A fönséges Szent László

„Egy írástudó alattomos szándékkal megkérdezte...“

Első látásra a mai törvénytudó jót akart, ugyanis kérdezte az Istent, hogy valamire válaszoljon neki, hogy segítsen az isteni parancsokat jobban megérteni. Azonban nagyon fontos felfigyelni arra, hogy milyen szándékkal kérdezte őt. Azt mondja a szentíró: „alattomos szándékkal” kérdezett. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen szándékkal cselekszik valaki. Igaz, a szándékot sokszor kívülről nem látni, mégis döntő szerepet játszik abban, hogy egy tett erkölcsileg jó-, vagy éppen rossz. Tehát hogy jócselekedetként „íródik fel” az Istennél, avagy épp ellenkezőleg. Nem elég valami jó dolgot akarni, ahhoz jó eszközöket felhasználni, hanem a szándéknak is jónak, nemesnek kell lennie.

A két lábon járó ember létezésétől fogva automatikusan kettéosztja a teret: lent, alul vannak az alantas, az alattomos dolgok, fönt pedig a fenséges dolgok. A mennybe is felment az Isten, a pokolra pedig alá szállt. Gyönyörűen kifejezi tehát a mai törvénytudó „alattomos szándéka” azt, hogy egyáltalán nem jó cselekedetről volt szó.

Szent László, mai szentünk azért került a fenséges Isten színe látására, fel a mennybe, mert tetteit mindig jó szándék vezérelte. Ő nem csak egyházilag, hanem politikailag is tovább szervezte az országot. Ezért ma külön imádkozzunk arra a szándékra, hogy napjaink politikusainak tettei is valóban erkölcsileg jó cselekedetek legyenek, melyeket mindig jó szándékkal, a jó cél érdekében, s minden népnek jót akarva vigyék véghez.