Ma egy következő furcsa
megszólítást elemzünk, vizsgálunk meg a Loretói litániából. Az egyik talán legkülönlegesebb
és a mi kultúránktól s korunktól legtávolabb áll a következő: Szűz Mária, mint Elefántcsontból való torony. Elefántcsonttorony…mit
jelent?
Tudni kell, hogy itt
is gyönyörű jelképekről van szó. A torony a „régi embereknél” mindenekelőtt
egy-egy város-, tábor-, híd-, esetleg szőlő őrzésére szolgált. Torony, mint
őrhely. Az Elefántcsontból való torony
kifejezést a litánia pedig a Szentírás egyik könyvéből, az Énekek Énekéből
vette át, ahol a vőlegény többek között így udvarol menyasszonyának: „Milyen kecsesek lépteid saruidban, fejedelmi
leányzó… A nyakad, mint elefántcsont torony”. De miért pont elefántcsont?
Rendkívülien
értékes és nemes anyag volt abban az időben az elefántcsont (agyar), amit
gyönyörűen, művészien meg tudtak formálni – ékszereket, bútorokat, sőt, palotát
is készítettek belőle (Salamon). A korai középkorban pedig, mikor még a
templomokban nem volt sem pasztofórium (az Oltáriszentség őrzésének falba
mélyített helye), sem tabernákulum Krisztus Testének őrzésére, az
elefántcsontot finoman megművelték – torony alakúra formálták, s abban őrizték
a szentostyát. Krisztus Teste tehát elefántcsont toronyban lakozott. De még
jóval előtte, Jézus születése előtt Szűz Máriának a méhében lakott.
Látjuk, hogy éppen
az elefántcsont, az egyik legnemesebb anyag volt a legméltóbb a Legszentebb
Test – Krisztus testének elhelyezésére. S éppen ez a jelkép az egyik
legmegfelelőbb, legsokatmondóbb Szűz Máriáról, aki az emberiségnek megőrizte
méhében az örök élet Kenyerét – magát Jézus Krisztust
Bízok benne, ezek
után kicsit jobban és mélyebben értjük ezt is, amit e hónapban naponta
imádkozunk: Elefántcsontból való torony
– könyörögj érettünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése