Ha előre akarunk jutni, vissza kell térnünk...
Kedves Testvéreim, Szűz Mária, Isten Anyja ünnepén, Újév napján, levélben szólok hozzátok, és a mi Urunk Jézus Krisztus nevében köszöntelek benneteket.
Tudom, a pásztorlevél olvasásakor megszűnünk figyelni és tudom így lesz ez részben most is. Ennek ellenére egy kis figyelmet kérek tőletek. Nem lesz hosszú. Szeretnék elmondani egy történetet, amit már ismerünk, de végeredményben mindig új.
Egy apának sok gyermeke volt. A legidősebbet Európának hívták. Az egyik nap azt mondta apjának: „Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét.“ És ő szétosztotta köztük vagyonát. Néhány nap múlva Európa mindent magával vitt, majd elutazott egy messzi vidékre, ahol léha életet élve, eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Útra kelek, haza megyek apámhoz. Már-már szinte felállt, hogy elinduljon, mire balról megjelentek a „megmentői“ mondván: „Nem kell sehová menni. Nézd, bírsz egy sertéskondával, amit legeltethetsz. Államosítjuk, elvesszük a tulajdonostól és amikor megéhezünk, levágunk egy sertést, kolbászt készítünk belőle és boldogan élünk…“ Erre vigadozni kezdtek...
Euróba azonban még nem volt teljesen ostoba és gyorsan tudatosította, hogy sokáig nem lehet kölcsönből élni. Ezért felállt, hogy visszatérjen Atyjához. Már-már úton volt, amikor más „megmentők“ érkeztek. Ezúttal jobbról. Ezt mondták neki: „ Nem kell visszatérned és a hibáidat sem kell beismerni. Egyedül, Atyád nélkül is megbirkózol a feladattal. Szabad vagy, bírsz sertéskondával, nem fogjuk őket levágni, hanem üzletelni fogunk velük. Etetni fogjuk őket, majd eladjuk, és sok pénzre teszünk szert, aztán újakat vásárolunk. Ezek után már nem teszünk semmit, csak a pénzt forgatjuk.”
A pénzt ugyan forgatták és a vagyonuk is gyarapodott, viszont az értéke csökkent. Amiként a pénzük gyarapodott, úgy, csak magukra gondoltak és az üresség érzete egyre nagyobbá vált bennük. Európára, aki a sertéseket őrizte senki nem gondolt. Ő nem volt teljesen ostoba ezért ezt mondta: „Apám házában a sok napszámos kenyérben bővelkedik, én meg itt azokra dolgozok, akik kizsigerelnek. Útra kelek és haza megyek...“
Felállt, de jelenleg csak egy helyben topog… Nem tudjuk, mit készül tenni. Elfogad-e egy újabb ajánlatot a „megmentőktől“, vagy visszatér az Atyához?
És itt jövünk a képbe mi. Kell, hogy egyértelművé váljék számunkra, hogy elképzelhetetlen az élet távol az Atyától és a hozzá való visszatérés, élet halál kérdése… Az örökkévalóság távlatai nélkül élni, Isten nélküli élet, ami jövő nélküli, reménytelen életet jelent, vagyis egyenlő a kétségbeeséssel. A másik oldalon - a kegyetlen biznis, kapitalizmus, egy csipetnyi szolidaritás és szív nélkül azt jelenti, hogy úgy nézek magamra és másokra, mintha csupán gépek lennénk. Az ilyen ember nem tud sem szeretetet elfogadni, sem adni, és végeredményben mindent tönkretesz, ami az útjába kerül… Így érkezünk el egy paradox, de valós helyzethez: Ha előre akarunk jutni, vissza kell térnünk...
Az újév ideje alkalmas arra, hogy határozottan kimondjuk, más út nincs. Egyben itt az ideje elmondani nektek, drága testvéreim, nektek drága barátaim, akik az élvonalban az igát húzzátok, és akik napról napra küzdötök, hogy fenntartsátok a jelen társadalmat, jogotok van mindent félre tenni és kételkedőnek lenni a jelen helyzet jobbra fordulását illetően. És ezen senki meg sem ütközhetne. Végeredményben ti vagytok azok, akik előbbre viszitek a dolgokat. Szeretném ezt megköszönni. Egyúttal azonban kérlek benneteket, továbbra is tartsatok ki, ne legyen számotokra érdektelen térségünk fejlődése, hogy együtt kezdhessük újra az Atyánál.
Az Egyháznak most szintén lelkiismeretvizsgálatot kell tartania, vajon mellettetek állt-e napi küzdelmeitekben. Ezért valljuk: Én vétkem! Nem tudtunk megbirkózni a helyzettel, nem voltunk mindig ott, ahol lennünk kellett volna és nem voltunk olyanok, amilyennek lennünk kellett volna. Ezt mondja Dániel próféta is: Te igazságos voltál, Uram, nekünk pedig mind a mai napig szégyen borítja arcunkat... Uram pirul az arcunk, a királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened. De te Urunk és Istenünk, irgalmas vagy és megbocsátasz... (vö. Dániel 9, 7-9)
Térjünk vissza az Atyához, Ő tárt karokkal fogad minket. Csak mellette leszünk képesek kishitűségünk kudarcaiból felemelkedni. Így a siker idején szívünket nem keményíti meg a büszkeség és az önzőség. Vele elviselhető a sikertelenség, ugyanakkor Vele elképzelhető a sikerben való helytállás is. Őrá és csakis őrá van szükségünk és Neki is szüksége van ránk, Aki magához hív minket... Ezért továbbra is Dániel prófétával kérjük: Hallgasd meg végre, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését... Istenünk fordítsd felénk füled és hallgass meg minket. Nyisd ki a szemed és lásd meg elhagyatottságunkat... Hiszen nem a mi igaz voltunkban, hanem a te végtelen irgalmadban bízva terjesztjük színed elé könyörgésünket! (vö. Dániel 9, 17 – 19)
Gyönyörű példával szolgálnak nekünk a gyermekek és a fiatalok, miként kell az Atyához visszatérni. Évek óta képesek Szenteste felállni a gazdagon megterített asztal mellől és elindulni a sötétbe és a hidegbe, hogy elvigyék Jézus születésének örömhírét azoknak, akik hallani akarják. A pénzt pedig, amit összegyűjtenek, nem teszik zsebre, hanem továbbítják azoknak, akik nehezebb körülmények között élnek, mint mi. Köszönöm nekik. Egyúttal pedig egy szép életpéldát mutatnak nekünk, miként lehet a mai világban is másokért élni. Ne mondjuk azt, hogy ez lehetetlen. A saját gyermekeink, fiataljaink megcáfolnák hazugságunkat. És most nem is említem azt a megszámlálhatatlan, hasonló jellegű aktivitást, amiről csak az Isten tud. Mindezért Ő lesz jutalmuk.
Kedves Testvéreim, olyan sok mindent kellene még mondani, de a kevés néha több. Ezért a 2012-es újév kezdetétén mindenkit kérek: Térjünk vissza az Atyához! A válságtól rettegett Európa elveszett leányának nincs más esélye, ha túl akarja élni. Az Atya szeret minket. Menjünk együtt! Az Egyház mindig is arra szólította fel az emberiséget, hogy higgyenek benne. Elérkezett az idő, hogy az Egyház is higgyen az embereknek. Ezeket mondta Giovanni Battista Montini – a későbbi VI. Pál pápa.
Naponta könyörgök az Istenhez, jó pásztorért - új megyéspüspökért - egyházmegyénk számára, aki igazságosan vezet majd minket a helyes ösvényen. Szeresse a mi Urunkat, szeressen bennünket is, rendelkezzen bölcs ítélőképességgel, legyen bátorsága igazságosan megnevezni a dolgokat és legyen igaz, örömteli hite. És imáinkban ajánljuk az Isten végtelen szeretetébe volt főpásztorunkat, Rudolf Baláž püspök atyát.
Mindnyájatokat imáimról biztosítalak és kérem a ti imáitokat is
Marián Bublinec
egyházmegyei kormányzó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése