A Loretói litánia - 2

Tegnap elkezdtük a Loretói litánia közelebbi megismerését, s felismertük a kezdő, hármas felszólítást, melyben a három Isteni Személyhez fohászkodunk, esdeklünk.

Most még mindig az első könyörgésnél maradunk, s azt igyekezzünk jobban megérteni, mi mindent foglal magába ez az egy szó: irgalmazz, avagy kegyelmezz.

Nagyon szépen kifejezi a magyar nyelv is, hogy az irgalom, a kegyelem valami olyan dolog, amit a szükséget szenvedő ember nem érdemel meg, amire nincs joga, amire nem tarthat igényt az igazságosságra hivatkozva – ami tehát csak a az irgalmat-, kegyelmet adó jóságán múlik. S már itt a litánia elején ezekkel a kérésekkel elismerjük az Isten végtelenszer magasabb felülrendeltségét, bízunk jóságában és irgalmában. De ha még mélyebben szeretnénk belemerülni e három roppant egyszerű, de mégis bőséges tartalmú könyörgésbe, meg kell néznünk, mi mindent foglal magába ez az egy ige eleison, amit kétféleképpen ismerünk: irgalmazz, kegyelmezz.

Először is, ha azt mondjuk, énekeljük: Uram, irgalmazz! – beismerjük, hogy saját erőnkből nem vagyunk képesek üdvözülni, hanem szükségünk van az „Isteni”, a fentről való segítségre, kegyelemre – üdvösségre. Bármennyire igyekszünk, a fentről való segítség nélkül nem üdvözülhetünk.

Ha Krisztus kegyelméért esdeklünk, ez a kérésünk magába foglalja azt a tudatot is, hogy a legnagyobb alázattal kell az Isten ajtaja előtt állnunk ezen kérésünkkel, szinte mint egy koldusnak, aki csak reménykedik, hogy megszánja őt az, akitől teljes mértékben függ – mondja Szent Ágoston. Mikor elmondjuk többször ugyanazt a kérésünket, amivel az Isten ajtaján kopogtatunk, nem tehetünk semmi mást, csak várni kell – bízva Istenünk jóságában s irgalmában.

S harmadjára, mikor újra Urunkat, Istenünket szólítjuk, itt már a harmadik Személyben, hogy irgalmazzon, egyben kifejezzük vágyódásunkat a mennyei hazába. S azt is elmondjuk ezzel a kéréssel, hogy a föld nem az igazi hazánk, itt mintegy száműzetésben élünk, ebben a számunkra idegen világban.

Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz! – más szóval: Istenem, tudom, hogy nem vagyok méltó a te irgalmadra, hisz annyi bűn terheli lelkemet. Egyszerűen nem érdemlem meg, hogy segíts nekem. De mégis, látod, ez a föld, ahol élek inkább csak számkivetés, mint otthon. Vágyódom hozzád, aki végtelenül irgalmas és jóságos vagy. Saját erőmből semmi jóra sem vagyok képes, s végképp nem az üdvösségre. Ezért a legnagyobb alázattal kérlek, zörgetek nálad: Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz!

Nagy mélységekbe merülhetünk, és nagy magasságokba szállhatunk, ha tudjuk, mit imádkozunk, kihez imádkozunk, milyen módon imádkozzunk és mit kérve imádkozzunk – foglaljuk bele mindezt tudatosan a Loretói litánia imádkozásába is!