A hármas megjelenés - Vízkereszt

A karácsonyi időszak második nagy ünnepe a mai: Urunk megjelenése. Ez egyike a legrégibb ünnepeinknek. Eredeti görög nyelven a mai ünnep neve epifánia, ami megjelenést, megnyilvánulást jelent. Amikor karácsonykor Krisztus megszületett, akkor maga az Isten lépett be az emberiség történelmébe. De, mint tudjuk, Jézus végtelen hatalma, mindenhatósága nem volt az első pillanattól kezdve nyilvánvaló, nem tudott róla mindenki. Először csak egy teljesen szűk kör – Jézus családja és Zakariásék – tudott arról, hogy ki fog megszületni. Azonban Jézus isteni természete egy-egy pillanatban átfénylett emberi természetén, Jézus, az Isten kinyilvánult az egész világ előtt.

Az Egyház zsolozsmája pedig így imádkozik ma: „Hármas csodával ékes napot ünneplünk”. De mi ez a hármas csoda, ez a három dolog, amit ma ünneplünk?

Először is azt, hogy a napkeletről érkező bölcsek felismerik, elismerik a gyermekben a várva várt messiást. Így már nem csak egy szűk kör, a zsidó nép tudja, eljött, hanem már a pogányok is, akik alatt abban az időben az egész földkeregséget értették. Egyházunk pedig arra buzdít, hogy mi legyünk azok a bölcsek, akik eljövünk imádni az Istent. S valóban, nagyban hasonlítunk hozzájuk: ők csillagot láttak, s hitték, hogy az valami csodálatosat jelent, ezért elmentek Jézushoz – mi talán nem csillagot láttunk, de harangszót hallottunk, s elhittük, itt valami csodálatos, felfoghatatlan történik a szentmisén – s eljöttünk az Istenhez.

Vallásunk szorosan ehhez az ünnephez kapcsolja Krisztus megkeresztelkedését is, mivel akkor maga az Atyaisten nyilatkoztatta ki: Jézus a Fölkent, a Messiás. Ez is megnyilvánulás, epifánia.

S végül, harmadjára ide vonatkoztatja Egyházunk Jézus első csodáját a kánai menyegzőn, mert az szintén megjelenés, kinyilvánulás. Ott vált a világ számára láthatóvá Jézus isteni hatalma.

Ezt a három megjelenést ünnepeljük ma. S egyben vizet is szenteltünk ma – vigyünk otthonainkba és használjuk jámbor módon. Hintsük meg vele házunkat, szobáink falát, s gyakran, legalább minden reggel, s mindig, ha útra indulunk, ezzel a szenteltvízzel jelöljük meg homlokunkat. Hogy a mi életünkkel is megjelenhessen az Isten minden ember számára. Emlékeztessen ez a szenteltvíz keresztségünkre és Krisztusra, aki szenvedésével és feltámadásával megváltott minket! Arra, aki ma jelenik meg minden ember előtt.