Szombat reggel van. Szinte semmiben sem különbözik ez a szombat reggel a többitől. Csak a naptárból tudjuk, hogy ez az utolsó napja ennek az évnek. S mi újra eljöttünk a templomba, Istenünkhöz.
Ti voltatok azok, kedves testvéreim, akik hétről hétre, szombatról szombatra mindig itt voltatok a szentmisén. Ha meleg, ha hideg volt. Ha jó idő, ha szeles. Ha napsütés, ha hó – minden szombaton itt voltatok. Köszönöm ezt nektek, hogy ezzel is példát mutattatok többek között nekem, hogy ki lehet, és ki kell tartani az Isten mellett – rendszeresen, fáradtságot nem kímélve. Hogy akkor is, mikor a másik talán alszik, pihen, vagy éppen reggelizik, vagy már dolgozik, ti akkor is ezt a reggelt minden héten Istennek adtátok.
De ne feledjük a mai evangélium szavait: „kegyelemből nyertünk kegyelmet”. Nem is annyira a mi érdemünk ez, mert ez is kegyelem – Isten ingyenes ajándéka. Ne feledjük, az Isten előbb szeretett minket! És ha továbbra is kitartunk, s elismerjük, ezzel is csak viszonozzuk Isten szeretetét, örök jutalmat kapunk – magát az Istent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése