Gyertyaszentelő Boldogasszony

Mint arról már többször elmélkedtünk, a legegyszerűbb és leghétköznapibb dolgokban vannak elrejtve a legmélyebb tanítások.

Mai ünnepünk népies neve: Gyertyaszentelő Boldogasszony. Pedig az ünnep Jézus templomban való bemutatásáról, illetve Szűz Mária a zsidó hagyomány szerinti megtisztulásáról szól. Magyar nyelvünk mégis a gyertyaszentelés fontosságára mutat rá e népies elnevezésben. Nem véletlenül. A gyertya már az ókori kereszténység első századaitól fontos, lényeges része, nagy szimbóluma, jelképe volt a liturgiának, az Istentiszteletnek. S maga a gyertyaszentelés talán a legrégebbi szentelmények egyike.

De minek is a jelképe? Talán fülünkbe cseng húsvét éjszakájának örömhíre, amit a pap a sötétséget megtörve égő gyertyával belép a szentélybe: Krisztus világossága! Mint a világosság forrása már az ókeresztény korban Krisztus jelképe, aki a világosság az emberek számára. Aki mutatja az utat a bűn sötétségében, hogy a nép, amely sötétségben járt, immár nagy fényességet, azaz biztonságot, életet láthasson. Krisztus, mint a világ világossága az igazi életre vezet el minket.

De nem csak ez az egy jelképe van e roppant egyszerű, mégis fenséges eszköznek. Van egy számunkra mindig látható, ámbár talán kevésszer megfigyelt tulajdonsága a gyertyának. Míg ég, világít, fényt ad, utat, biztonságot mutat – azalatt maga teljesen elég, teljesen elfogy. Mivel a gyertya önmagát fölemésztve világít, jelképe az önzetlen szolgálatnak, a jócselekedetekkel világító hitnek. Az önzetlen szolgálat jelképe, melyet maga Krisztus mutatott be példaként: Önmagát, egész életét teljesen feláldozva lett fény a mi számunkra, kereszthalála nekünk szerzett örök életet.

Milyen gyönyörű jelkép, szimbólum. Ezért nem szabad az igazi gyertyát semmilyen olajos, vagy elektromossal helyettesíteni. Hisz mutatja állandóan az önfeláldozó, magát felemésztő szeretetet, mellyel Isten állandóan szeret minket.

Kövessük Krisztus példáját, s ha naponta látjuk a gyertyát, naponta jusson eszünkbe: ilyen kell, hogy legyen a mi életünk is: önfeláldozó, másoknak fényt, másoknak utat mutató, Istent-adó élet. Erősítsenek meg Urunk, Jézus Krisztus szavai: „Nincs nagyobb szeretete senkinek annál, mint aki életét adja barátaiért.”