A mai betegek keresztútja elmélkedései

Betegek keresztútja

Romano Guardini keresztúti imái

I.                   Jézust halálra ítélik

Uram, Te előttem jártál, és utat mutatsz nekem. Taníts meg követésedre, ha az én órám közeledik.

Ha kemény szóval kapok parancsot, megrovást, - mutasd meg, mi az igaz benne és taníts a többit elfelejteni.

Ha egy kötelesség teljesítése túl nehéznek látszik, ismerjem föl benne az Atya akaratát és engedelmeskedjem neki.

Ha szenvedés sújt, tanítsd meg szívemet, hogy teljesen az Atyára hagyatkozzék, amint Te tetted azt.

És ha nyilvános igazságtalanság ér, segítsen kegyelmed, hogy én is hallgassak, és igazolásomat az Atyára bízzam.

II.               Vállára veszi a keresztet

Uram, más az, jó órában mondani: kész vagyok mindenre, amit Isten akar – és más, valóban készen is állni, ha itt a kereszt.

Akkor sokszor csüggedt és félénk a szívünk, és elfelejtük minden jó elhatározásunk.

Segíts hát Uram, hogy szilárd maradjak, ha szükség van rá. Talán már itt a kereszt, vagy nagyon közel van. De bármikor is jön: készen akarok lenni. Tégy erőssé és nagylelkűvé, hogy ne siránkozzak, és ne húzódozzak, ha valaminek meg kell lenni. Nézzek bátran szembe a kereszttel, és az Atya üzenetét ismerjem fel benne.

Adj szilárd bizalmat, hogy ez a szenvedés is javamra szolgáljon, és adj erőt, hogy készséggel vállaljam. Ha ez sikerül, keserűségéből máris sokat elvesztett.

III.            Először esik el

Uram, túl nehéz számodra a kereszt és mégis viszed azt értünk, mert úgy akarja az Atya. Erődön fölül van a súlya, és mégsem dobod el magadtól. Elesel, de újra fölkelsz, és tovább hordozod azt.

Taníts meg, hogy felfogjam: minden valódi szenvedés valamikor, valamiképp túl nehéznek tűnik vállainknak, mert boldogságra és nem szenvedésre lettünk teremtve. Minden kereszt fölülmúlja egyszer erőnket. És ajkunkra jön a fáradt, csüggedt kiáltás: „Nem bírom tovább!” Uram, türelmed és szereteted ereje által segíts abban az órában, hogy kétségbe ne essek.

Te tudod, hogy súlyosodik egy vállra a kereszt. Nem kívánod, hogy soha ne csüggedjünk. De segítesz, hogy újból fölegyenesedjem, vegyem a terhem és menjek tovább.

IV.            Találkozik Szent Anyjával

Ó, Uram, drága Uram, én vagyok oka ennyi keserűségnek! Én értem hagytad el anyádat! Uram, áldozatod értem ne legyen hiábavaló. Emlékezzem erre, ha Isten hív és szívem az emberekhez ragaszkodik. Taníts rá, hogy legyőzzem az emberektől való félelmet, ha gátol abban, hogy Téged megvalljalak.

Taníts lerázni minden emberi tekintetet, ha kötelességem teljesítésére hívsz.

Taníts meg, hogy erősebb legyek minden földi szeretetnél, bármily nagy és tiszta is az, ha félő, hogy miatta Hozzád hűtlen leszek.

V.                Cirenei Simon segít

Uram, oly soknak segítettél, most mindenki elhagyott. De Te állhatatosan kitartasz értem, hogy út és erősség légy számomra. Cirenei Simonra fogok hát gondolni én is, ha a szenvedésben egyedül állok egyszer. Milyen gyakran tekint körül elhagyottan a szorongatott, a bajban lévő. Egyedül van fájdalmában, és nincs aki segít. Egyedül van a lelki küzdelmével, és a többiek nem értik meg. Szemük és szájuk egyaránt mondja: Mi közöm hozzá?

Uram, ilyen órában Te állj mellettem! Segíts, hogy beletörődjek az egyedüllétbe, és el ne csüggedjek. Sőt, tanuljam meg, hogy ne szaladjak mindjárt másokhoz, hanem a Te segítségeddel magam helyt tudjak állni. És ha egyszer világosan megértem, hogy alapjában mindenki egyedül marad bajával, hogy a végső elszámoláskor senki emberfia a másikon nem segíthet, éreztesd akkor velem, hogy Te mellettem vagy, hogy Te hűséges vagy és nem hagysz el engem.

VI.            Veronika kendőt nyújt

Ó, Uram, milyen erős és egyben gyöngéd a Te szíved. Királyi lélek, mindenkinél nemesebb, teljesen szabad. Te vagy egyedül szabad köztünk – az élet és a szenvedés rabszolgái között.

Ó, tégy szabaddá engem is! Ha szenvedés ér, és én vakká, érdektelenné válnék a körülöttem lévőkkel szemben, tartsd látásomat tisztán és szívemet önzéstől mentesen. Mert épp a szenvedő esik könnyen ilyen hibába.

Segíts, hogy ne mindig magamra gondoljak. Ne váljak követelővé, ne legyek terhére másoknak, ne rontsam el örömüket, mert nekem rossz kedvem van. Vegyem észre a szeretet legkisebb szolgálatát is, becsüljem azt meg, és legyek hálás érte.

Taníts meg, hogy mások életén elgondolkozzam, őket megértsem. Mutasd meg, hogy egy jó szóval hogyan nyújtsak vigasztalást, hogyan erősítsem és segítsem őket.

VII.         Másodszor esik el

Uram, ha fel tudnám fogni, mily nagy dolog másokért szenvedni! Minden szenvedésedben édesség van, mert tudod, hogy számunkra áldás és üdv fakad belőle. Nem lehetne bennem is ugyanez a lelkület? Nem viselhetném nehézségeimet én is másokért? Nem lehetne minden gondomat, fáradságomat, fájdalmamat a Te megváltó szenvedéseddel egyesítve mennyei Atyánknak felajánlani? Mindazokért, akik nekem kedvesek: házastárs, szülő, gyermek, testvér… Minden szükséget szenvedőért… Minden nagy, szép, szent dologért, ami veszélyben van… A tévelygőkért, a bűnösökért, a kétségbeesettekért… Akkor valóban megérteném, hogy szenvedésemből másoknak áldás fakad! Hogy megváltó szenvedésed erejében osztozhatok! Hogy Isten munkatársa lehetek a szeretet és megváltás művében.

Egész lelkemmel kérlek Uram, add, hogy ezt átérezzem. Tégy nyitottá és nagylelkűvé, hogy ezt a nagy igazságot megértsem és, adj szívembe szeretetet, hogy meg is valósítsam.

VIII.     Találkozik az asszonyokkal

Ha valamikor ilyen helyzetbe kerülök, segíts akkor Uram, hogy nyugodt maradjak. A Te türelmed erejével össze akarom szedni magam. Kedvesen akarok viselkedni velük szemben: az értelmetlenekkel, a tapintatlanokkal, a durvákkal is.

Nyugodtan akarom munkámat folytatni, hivatásomat betölteni, bármilyen fájdalom nyomja is lelkem.

IX.             Harmadszor esik el

Segíts, hogy ne csüggedjek a nehézségek miatt, és kötelességem elől gyáván el ne fussak.

És ha erőm elhagy, ha elesem, segíts, hogy újra fölkeljek.

Háromszor estél el, háromszor keltél föl. Taníts megérteni, hogy Te nem kívánod, hogy soha ne legyünk gyöngék, de megkívánod, hogy mindig újra felkeljünk. Taníts, hogy belássam, egész földi életünk mindig újbóli felkelés és újrakezdés.

X.                 Megfosztják ruháitól

Uram, erre a keserű órára emlékeztess, ha egyszer az én becsületem forog veszélyben. Ha szándékomat félreértik, és rosszakarattal gyanúsítanak. Ha megrágalmaznak, jó híremet elveszik. Ha még azok is félreismernek, akik hozzám közel állnak, és akiknek tudni kellene, hogyan gondolkodom.

Olyan kimondhatatlan gyalázatot kellett értem elviselned! Ezen áldozatod által tégy engem erőssé ilyen órákban.

Isten ismeri az igazságot; erre akarok hagyatkozni. Becsületem az ő kezében van és Ő fog igazolni alkalmas időben.

Óvj meg ezért a türelmetlenségtől. Ne engedd, hogy rosszért rosszal fizessek, pörlekedjek, ítélkezzem, és magam is meggyanúsítsam azt, aki becsületemet megsértette.

Segíts, hogy igaz és nyugodt maradjak, és bizalmamat Beléd vessem.

XI.             Keresztre feszítik

Ó, Uram, bocsáss meg nekem bűnösnek! Én vagyok oka gyötrelmednek!

Szenvedésed értem ne legyen hiábavaló. Isteni erőd és türelmed keljen életre bennem. Mindenki számára eljön az óra, amikor semmit nem tehet, fájdalmát nem enyhítheti, baján nem segíthet. Főképp az utolsó betegségben lesz így, amikor felismerjük, hogy az orvos nem tehet már semmit, közeledik a vég.

Akkor mindenki oda van szegezve, mint Jézus, és nem segíthet magán.

Csak egyet tehet: egész szívével, akaratával Istenre hagyatkozni, az Atya akaratát elfogadva hozzásimulni, és csöndben kitartani, teljesen és tökéletesen. Őrá bízva magát.

Uram, ha eljön ez az óra életemben, akkor velem vagy, tudom. Kereszted ereje lesz akkor bennem és ez erőt ad nekem.

                                     

XII.          Meghal a kereszten

Imádlak, Isten örök igazságossága, mely előtt, mint bűnös állok. És Téged is Üdvözítőm, aki értem vállaltad a halált.

Uram, Te megváltottál engem; egész szívemből köszönöm ezt Neked.

Megmutattad nekem, hogyan viseljem a magam szenvedését, és miképpen győzhetem le azt: a szeretet által. Csak akkor tudom elviselni, ha az Atya kezéből elfogadom, mint Te. Akkor erős maradok, ha mindenki cserbenhagy is.

Úrrá lenni rajta csak úgy tudok, ha mások számára áldássá teszem úgy, ahogy Te. Ha fölajánlom az Atyának szeretteimért, mindazokért, akiknek segíteni akarok.

És ha eljön az idő, mikor már semmire sem vagyok képes, és haszontalannak érzem magam a világban, valójában akkor tehetem a legnagyobbat: Veled egyesülve, áldozatkészen minden bajomat, fájdalmamat, tehetetlenségemet, sőt halálomat áldozatul hozni másokért. Mint Te a kereszten.

XIII.      Leveszik a keresztről

Uram, ez a válasz a keserű kérdésre: Minek a szenvedés? Miért kell szenvednünk, mikor bennünk minden boldogság után eped? Miért kell meghalni, elmenni, mikor még nem éltük végig az életet? Miért kell odaadnunk, kik oly drágák nekünk?

Az emberi bölcsesség csődöt mond itt. Csak a keresztben van a válasz: „A mag terméketlen marad, míg meg nem hal a földben.” Minden szenvedésünk, áldozatunk és a halálunk mennyi vetés! Ha egyesülünk Isten akaratával, gazdagabb élet támad belőle, magunk és mások számára egyaránt.

Ezt akarom hinni, ebben akarok bízni, és Istenbe kapcsolódni, hogy életem, szenvedésem és halálom örök gyümölcsöt teremjen.

XIV.       A sírba teszik

Ó Uram, ez a jó hír, amit mindnyájunk számára hoztál: hogy Nagypéntek után Húsvét következik. Hogy minden szenvedésből áldás forrásozik, és maga a halál új életnek a csírája azok számára, akik Benned hisznek.

Taníts, hogy megértsem ezt. Váljék ez meggyőződésemmé sötét óráimban. Akkor megtapasztalom, hogy a szenvedést nemcsak elviselni, legyőzni is lehet. Akkor bátran szembenézek vele és átélem majd, hogy minden vitézül átküzdött nehéz óra erősebbé teszi lelkemet, minden sötét éjszaka után Húsvét hajnala fénylik. És aki Veled él és Veled szenved, annak minden keserűség közepette része lesz a Te békédben.