Elgondolkoztunk már valaha azon, mi lesz, ha
halálunk után Isten ítélőszéke elé kerülünk? Ott fogunk állni számtalan
bűnünkkel, hibánkkal a bűntelen és hibátlan, tökéletes Isten előtt. Ha ezen az
ember komolyan elgondolkodik, nincs, aki ne rettegne. Reménytelen, hogy
kiérdemeljük az örök boldogságot.
De mégis, van egy reményünk: „… amilyen
ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen
mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is.” Ez lehet a
menedékünk. Megmenekülhetünk. Nem, mert megérdemeljük, hanem Isten jóságából.
Ha mi azt a kicsit megbocsátjuk a másiknak, ő azt a sokat eltörli lelkünkről.
Ha mi bosszú helyett egy kis szeretet adunk egymásnak, ő bosszú helyett az örök
szeretetet, a véget nem érő boldogságot adja. Ha másért nem is, legalább ezért
bocsássunk meg szívből egymásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése