2011. december 7., szerda

Szentmise - 8. rész

Ha szentmisében a pap imádságra szólítja fel a híveket, akkor ez általában így hangzik: Könyörögjünk!, vagy Imádkozzatok testvéreim! vagy Üdvözítőnk parancsára így imádkozzunk…
De a felajánlási könyörgés után, amiről tegnap elmélkedtünk, egy más felszólítás következik. Ez a pap és hívek közötti párbeszéd így szól: „Az Úr… Emeljük fel szívünket… Adjunk hálát…” S hogy miért olyan különleges ez? Mert, ahogy megfigyelhetjük, itt nem egyszerű imádságra szólít fel minket, hanem hálaadásra, „eukarisztiára”, a szentmise legfontosabb és legszentebb eseményére. Ezzel a párbeszéddel kezdődik az ún. prefáció. Szent Ciprián azt mondta, hogy ezzel kell a kereszténynek kezdenie minden imádságát: felemelni a szívet. Minden testi és világi gondolatnak a háttérbe kell szorulnia, s az érzékeknek az Úrra kell irányulniuk. Ez a prefáció egy hálaadó ének, melyben a pap megköszöni Istennek a kapott ajándékokat, Isten minden ajándékát. Erre felel a nép, mikor a Szent vagy-t énekli. Ez a gyönyörű énekünk Izajás próféta könyvéből, látomásából származik, mikor az angyali karok meglátván az Istent ezt az éneket énekelték: Szent vagy 3x, mindenség Ura, Istene. A Szent vagy felkiáltás a mi helyzetünket teszi átélté, tehát hogy mi, akik itt a szentmisén részt veszünk, az egész teremtéssel együtt állunk a trón és a bárány előtt, így az a megtiszteltetés ér minket, hogy részt vehetünk abban a dicsőítésben, amelyet az égi seregek kórusa állandóan zeng.
Ismét a kolumbiai látnok asszonyt idézném:
Mikor vége volt a prefációnak, mindenki azt énekelte: Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy! Ekkor a miséző pap mögül minden egyszerűen eltűnt. De hirtelen angyalok jelentek meg a pap mellett, több ezer és tízezer angyal. Mindannyian összetett kézzel térdeltek, imádták és dicsőítették az Istent, és hálát adtak neki. Gyönyörű zenét, éneket lehetett hallani, mintha végtelenül sokan énekelnék: Szent vagy, …
De ez nem csak egy emlékezés az angyalok énekére, hanem itt az egész Egyháznak, az egész közösségnek bele kell kapcsolódnia ebbe a dicshimnuszba, átélni a mennyországot, s így ez az ének különleges szerepet tölt be. Nem csak valami cselekményt kísér – mint pl. az introitus, a kezdőének a pap bevonulását, hanem ez a hely csak ezé az éneké, mindenki és minden erre összpontosít: hogy együtt dicsérhessük az Urat. Ezért a Szent vagy egy olyan ének a szentmisében, amit mindenkinek énekelnie kell.
Krisztusban szeretett testvéreim! Kezdjük meg mi is, már a mai szentmisével az igazi eukarisztiánkat, hálaadásunkat, s mi is pár perc múlva egyesüljünk az angyalokkal az Istent dicsőítő himnuszunkkal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése