2014. április 26., szombat

Húsvét második vasárnapja

Ezen a mai napon, az irgalmasság vasárnapján – mint azt tudjuk – a szentatya két megboldogult pápát avat szentté: II. János Pált és XXIII. Jánost. II. János Pál pápát jól ismerjük – hisz néhány éve még ő vezette Egyházunkat – s talán a legfiatalabbak is megélték még őt. XXIII. Jánost azonban már kicsit kevésbé ismerjük. Az ő idejében ugyanis még nem volt annyira fejlett és elterjedt a hírközlés – így hozzánk is kevesebb információ jutott róla. Éppen emaitt szenteljünk egy kis figyelmet most az ő személyének.
Nem volt sokáig Egyházunk élén, csupán négy és fél évig. Mai szentté avatása azonban pontosan rámutat a szentírási igazságra: „Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától. Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz haj és a bűntelen élet, mint a magas kor”. Milyen mélységes üzenet ez mindannyiunk számára: hogy mi szentek leszünk-e, az bizony nem függ attól, hogy fiatalon meghalunk, vagy száz évig élünk majd. Az csupán attól függ, hogy hogyan élünk: Isten törvényei, parancsai és szeretete szerint, vagy öntörvényűen és önmagunkat szeretve. XXIII. János pápának sikerült eljutnia egy olyan magas, magasztos lelki szintre, melyen ráérzett: az életnek tényleg csak úgy van értelme, ha Istent tesszük az első helyre. Így írt egyszer: “A világ már nem vonz. Teljesen és kizárólagosan Istené akarok lenni, hogy átjárjon a fénye, s ragyogjon fel bennem az egyház és a lelkek iránti szeretet”. Milyen csodálatos, ha valaki ezt őszintén ki tudja mondani: “A világ már nem vonz.” De ez nem csak egy pápának, püspöknek, vagy papnak a célja. Minden hívő, Istenhívő embernek egyszer el kell jutnia arra a pontra, mikor ezt már ki tudja mondani: a világ már nem vonz. A világban élek, de nem e világnak élek, hanem Istennek. Házastársamon, gyermekeimen, szüleimen keresztül Istennek szolgálok, s teljes erőmből azon vagyok, hogy hozzá eljussak úgy én, mint családom minden tagja. S akit ez a világ már valóban nem vonz, az bizony el tud tőle szakadni, s nem fél még a hláltól sem. Ezt tanítja ez a mai vasárnap is: ha keresztény életemet élem, akkor bizton remélhetek az Isten irgalmasságában.

Többek között erre tanítson meg nemsokára már szentté kihirdetett egykori szentatyánk, szentatyáink példája: Célunk nem lehet más, mint Istenhez jutni. S ennek egyik fontos állaomása, mikor őszintén ki tudjuk mondani: ez a világ, s annak kínálata már nem vonz. Vagy ha vonz is, az Isten vonzása már erősebb bennem. Ez irányba törekedjünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése