A mai nappal elkezdjük ádventi felkészülésünket –
karácsony ünnepére. Mindjárt az első napon pedig ünnepünk van – Szent András
apostolé. Vajon mit üzenhet az ő élete?
Ha az Istennel való beszlgetésre vagy találkozásra
gondolunk, minden bizonnyal azonnal az imádság jut eszünkbe. És valóban így is
van: az imádság az az az idő, amit Istennel töltünk el. De igen érdekes, ha
megfigyeljük az evangéliumokat, hogy Jézus az apostolokat nem az imádság-,
hanem munkájuk végzése közben szólította és hívta meg. Ők is hívő zsidó emberek
voltak, akik minden bizonnyal jártak a zsinagógába, jártak templomba – Jézus mégsem
egy-egy imádság közben szólt hozzájuk, hanem akkor, amikor dolgoztak: a hajón,
a parton, vagy éppen a vámasztalnál.
Hiába van ádvent, mi sem töltjük itt a templomban
az egész napunkat. Hazamegyünk, s a munkánkhoz látunk. A mai ünnep pedig
mindannyiunknak azt mutatja, hogy Isten igenis tud és akar szólni hozzánk
mindennapi teendőink közepette is. Csak legyen nyitva a szemünk és a fülünk a
jóra, a szépre – egyszóval Istenre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése