Szent József álma

Szent József ünnepét üljük ma. Egyházunk ezt a napot főünneppé tette, azaz a legmagasabb ranggal tüntette ki, ugyanis jól tudja, milyen fontos volt Szent József személye üdvösségünk történetében. Az Isten olyannyira megbízott benne, hogy az ő gondoskodása alá helyezte egyetlen Fiát, valamint édesanyját. A Szentírás igen keveset beszél róla, sőt egyetlen egy szavát sem jegyezte fel. De amit feljegyzett róla, az mindennél többet mondó: a tettek embere volt, tettei pedig az Isten akaratát követték.

Az ember mindig kíváncsi. Szeret dolgokat felfedezni – legyenek azok akár régiek, akár újak. S amit a régi dolgokból nem tud meg, amire nem jön rá, azt megpróbálja pótolni képzeletével. S erre az egyik legmegfelelőbb kifejezőeszköz a művészet. A középkori-, s a későbbi korok csodálatos festményei is nagyon gyakran foglalkoztak a Biblia egyes részeivel, próbálták a saját elképzelésük alapján megfesteni, „megfogalmazni” azokat az eseményeket, képeket, melyekről a Szentírás csak röviden, egy-egy mondattal beszél. A  számtalan közül meg szeretnék nektek mutatni egyet, melyet nézve, szemlélve egy igen fontos dologra jöhetünk rá mai szentünkkel kapcsolatban. 

Anton Raphael Mengs 18. századi német festő képéről van szó, a címe pedig: Szent József álma. A művész pedig tudatosan egy nagyon mélységes gondolatot mutat meg a festményen. Mint ma is hallottuk az evangéliumban, az Úr, az Isten Szent Józsefhez álmában szólt az ő angyalán keresztül. Szent József tehát alszik, szemei csukva vannak, de az angyal nem beszél hozzá, hanem mutat neki: egy irányt. Első pillantásra ezt lehet, hibának gondolhatnánk, hisz minek mutat az angyal, ha a Szent József szeme csukva van? De éppen ebben fedezhetjük fel a művészi kifejezésmódot és a teológiai mélységet. Szent József nem testi szemével, de lelki szemével, szívével látja az Úr angyalát, szívével figyel az Istenre. Ahogy A kis hercegben írja Exupéry: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Az Isten a lekünkben, fizikailag láthatatlanul szól hozzánk, de akinek a szíve tiszta és fogékony, az meghallja, „meglátja” ezt a szót, ezt az irányt. Mint Szent József, aki habozás nélkül az Úr szavára, irányára hagyatkozott, és szavak helyett tettekkel bizonyította szentségét, Isten iránti bizalmát. Milyen csodálatosan kifejezi mindezt ez a festmény.

Lelki szemünk mindannyiunknak van. De vajon mi is ilyen jól látunk vele? Szent József mai ünnepe erre ad példát, és ebben is segíteni akar nekünk.