Nagycsütörtök – mise végi kommentár
Most,
a szentmise után az Oltáriszentséget átvisszük a mellékoltárhoz. Gyönyörű
jelkép ez is, ugyanis ezzel a mozzanattal elkísérhetjük az Úr Jézust a
Getszemáni kertbe. Ezután következik az ún. „oltárfosztás”. Ez is jelkép: Jézus
ruháitól való megfosztását jelképezi. De ugyanúgy jelképezi a lecsupaszított
oltár Jézus teljes önkiüresítését is – aki teljesen kifosztottan, üresen marad,
hisz még az apostolok is elhagyják. Ő pedig így elhagyatottan hal meg értünk. E
szentmisétől előttünk lesz a csupasz oltár – csendben szemléljük azt, hisz
Jézus megváltó halálára mutat. De ha ennek vége, ne siessünk el a templomból –
a nyitott oltárszekrény, tabernákulum, a megfosztott oltár, a közelgő éjszaka –
mind arra hívnak, hogy virrasszunk Jézussal, hogy mi ne hagyjuk őt egyedül. Az
oltárfosztás után elolvassuk majd az Úr Jézus búcsúbeszédét. Azokat a szavakat,
melyekkel halála előtt tőlünk búcsúzott, s amely egyben az értünk meghaló Isten
végrendelete is. Ennek végeztével imádkozzuk a zsolozsmát – a befejező imaórát,
melynek végén csendben távozunk. Szenteljük Istennek ezeket az órákat – ne
hagyjuk megzavarni lelkünket se pl. rádióval, TV-vel, internettel, hanem az itt
hallott szavakkal eltelve térjünk nyugovóra. Holnap hajnalban, fél 6-kor
imádkozzuk a zsolozsmát, Jeremiás próféta siralmait, 9 órától Jézus utolsó hét
szaváról tartunk ájtatosságot, 12 órától keresztutat végzünk, 15 órától pedig a
nap fő szertartása lesz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése