2012. június 30., szombat

Évközi idő 13. vasárnapja - pásztorlevél


Szlovákia püspökeinek pásztorlevele
Szent Cirill és Metód Évének megnyitása alkalmából

Drága testvéreink!

Az Evangéliumban gyakran szó esik Isten érintésének hatalmáról. A vérfolyásos asszony és a haldokló kislány történetében is olvashatunk róla. Ez a két személy két aktivitást tár elénk. Mindkettő feltétele Isten érintése életadó hatásának. A Jézus ruhájának szegélyét megérintő asszony a hívő ember részéről szükséges tettnek a fontosságára mutat rá: minden nehézséget leküzdve érinti meg Jézust úgy, hogy hisz a hatalmában. Jairus leányának a feltámasztása pedig azt mutatja, hogy – még ha jómagunk halottaknak is tűnünk, és nem tudunk kezdeményezni – az Úr Jézus mindig elénk siet, és a kezünket megfogva így szól hozzánk: kelj fel, térj magadhoz, ébredj fel, és végre kezdjél el élni. Mi is olyanok lehetünk tehát, mint a kislány, aki "azonnal fölkelt és járkálni kezdett" (Mk 5,42).
        Istennek ilyek életre keltő érintéséről bizonyára sok keresztény tehetne személyes tanúságot. De nem csak az egyes keresztények tehetnék meg ezt, hanem nagyobb keresztény közösségek is, amelyek Isten életre keltő kezdeményezéseivel sajátos tapasztalattal rendelkeznek. Hiszen a világ számos nemzete büszkélkedik történelmének azon pillanatával, amikor Isten megérintette őt, és Krisztus evangéliuma elkezdte alakítani a jövőjét. Megtapasztalták azt az erőt, amely Jézusból ered, és meghallották a szavát: „Mondom neked, kelj fel!”
Ezért már mi is ebben az évben megkezdjük az előkészületet annak az eseménynek a megünneplésére, amely 1150 évvel ezelőtt megváltoztatta a hazánk területén élő nép történelmét. A Nagymorva Birodalom uralkodója, Rasztiszláv, ugyanis 862-ben a következő üzenettel fordult III. Mihály bizánci császárhoz: „Népünknek, amely a pogányságból megtért és a keresztény törvényeket tartja, nincsenek olyan tanítói, akik saját nyelvünkön tanítanák nekünk a keresztény hitet, hogy lássák és utánozzák azt a többi országok is. Küldj hát nekünk, uralkodó, egy püspököt és egy ilyen tanítót; hiszen tőletek mindig jó törvény származik minden országnak.” (Konstantin élete, XIV. fejezet).
A kért „tanítók“ Isten indítékainak közvetítőiként a lélek konkrét hősei voltak, akik szavukkal és tanúságtételükkel átadták az őket  követő nemzedékeknek is a természetfeletti Istenbe vetett hitet. Egy olyan teremtő Istenbe vetett hitet, aki minden emberi közösségnek benső egységet, lelki programot, mindennapos irányvonalat és végső célt adományoz. Az, hogy ezek a hősök és szentek tartósan a nemzetek emlékezetében élnek azt igazolja, hogy ez az érintés sokkal több volt, mint csak egy egyszeri múltbeli esemény. Ez az Isten érintése, amely napjainkban is tart és naponta éltet minket.
Őseink életében a hithirdetők a kegyelem fontos közvetítői. Nekik köszönhetően őseink számára az éltető Ige érthető nyelven hangzott el. Így a Szentírás szent szövege a hit elmélyítésének újabb és mélyebb indítékává válhatott. Egy olyan indítékká, amely a szív mélyéig elhat, megérinti és alakítja az ember lelkiismeretét és öntudatát. Az első hazai papok képzése arra ösztönözte az ősöket, hogy ők is megérintsék Krisztust és elfogadják a belőle áradó erőt. A Szentírásnak az anyanyelvükre történő fordítása pedig ismét lehetővé tette azt az isteni érintést, amely talpra állít, gyógyít és új életet kínál.

