Szó szerint ugyanazt az evangéliumot olvastatta fel velünk az imént Anyaszentegyházunk, mint az elmúlt vasárnap. S akkor azon elmélkedtünk, hogyan tanulhatunk meg Jézustól imádkozni – csak úgy, ha újra és újra olvassuk az ő imádságát, imádságait és elsajátítjuk azokat.
Lehet, elővettük vasárnap otthon a Szentírásunkat, lehet, nem. Lehet újra olvastuk ezen szentírási részt, lehet, nem...
„Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak“ – mondja rólunk Jézus. S ebben a világban nincs más igazság, nincs más alap, amire támaszkodhatunk. Minden vicc és tévedés nélkül: a Szentírás, az Isten szava az, amivel biztosan a mennybe jutunk. Ha bármi kételyünk, bizonytalanságunk, örömünk, bánatunk van, a Szentírás mindig ad biztos irányt: mit hogyan kell kezelnünk. Vajon használjuk-e? Vajon ott keressük-e a választ kérdéseinkre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése