták a krikettet, majd egy jót röpiztek. Már itt sok élményt szereztem/szereztünk. Sokat nevettünk és  jobban megismerkedtünk. Ez után elmentünk egy kis sétára a tó mellé. A fiatalabbak megmártóztak a tóban. Ahogy visszaértünk a helyszinre mindenki lezuhanyzott. A zuhanyzás után jött a vacsora, majd egy kis fogócska, közös játék a kertben. Ezek után Balassagyarmatról meglátogatott minket Csávi István, aki énekelt és bemutatta röviden a vidéken élt irókat. Az előadás után egy közös társasjátékot játszottunk-honfoglalót. A játék után esti ima volt és megköszöntük a napot. Majd mindenki elment aludni. Reggel fél7-kor volt az ébresztés, mosakodás majd reggeli. Reggeli után mindenki összeszedte a dolgait és besétáltunk, túráztunk gyarmatra. Itt Gyuszi atya tartott szentmisét. Az idő nem volt valami jó, mert esett az eső. Elsétáltunk a Palóc Múzeumba ahol megismerkedtünk a régi szokásokkal. A múzeum után elmentünk ebédelni, majd várost nézni, fagyizni. 14 órakkor megnéztünk egy 3D filmet. A film után a múzeum körül elmondtuk a keresztutat. Innen autóval vittek minket vissza a helyszinre ahol várt már minket a szalonna és a tűz. Aki enni akart az sütött magának szalonnát. A vacsora után szabad foglalkozás volt addig amig a zenészek meg nem érkeztek. Este gitár, furulya és dob mellett szép énekket énekeltünk. Miután elmentek a zenészek még lejátszottunk egy honfoglalót. A játék után esti ima, megköszöntük a napot majd lefeküdtünk aludni. Mivel esett az eső ezért mindenki bent aludt. Reggel reggeli után elmentünk a vadasparkba. Itt sok szép állatot láttunk, és megtudtunk róluk egy pár érdekességet. A vadaspark után ebédeltünk és ment mindenki összepakolni és szétszedni a sátrakat. Ahogy ezzel készen voltunk megérkezett a lelkiatya (Stella Leontin), aki előadást tartott és ellátott egy pár jótanáccsal. Miután vége lett csináltunk egy közös képet, megköszöntük az ottani embereknek a szállást, az ételt. Majd elköszöntünk és mindenki ment haza. Ez a 3 nap számomra csodálatos volt. Sok új embert ismertem meg. Jó volt a társaság. Sokat nevettünk, játszottunk. Sok szép emlékkel térhettem haza.. Remélem h jövőre is lesz ez a tábor, mert szeretnék újra eljönni. :)"

Köszönjük a kedves beszámolót. A lentiekben pedig egy hosszabb képes beszámolóval emlékezünk vissza a történtekre:

A sátrak összerakása már a tábor elején igénybe vette minden tudásunkat és rutinunkat...




Aki ügyesebb volt, az már pihenve nézte a másik leleményeségét (Zolika)

Aki elsőnek próbálta ki a sátrat - Marci. Életkora miatt este már nem maradt velünk.




Még mindig csak készülőben...








Mire elkészültünk, Ági néni elkészítette a finom gulyást

Orsi


Egy kis utómunka, amit nem győztünk ebéd előtt



Már az első közös délutánunkat sporttal töltöttük - egy iskola pályáján



Futás labda nélkül...

...és labdával





A lányokat persze nem vonzotta annyira a labdarúgás - inkább az ütögetés: röplabda



pedig nem harap...








Máté

Tina

Nati

Jeni





Emese


Robi

Szandik

a sportdélután végén kimentünk a gyönyörű nyírjesi tavakhoz, ahol egy kicsit lábat is áztattunk...






Jancsi

Balu

Máté






egy csoportkép alulról...

...majd felülről...

...majd szemből...

...s hátulról




Este egy gyönyörű zenés, irodalmi kultúrprogrammal gazdagodhattunk - Csábi István előadásnak köszönhetően.






a szerda reggeli szentmise - Szent Ágoston napján

majd az ebéd...

és a közös keresztút a mozi után - a Palóc Ligetben



nagyon finom ebédünk volt - köszönjük!


visszaérve a táborhelyre már lobogó tűz, s szalonna illat várt minket







milyen jól esett a saját főztünk (sült-tünk)...






Feri bácsi is nagyon sokat segített - ő volt az idegenvezetőnk. Köszönjük!











"Ági néni" az egész tábor alatt szervezkedett - mindent elintézett. Köszönjük!





Milyen jó, hogy valaki (Tina) hozott virágpálcát - mindenki megkedvelte





a zsonglőrködő Bálint





Patrik

Fényképészünk: Matyi

Gergő



Az est fénypontja: Zsolti, aki kiváló hangulatot teremtett - köszönjük


Volt minden, ami szemnek, szájnak, fülnek, jókedvnek ingere: gitár, dob, ének, vacsora :)


Misi


együtt énekeltünk, dicsértük Urunkat

















A másnapi túra a "Segítő Szűz forrás"-hoz








És a csodás vadaspark










Őrs-vezetőnk































Búcsúzóul Stella Leontin atya gondolatai indítottak útnak







köszönjük gyarmatiak-barátaink! Köszönjük Ági néni, Péter-, Feri-, Gabi bácsi. Mindenkinek Isten fizesse meg!



a képek zömét Csáky Mátyás készítette - köszönjük!