Életbevágó /Mt 18,21-19,1/

Ahogy Péter a felebarátnak való megbocsátásról kérdezte Jézust, ő egy-, a mennyországról szóló példabeszéddel válaszolt. Első hallásra nem függ össze a kettő.

Jézus szavai szerint azonban az egymásnak való megbocsátás nem egy mellékes dolog, mely fontos, de nem életbevágó. Éppen ellenkezőleg. Azért válaszol Péter kérdésére „mennyországi” hasonlattal, mert az oda való bejutásnak a megbocsátás az egyik alapja. Anélkül lehetetlen oda bejutni. Ezt maga Jézus, az Isten tanítja.

Áldd meg, Istenem, ellenségeimet /Mt 18,15-20/

Mától újra minden egyes nap részt vehetünk a szentmisén, melyben a Szentírás által naponta tanulhatjuk az istenes dolgokat.

Ma elsősorban az ellenségszeretetre, rosszakaróink szeretetére tanít Urunk. Sajnos mi, emberek sokszor teszünk rosszat egymásnak: mások nekünk, és mi a másiknak. Néha rosszakaratból, máskor önzőségből, megint máskor fegyemetlenségből.

Egyházunk egyik szent vértanúja (Karl Leisner) naponta elmondott egy röpimát, mely gyökeresen megváltoztatta magatartását rosszakarói iránt. Így szólt az ima: „Áldd meg, Istenem, ellenségeimet!” Szoktunk mi is imádkozni rosszakaróinkért, ellenségeinkért? Ha szeretnénk – Jézus szavai szerint – őket is szeretni, ez az első lépés.

Miserend és hirdetések - Évközi 18. vasárnap

Évközi idő tizennyolcadik vasárnapja

„Kerestek engem azért, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.”

A nép, ahogy hallhattuk, elment Jézus után, kereste Jézust, mert hiányzott neki, mert jó volt Jézussal lenni. Persze hogy jó, hisz jó volt őt hallgatni – szépen beszélt, mert – ahogy a múlt héten olvastuk – enni adott a népsokaságnak, jóllakatta őket. De mikor végre megtalálják Jézust, ő mint ha nem örülne, hogy az embereknek szükségük van rá. Sok ilyen érdekességre lehetünk figyelmesek az evangéliumokban.

Mi is eljöttünk ma ide, az Isten házába, a templomba. Azért jöttünk, mert – mint a nép az evangéliumban – Jézust keressük, mert vele akarunk lenni, találkozni, beszélgetni, mert Isten akarjuk kérni. Talán, hogy meggyógyuljunk betegségünkből, hogy sikeres legyen a vállalkozásunk, hogy elmúljanak a gondok, megoldódjanak a problémák... És kell is kérnünk effajta dolgokat, hisz szükségünk van Istenünkre. De ne ezeken legyen a fő hangsúly. Akkor „mit tegyünk?” – kérdezték ma a tanítványok. Akkor „mit kérjünk?” – kérdezzük mi. Jézus pedig válaszolt: Higgyetek abban, akit Isten küldött.

Legelőször tehát azért kell imádkoznom, hogy higgyek abban, akit Isten küldött, hogy legyen elő hitem, hogy valóban higgyek Istenben, aki soha nem hagy elveszni, ha kérem őt. Hogy hívő legyen férjem, feleségem, hogy higgyen Istenben gyermekem, testvérem, szomszédom, rokonom… mert csak a hit által élhetünk örökké. S ha meglesz bennünk a hit, tudni fogjuk, mit is kell majd kérnünk, s nem lesz hiányunk semmiben. Hisz hogyan is végződött a mai evangélium? Aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg!

Példabeszédek /Mt 13,47-53/

„Jézus amint befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét” – hallottuk. Istenünk sokszor hozzánk is példabeszédekben szól, hogy mi is elgondolkodjunk rajtuk, megértsük azokat, végül pedig levonjuk belőle – ki-ki a maga számára – a tanúságot.

A példabeszéd ugyanis mindig gondolkodásra késztet. Arra, hogy benne felismerjük benne magunkat – saját hibáinkat, vagy éppen erényeinket. Hogy intést-, illetve biztatást kapjunk földi utunkra. Ezért sosem csak külső szemlélőként, de belső szereplőként hallgassuk azokat, hogy a mi életünkben is kellő hatást érjenek el Krisztus Urunk szavai.

Miserend és hirdetések - Évközi 17. vasárnap

A te országod /Mt 1,31-35/

Jézus szavai arról tanúskodnak, hogy a mennyek országa állandóan növekszik – itt a földön, és itt van közöttünk. Valójában nem rajtunk múlik, hogy növekszik-e – mi azt nem korlátozhatjuk. Azonban rajtunk múlik, hogy mi is részesei vagyunk-e.

Naponta elimádkozzuk: „jöjjön el a te országod”. Persze, ha nem kérnénk, akkor is eljönne, akkor is növekedne. A Miatyánkban sokkal inkább azt kérjük, hogy mi is részesei lehessünk, hogy mi is polgárai, terjesztői, építői legyünk a mennyek országának.

Isten nélkülünk is tud cselekedni. De velünk együtt akar.