A 16. század második felében a vallási
viszályok felosztották Európát. Kihasználták ezt a törökök, aki behatoltak a
keresztény országokba. Sőt ígéretet tettek, hogy addig nem állnak meg, míg nem
igázzák le az összes keresztény népet. Egyházunk látható feje abban az időben
V. Piusz pápa volt, aki felszólított minden keresztényt, hogy erősen álljon
szembe a török ellenséggel. A keresztény harcosoknak volt egy sajátos ismertetőjegyük:
a rózsafüzér, amely a nyakukban lógott. A mindent eldöntő csatára a
keresztények és a törökök között 1571-ben került sor. A pápa, a bíborosok, a
papok s a hívek egyaránt a rózsafüzért imádkozták, s a Loretói litániát
énekelték. Ezen a napon egészítette ki a szentatya a Loretói litániát ezzel a
megszólítással: Auxilium Christianorum,
azaz Keresztények segítsége. Tizenkét
óra harc után, este hat óra körül a keresztény seregek Lepantónál legyőzték a
nagy török nyomulást és inváziót a tenger felől – a keresztények a Keresztények
segítségével győzedelmeskedtek - ezt ünnepeltük tegnap, mikor Szűz Máriát, mint a Keresztények segítségét köszöntöttük.
Szent Pál apostol többször hasonlítja a
keresztény ember életét egyfajta harchoz, vagy versenyhez, pl. így: „Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind
futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! A
versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők
hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért. Én is futok, de nem céltalanul,
az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom, és rabságba vetem
testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak.”/1Kor
924-27/ Máshol a keresztény ember lelki harcát a katonák felszereléséhez
hasonlítja: „Így készüljetek föl:
csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás
páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának
hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz
minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a
lélek kardját, vagyis az Isten szavát.”/Ef 6,14-17/
Az összes ilyen és effajta harcban – tehát a
világ fejedelmei, s a sátán fejedelme elleni harcban is, ahogy a történelem, s
a szentek nagyszerű példája is mutatja, van egy végtelenül erős, s mindenkinél
erősebb segítőnk, aki még a legnagyobb ellenségünket, a jelképes kígyót is
eltiporja.
Látjuk, a mély teológiai jelképek mellet sok
Szűzanya-megszólításnak milyen nagy és milyen sorsfordító történelmi háttere
van. Legyen mindez eszünkben, szívünkben, mikor a litániát imádkozzuk, s
bármilyen földi, vagy lelki harcot vívunk, az előzményeken felbuzdulva mi is
gyakran kérjük: „Szűz Mária, a Keresztények
segítsége! Könyörögj érettünk!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése