2012. április 28., szombat

Húsvét negyedik vasárnapja


A már nagyon régóta ismert jó Pásztor kép tárul elénk a mai evangélium hallatán. S egyben tudjuk a mai vasárnapról is, hogy szintén „a jó Pásztor vasárnapja“ nevet viseli, ugyanis Egyházanyánk minden évben újra és újra ezt a gyönyörű, s mélységesen tartalmas jelképet eleveníti fel számunkra. A jó Pásztor, aki életét adja juhaiért – azaz Krisztus, az Isten, aki életét adja értünk, emberekért. De többek között egy nagyon elgondolkodtató dolgot mondott Jézus, mikor a mai evangélium szavai elhagyták a száját: „Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem.“
Abban – gondolom – mindannyian egyetértünk, hogy az Isten teljes mértékben, még magunknál jobban is ismer minket. Azonban a második fele ennek az egy mondatnak felettébb elgondolkodtató. „Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem.“ Vajon igaz ez, kedves testvéreim? Ismerjük mi az Istent? Mennyire igaz ez? Mennyire tudjuk, hogy ki az, akihez eljárunk hétről hétre, vasárnapról vasárnapra, vagy talán napról napra?
Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem.“ De Jézus ezt nem kérdezi, hanem kijelenti! Azaz: teljesen természetesnek veszi, hogy ha jelképesen, mint juhok megyünk a Pásztor után, akkor tudjuk, ki az a Pásztor, ismerjük őt. Ha mi, keresztények megyünk Krisztusunk után, akkor egyértelműen tudnunk kell, ki is ő valójában, miért ő a pásztorunk és mit tett értünk.
Krisztusban szeretett testvéreim! Arra törekedjünk minden egyes szentmisén, minden egyes imádságban, Szentírás-olvasásban, hogy az Istent minél jobban megismerjük. Mert minél jobban ismerjük, annál jobban megtapasztaljuk – ő valóban mindenét nekünk adta. Mert minél jobban megismerjük, látva végtelen jóságát annál jobban fog bennünk erősödni a szeretetünk és áldozatkészségünk is Istenünk iránt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése