2016. január 2., szombat

Karácsony utáni második vasárnap

Egy egészen pontos, és legalább annyira komoly tudományos meghatározást hallotunk a mai evangéliumban Szent János apostol szájából – Jézus Krisztusról. Így olvastuk – már sokadszor e karácsonyi napokban: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige...” Az apostol pontosan leírja, hogy Jézus Krisztus nem teremtmény, hanem ő maga az Isten, aki öröktől fogva van. Valamint azt, ami számunkra a legfontosabb ilyenkor, karácsonykor: „És az Ige testté lett, és közöttünk lakott.
Számunkra, Istenhívők számára ez a karácsony igazi csodája, hogy a végtelenül hatalmas Isten felvette emberi természetünket, és alávetette magát az emberi korlátoknak – az Isten emberré lett. S mindezt színtiszta szeretetből tette, hogy minket megváltson, nekünk életet adjon. A karácsonyi ünnepkörben, mely már csak néhány napig tart az idén – ezt csodáljuk, ezen elmélkedjünk újra és úrja. Hogy az egész évben ott legyen szívünkben a hála Istenünk iránt. Hogy az évben sose kötelességből, „muszájból”, de mindig szeretetből jöjjünk a szentmisékre – hálát adni végtelen szeretetéért.

Talán sok minden hiányzott ebből a karácsonyból, de ez, a legfontosabb ki ne maradjon: szívből jövő, hálatelt imával köszönjük meg Istennek végtelen nagy szeretetét, amire ismert énekünk is buzdít: „Dicsérjük a szent angyalokkal, / Imádjuk a hív pásztorokkal / Az Isteni gyermeket, ki minket így szeretett, / Dicsérjük, imádjuk és áldjuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése