2012. május 17., csütörtök

Urunk mennybemenetele - a "szent üdítő"


Ahogyan az apostolok égre emelt tekintettel nézték Uruk mennybemenetelét, valahogy úgy néztek ma ti is, Krisztusban szeretett testvéreim, ide fel, a szószékre. Már az ókori görög nyelv is felettébb leleményesen nevezte el az embert antroposznak, azaz „égre nézőnek”, ugyanis mi emberek – egyedüli földi lényként – túl tudunk látni a földieken. Tudunk az örökkévalókra gondolni. De nem csak gondolni, hanem tenni is a saját örökkévalóságunkért. Ezért vagyunk égre nézők – így ez a mai fölfelé-, „égre nézésünk” is nagyon mély jelképpel bírhat.
Vegyül csak például ezt a mai ünnepet. Semmi különöset nem látunk, mégis hisszük, Krisztus a mennybe ment – mondja Szent Ágoston. Mert akik látták, azok hirdették, és betöltötték vele az egész földkerekséget. Mi hiszünk a Szentírás szavának, s ennek köszönhetően ma is tudunk olyan eseményt ünnepelni, amelyet saját szemünkkel még sosem tapasztaltunk meg. De éppen ezért érvényesek ránk Jézus Krisztus szavai: „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.”
Negyven napja még húsvétot, a föltámadást ünnepeltük. Negyven nap azonban elég hosszú idő ahhoz, hogy elhomályosodjon bennünk a föltámadás fénye, hogy húsvéti örömünket újra befödjék a hétköznapok szomorúságai, s elfelejtsük, mi is vár ránk a feltámadás után. Ezért ma újra egy örömnapot ülünk, mely többek között arra szolgál, hogy újra eszünkbe jussanak a boldogság órái, hogy újra átérezzük: Isten magához, a mennybe hív, a mennybe vár, és a mennybe vezet minket. Csodálatosan fogalmazta ugyancsak Szent Ágoston: földi életünk nehéz útján ma is „a jövő ígéretével üdítjük magunkat”. A jövő ígéretével üdítjük magunkat. Hogy újra eszünkbe jusson a menny, hogy újra feléledjen bennünk a vágy, hogy újra megerősítsük szívünket a bűn csábításai ellen, hogy újra tisztán lássuk a célt – a mennyet, ahová ma Urunk felment. Mint egy üdítő legyen ez a mai nap! Mint a fárasztó munka, vagy hosszú sport után egy pohár forrásvíz, vagy a fiataloknak inkább egy Fanta, vagy Cola. Hogy felüdüljünk, s megfiatalodva, újjáéledve, felfrissülve folytassuk utunkat mennyei hazánk felé.
Ma különösképpen gondolkozzunk el a menny boldogságán, ugyancsak Szent Ágoston szavajárását használva „odafenn legeltessük szívünket”. Urunk mennybemenetele többek között erre tanít. S ez a mai jelképes „égre nézésünk” legyen egész életünk „testhelyzete” – mindig az örök hazánkat, az örök boldogságunkat lássuk célként.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése