Biztos vagyok benne, hogy nincs itt most közöttünk senki, aki ne ismerné legalább egy szentnek az életét. Talán egy Assisi Szent Ferenc, vagy egy Szent István, vagy Szent Pál, Aquinói Szent Tamás… mindannyiunk számára ismert az ő életük, még ha csak nagyvonalakban is. Ezek az emberek, ahogyan mi nézünk rájuk, szentül éltek. Az ő életük példaadó számunkra, jól tudjuk. De valljuk be, sokszor elképzelhetetlennek tűnik, hogy mi követhetnénk az ő példájukat. Egyáltalán felmerült már bennünk, hogy szentek lehetünk mi is? És nem csak hogy lehetünk, hanem szentnek kell lennünk.
Ha elolvastuk a mai a olvasmányt, a szentleckét, az evangéliumot, észrevehettük, hogy háromszor is elhangzott ez a felszólítás: „szentek, tökéletesek legyetek”.
De ki lehet ma, a mai világban szent? Csupán II. János Pál pápa, vagy Teréz anya, kiknek a boldoggá, ill. szentté avatása folyik? Tényleg csak egy pár ember él ma a világban, akik egyedül kaptak meghívást az életszentségre? Nem. Mert ezek a ma elhangzott szavak: „Szentek, tökéletesek legyetek” mindannyiunknak szólnak. Egytől egyig. Hisz ezért élünk, kedves testvéreim. Mindenki, aki a mennyországba van, szent. És ha mi is oda akarunk jutni, szentnek kell lennünk.
Szentek legyetek! De hogyan? Ezt a parancsot Jézus éppen azután mondta, hogy tudtunkra adta, miként kell viselkedni ellenségeinkkel szemben: „Szeressétek ellenségeiteket. Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket.” Mintha ezt mondaná: Ha szent, ha tökéletes akarsz lenni, ezzel kezdd: tégy jót azzal, aki neked rosszat tesz.
Mindenkinek vannak ellenségei. Még ha nem is haragszunk senkire, nem is teszünk rosszat másokkal, mindig akad valaki, aki megpróbál keresztbe tenni nekünk. Akinek nem tetszik a mi beszédünk, viselkedésünk, vagy egyszerűen nem vagyunk neki szimpatikusak, és ezért nem éppen udvariasan viselkedik velünk.
De azok az emberek, akiket úgymond ellenségeknek nézünk, pontosan ők azok, akik segíthetnek nekünk közeledni a tökéletesség felé. Éppen őáltaluk tudunk szentté válni. Mert ha őket szeretjük konkrét tettekkel – imával, jócselekedettel, akkor válunk egyre hasonlóbbakká Istenhez, aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” és „felkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ád igazaknak és hamisaknak”.
Az elkövetkező héten is találkozni fogunk ezekkel az ellenséges érzületű emberekkel. Rajtunk áll, hogy általuk az idegesség, a harag, a rosszindulat, a bosszú, vagy éppen az áldozatos szeretet, az ima és a megbocsátás cselekedetei vesznek rajtunk erőt.