Ma – itt és most – újra szükségünk van erre az új életre. Meg kell újítani lelki életünket, mert az könnyen ellaposodik. Meg kell újítanunk az erkölcsi és a családi életet annak ellenére is, hogy gyakran kétségbe vonják azokat az alapértékeket, amelyek az emberi méltóságnak az alapjai. Egyszóval nagy szükség van az evangéliumra és annak érthető hirdetésére. „Halljad az Istentől kapott igét, mely táplálja a lelket, az igét, mely megerősíti az értelmet és szívet, az igét, mely felkészít téged arra, hogy megismerd az Istent” (Proglas 15-20).

Szent Cirill és Metód ebben az összefüggésben is aktuálisak napjainkban. Ezért az előttünk álló Hit Évében példaképül állítjuk őket magunk elé. Szentatyánk, XVI. Benedek pápa ez év őszére összehívta a püspöki szinódust, amely az „új evangelizációval” fog foglalkozni. A Szentatya óhaja – amint azt kijelentette – hogy a Hit Éve „új impulzus legyen az egész Egyház számára, hogy kivezesse az embereket a pusztából, amelybe gyakran tévednek, és elvezesse őket az új életbe, a Krisztussal való barátságra”. A tesszalonikai testvérek fényes példaképei az új evangelizációnak, akik elkísérnek a pusztából az életre. Mély hitük, személyes áldozatkészségük, műveltségük és kommunikációs készségük, a Róma püspökéhez való hűséggel ötvözve útmutató a mai modern ember számára is, aki részt kíván venni Isten országának építésében már itt a földön. Ez a Krisztussal – a Királlyal – való találkozás a mai evangélium szellemében valósul meg: az ember rátalált az Istenre, mert az Isten már előbb kereste az embert.
Halála előtt, amikor Szent Metód Szent Gorazdot jelölte ki utódául, ezekkel a szavakkal mutatott rá: „Ez hazátok szabad embere, fölöttébb jártas a latin könyvekben, igazhitű.” (Metód élete, 17). Ma, jelképesen, mi is odaállunk ehhez a halálos ágyhoz, hogy nekünk is feltegye a kérdést: valóban hazátok szabad emberei vagytok, hogy szabadok legyetek Isten örök igazságainak hirdetésére Jézus Krisztus akarata szerint? Jól ismeritek a szent könyveket, beleértve Krisztus evangéliumát? Valóban hithűek vagytok, Krisztusba és Máriába ágyazódva, az igazi krisztusi Egyházban, amely az Eucharisztiából él? Úgy érintitek-e Krisztust, hogy hittel várjátok tőle a belőle áradó erőt? Hálásak vagytok-e Istennek ajándékaiért és jótéteményiért? Szent Cirill és Metód iránti hálánk igazi jele az lenne, ha elsajátítanánk azt a legnagyobb ajándékot, amit nagy áldozatok árán hagytak ránk. Ezt szolgálhatják a különböző kulturális, vallási, társadalmi is szakrendezvények. Kapcsolódjunk be az ilyen rendezvények előkészítésébe és megvalósításába, érdeklődéssel vegyünk rajtuk részt. Erre különösképpen a családokat, a gyermekeket és az ifjúságot buzdítjuk.
         
Isten segítségét a Mindenhatótól abban a szentmisében fogjuk kérni, amelyre július 5-én, Szent Cirill és Metód ünnepén kerül sor. Az aznapi evangéliumban Jézus biztosít bennünket arról, hogy hitéletünkben nem maradunk egyedül. Megígérte ugyanis: „És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,20). Az a jubileumi ünnepségsorozat, amelyet most Nyitrán megkezdünk, nem csak egy formális megemlékezés lesz. Alkalom nyílik majd megismerkedni keresztény, nemzeti és kulturális történelmünkkel, a gyökereinkkel, amelyekből őseink több generációja merített. Imádkozzunk ezért Szentjeinkhez, hogy a Szentháromság egy Istennél eszközöljenek ki számunkra hitet, reményt és szeretetet, valamint lelki erőt, hogy úgy tudjunk eleget tenni emberi és keresztény küldetésünknek, amint azt ők tették a saját korukban.

Kedves Testvérek! Az Úr Jézus követésének útján – a Szűzanya, valamint Szent Cirill és Metód közbenjárására – segítsen benneteket áldásunk is: az Atya + a Fiú + és a Szentlélek nevében.


Püspökeitek


(Kérjük felolvasni 2012. július 1-jén)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése