2011. március 13., vasárnap

nagyböjt első vasárnapja

A mai „nagyböjt első vasárnapja“ tudjuk, azt jelzi, hogy ma, vagy a napokban kezdődött el a nagyböjti időszak.
De hogy mi is a lényege a nagyböjtnek, talán már nem tudjuk olyan pontosan. A nagyböjti idő ugyanis két részre tagolódik. Az elsőben (hamvazószerdától virágvasárnapig) a bűnbánati jelleg a legfontosabb, és nem Krisztus szenvedése. Tehát ilyenkor, a nagyböjt elején nem Krisztus szenvedésére kell gondolnunk, hisz ha figyelmesen hallgatjuk a miseszövegeket, az olvasmányokat, az evangéliumot, sehol nem hallunk Krisztus szenvedéséről. A bűnbánat itt a lényeg, ezen van a hangsúly. Így mi is ezen a vasárnapon a bűnbánatról kell, hogy beszéljünk.
Erre buzdítanak az olvasmányok, erre ösztökél Egyházunk: Tartsunk bűnbánatot! A mai evangéliumban hallottuk, amint Jézus a Sátán minden csábítását és támadását a Szentírás szavaival védett ki. Így nekünk is az ő példáján felbuzdulva az a teendőnk, hogy a Szentírás szavait „halál komolyan” vegyük. Elfogadjuk azokat, mint a legbölcsebb és isteni tanítást.
A bűnbánatnak azonban a legelső és egyik legfontosabb része a bűnök meg-, illetve beismerése. Mindannyian bűnösök vagyunk. Maga a Szentírás, amiről az előbb beszéltünk, ezt mondja: „Aki azt állítja, hogy nincs bűne, az hazudik”. Lehetünk fiatalok, idősek, egyedül élők, vagy családosok, vannak bűneink. A kérdés csak az, hogy mennyire vesszük észre ezeket. Mennyire tudatosítjuk bűneinket. Mert ha azt mondanánk: „nincs bűnünk”, magával az Isten szavával szállnánk szembe.
Most nagyböjt elején lassan, de biztosan, aprólékosan nézzük át a parancsokat, és vizsgáljuk meg alaposan lelkiismeretünket, hogyan, mikor és mivel vétettünk Istenünk ellen. Ma az első parancsot kaptuk „vizsgálatra”: „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Ha valakit vagy valamit imádunk, akkor minden bizonnyal sok időt szentelünk neki. Sőt, a legtöbb időt ennek szenteljük. Biztos, sokan tudjuk, kiről is van szó, ha azt mondom: Béci, Szandika, Alekosz… sőt, nem csak hogy tudjuk, de talán tudunk róluk jó sokat…ismerjük az életüket, vagy legalább is annak egy részét…és azt jó alaposan. De vajon tudunk-e legalább ugyanannyit Szent Erzsébetről, mint Szandikáról (aki már, igaz, kiesett). Szent Ágostonról, mint Alekoszról? Szent Pálról, mint Jerzyről. Ha mi valóban Istent imádjuk, akkor neki szenteljük a legtöbb időnket is. Vajon mennyit olvassuk otthon a Szentírást, a Szentek életét, és mennyi idő megy el a TV-vel, vagy az internettel?
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”… most a böjti időben szenteljünk több figyelmet és időt az Istennek, hogy valóban ő legyen az első és legfontosabb az életünkben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése