Sok ünnep, melyet az egyházi év folyamán ünneplünk egészen az egyház első évtizedeibe, évszázadaiba vezethető vissza. Mai ünnepünk azonban nem rendelkezik évezredes hagyománnyal, egy viszonylag új keletű örömnapról van szó. Viszont azt, hogy Szűz Máriára nem hatott az áteredő bűn, tehát hogy szeplőtelenül fogantatott immár hitünk dogmájaként, egyik fő tanításaként valljuk. Szűz Mária volt az egyetlen ember (persze Krisztus Urunkat kivéve), akit nem szennyezett be az áteredő bűn.
Minden hittételt, dogmát, melyet ma is vallunk, a szentatya hirdet ki ünnepélyesen a római Szent Péter bazilika katedrájáról. Így válik hitünk tanítása egyre teljesebbé, mert folyamatosan fedezzük fel azokat az igazságokat, melyek az isteni kinyilatkoztatáskor jelen voltak, de nem ismertük még azokat a mag teljes valóságukban. Tehát sosem valami új dolgot talál ki az Egyház, ha kihirdet egy-egy hitigazságot, csupán felfedi a leplet a már meglévő igazságról.
Hasonló módon történt 1854 december 8-án, mikor IX. Piusz pápa hosszas imádság és az ókeresztény egyház hitének átvilágítása után ünnepélyesen kijelentette: „A Szent és Oszthatatlan Háromság tiszteletére a Szűz Istenanya dicsőségére és ékességére a katolikus hit fölmagasztalására… kijelentjük, kihirdetjük és meghatározzuk, hogy… a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában… az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt.” Latinul „Immaculata – sine labe originali concepta”.
De amint már említettük, nem csak a 19. század közepétől igaz ez s él az emberek hitében, hanem egészen a kezdetektől. Ezt a hittételt talán nem is annyira szavaival, mint inkább éltével vallotta meg római katolikus Egyházunk. Már Szent Ágoston a 4. században minden kétség nélkül vallotta: „Mária mindenben legyőzte a bűnt.” Ahogy ezt sok helyen a festményi és szobrászati művészetben is jelképesen alkalmazzák: Szűz Mária, ki lábával eltiporja a Sátánt jelképező kígyót. Része volt a hitéletnek Mária teljes tisztasága. Az Isten még mielőtt a Szűzanya megszületett volna, kiválasztotta őt egy minden tekintetben egyedülálló feladatra: az Istent kellett megfogannia, megszülnie és felnevelnie. Az Istennek pedig van hatalma arra is, hogy megtegye a minden emberre áteredő bűn alól való kivételt. Ezért mondja Szűz Mária és ma is mondja menny örök országában: „Magasztalja lelkem az Urat, mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát.”
De vajon miért fontos számunkra a mai ünnep, az, hogy Szűz Mária mentes volt minden bűntől?
A mai szentmise prefációja adja meg erre a választ: „Te Máriát adtad népednek, hogy mindenkinél hathatósabban pártfogoljon minket, és ő legyen az életszentség példaképe.” Hogy ő legyen az életszentség példaképe: mindannyiunk számára. Hogy ne csak köszöntsük őt, imádkozzunk hozzá, ünnepeljük őt, hanem hogy ő legyen a mi életünk példaképe. Hogy mi se tegyük lejjebb a mércét, hogy mi sem adjunk alább, hanem olyan életszentségre, olyan szent életre törekedjünk, amilyet Szűz Mária élt. Ő, a Szeplőtelen, az Immaculata legyen a mi példaképünk: az alázatosságban, a szelídségben, a jóságban, az önfeláldozó szereteben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése