A napokban hallhattuk a hírekben, hogy milyen
árvizek voltak Európában. Sok helyen azonban sikerült komolyabb károk nélkül
kivédeni a víz pardont nem ismerő útkeresését. De hogyan sikerült? Hisz már
sokkal kisebb mennyiségű víztömeg is okozott sokkal nagyobb károkat. Minek
köszönhető? Annak, hogy nem jött váratlanul - készültek rá.
A
farizeus Simon meghívta Jézust, hogy étkezzék nála - olvastuk a mai
evangéliumban. Várta Jézus érkezését. Tudta, hogy jön - s készült is rá. De nem
készült fel teljesen. Nagy megtiszteltetés lehetett Simonnak, hogy ott van nála
az a Jézus, akiről annyit beszélnek. De valami olyan történt, amit nem várt,
amire nem volt felkészülve. Bejött egy „bűnös asszony”, s odament
Jézushoz. De nem ez volt a meglepő, hanem Jézus magatartása. Nem űzte el az
asszonyt, nem nézett rá ferde szemmel, hanem elfogadta szolgálatát,
kedvességét, s ezzel azt fejezte ki: megbocsát a „nagy bűnösnek”. S
kicsit időszerűen ezt így is mondhatnánk: Simon nem volt eléggé felkészülve,
nem számolt egy ekkora nagy kegyelmi árhullámmal. Nem bírták az általa
felépített gátak, mert ezzel nem számolt. Ezt nem várta. Ez túltett minden
várakozásán.
Talán minden hívő ember, aki imádkozik
az Istenhez, aki kéri az Istent, elképzeli a dolgokat, hogy tudná Isten ezt
vagy azt megtenni. Sőt, még sokszor azt is elképzelik, elképzeljük, hogy mennyi
is az, amit az Isten meg tud még tenni. Várjuk, készülünk is érkezésére, de meg
vannak a gondolatbeli gátjaink, amiken - gondoljuk – Isten nem fog átlépni.
Sokat megtehet, de azért mégis csak bizonyos határok között mozog. Tévedés.
A világ teremtésénél sem volt így, az idők
teljességében, azaz Jézus földi életében sem volt így, s ma sincs így. Az
Istennek senki sem szabhat gátat, senki nem irányíthatja, senki nem
korlátozhatja, senki nem terelgetheti... Ő arra megy, és úgy megy, és addig
megy, és addig lesz, amerre és ahogyan és ameddig akar. Lehet érkezésére készülni,
lehet (és kell is) őt várni, de ő mindig túltesz elvárásainkon.
Simonnak nem tetszett, nem kedvezett a
"gátátlépés" - méltatlankodott, nem tudott örülni a többnek, hogy
éppen az ő házában történt meg a csodálatos lelki gyógyulás, lelki
felszabadulás, feltámadás a bűnből.
Sok dologra az életben fel lehet
készülni, de talán még több van, amire nem lehet. Ami azonban nagyon fontos,
hogy ha Istentől valamiből többet kapunk - legyen az jó, vagy legyen az rossz
-, mindig jól tudjunk reagálni, mindig azt nézzük, mit tudunk azzal a többel
kezdeni, hogyan és mire tudjuk azt a többet felhasználni. Ne szabjunk gátakat
Istennek, s úgy a több jó, mint a több rossz is legyen kedves nekünk. Hisz ha
tudjuk, Istenről kaptuk, akkor minden a javunkra válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése