Az utóbbi
néhány napban két falubéli testvérünket is elveszítettük – két temetésünk is
volt. Az imént hallott evangéliumi rész pedig éppen egy-egy temetés alkalmával
olvassuk fel, mert Urunk ezen szavai az örök életről szólnak. Nem beszél alig-,
vagy félreérthetően, hanem világosan kimondja: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van,
és én feltámasztom őt az utolsó napon”.
Az
Oltáriszentség magunkhoz vétele valóban örök életet ad, ha mi is méltóképpen
járulunk hozzá. Ugyanis amellett, hogy Isten különleges, természetfeletti
segítségét, kegyelmét közvetíti egyben arra ösztönöz, hogy tarzózkodjunk a
bűntől. Hiszen tudjuk, csak tiszta szívvel vehetjük azt magunkhoz.
Lehet ez
egyfajta mérce a mi életünkben is: ha rendszeresen járulunk a szentáldozáshoz,
s mindezt őszintén tesszük, akkor minden bizonnyal jó úton vagyunk Istenünk
felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése