A hit éve - esztergomi megnyitó

Tegnap, 2012. október 11-én nyitotta meg XVI. Bendek pápánk a hit évét, s ez alkalomból Esztergomban is egy nyitó-ünnepségre került sor, melyen több felvidéki lelkiatyával szintén részt vettem - erről készítettem néhány képet s egy rövid beszámolót.

Gyönyörű reggel volt, melyből csak nagyon keveset ad vissza ez a kép:

A szent zsolozsma imádkozásával kezdtük az összejövetelt az esztergomi Szent Adalbert Központban:

Ez után  következtek Dr. Gaál Endre atya bevezető, köszöntő szavai:

Dr. Erdő Péter bíboros atya videó üzenetét tekintettük és hallgattuk meg, aki Rómából szólt hozzánk:

A "nyékiatya" - Parák József

Ezután egy "kerekasztal beszélgetés" követett Dr. Török Csaba moderálásval.

Székely János püspökatya is buzdító szavakkal szólt hozzánk. 

Az Úrangyala elimádkozása után megtekintettük a római szinódusi, pápai szentmisét - szentatyánk celebrálásban.

Mahulányi József atya, ipolysági esperes-plébános

Tóth Péter atya, ipolysági káplán

ismerős: volt lelkiatyánk, Bencsík Tibor atya

 Ezt újabb kerekasztal beszélgetés, majd ebéd követte.

Az eseményen elhangzottakról később, bővebben írok majd.

Köszönet Mahulányi József atyának az út megszervezéséért.

Ma délutántól újra missziósaink lesznek

Szeretettel várunk újra titeket!

Egri búcsú - frissülve

Beszámolóval bővült az 

Egri Fájdalmas Anya búcsún jártunk 

bejegyzés, amely ide kattintva olvasható.

Köszönet a beszámolóért.

Amit nem veszítünk el soha /Lk 10,38-42/

Talán mindannyian sokszor érezzük úgy, hogy Jézus egy-egy elhangzott szava, mondata éppen nekünk szól. S Urunk mai szavai is – úgy gondolom – névre szólóan nekünk intéződnek: „...te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít...“

 S valóban mennyi mindenre van gondunk: munkára, családra, ételre, jólétre, békére... „...pedig csak egy a szükséges“. Amit az ember „...nem veszít el soha.“

Mindig lelki életünk, lelkünk tisztasága legyen az első. Mindig. S minden többire csak ez után legyen gondunk.

Magyarok Nagyasszonya

Bizonyára sokszor hallottuk már, hogy mi is az alapja e mai ünnepünknek – Szent István felajánlotta országát a Nagyasszonynak, a Nagy úrnőnek. Így, ezért tekinti a magyar nép Máriát sajátjának, saját, különleges Pátrónájának.

De térjünk ki egy kicsit szent elődünkre, nagy királyunkra, Szent Istvánra. Nem akármilyen próbatételt állt ki, hisz egyetlen fiát, s a királyság egyetlen örökösét – Szent Imrét – még életében elveszítette. De az isteni Gondviselés előre tudta, s elég erősnek tartotta Istvánt ahhoz, hogy ez az esemény is ne letörje, vagy megtörje, hanem épp ellenkezőleg: megerősítse, s a lehető legjobbat tudja „kihozni” belőle. Ha nem lett volna olyan erős hite, talán szembefordult volna Istennel e nagy tragédia miatt. Hisz hányan érveltek így egy-egy tragédia folytán: „Isten elhagyott, hát akkor én is elhagyom őt”. Nem ez történt. Szent István király tudta, hogy ezzel a tragédiával is Istennek szándéka van.

És felfedezte Szent István király ezt az isteni szándékot, mi pedig ennek köszönhetjük, hogy Mária országa lettünk, ennek köszönhetjük, hogy Szűz Mária a magyarok Kegyes Királynéja lett. Hogy Szűz Mária lett a mi Boldogasszonyunk s Anyánk. Hogy Szűz Mária lett a Magyar nemzetnek Védőasszonya, hogy ő lett hazánk reménye. A Szűzanyának, Szent Istvánnak, s az isteni Gondviselésnek köszönhetjük mai ünnepünket is.

Ez a mai ünnep is buzdítani akar. Gyönyörű példát állít elénk. Hogy a mai próbatétel idején is mind hozzá forduljunk. Szent István hitének gyümölcsét, hogy mi is keresztények lehettünk, ma is élvezzük. Még nem tudjuk, de talán éppen a mi próbatételt kiállt hitünknek köszönhetően gyermekeink, a következő nemzedék is élvezni fogja gyümölcsét.

Az isteni Gondviseléstől irányítva nagyban Szent István király hitén múlott, hogy keresztények vagyunk mi is, az ő utódai. Hogy gyermekeink, utódaink is azok lesznek-e, talán nagyban a mi hitünkön múlik.

Az egri Fájdalmas Anya búcsún jártunk

Szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya ünnepén zarándoklaton voltunk Eger városában, ott készült a következő néhány kép, s erről a búcsúról írt beszámolót (köszönet!) egyik blogolvasónk és plébániaközösségünk tagja:

"Szeptember 15-én, szombat reggel 6:45-kor lelkiatyánkkal együtt újból a templomunkban kezdtük zarándoklatunkat - ezúttal Egerbe. Imával kértük az Istent, hogy segítse utunkat. Utazás közben elmondtuk a fájdalmas rózsafüzért, énekeltünk, majd kb. két és fél óra múlva megérkeztünk célunkhoz. Első utunk a Fájdalmas Anya templomba vezetett, ahol mindjárt elkezdődött a szentmise "gyermekeinkért és unokáinkért". A szentmise után elvégeztük beköszöntő imáinkat a Szűzanyához. Ezt követve mindenkinek szabad időtöltése volt. Mindenki oda mehetett, ahová szeretett volna. Voltak,akik ott maradtak a templomban, mások városnézésre indultak és olyanok is voltak, akik meglátogatták a fürdőt. Az egyik ismerősömmel a városnézést választottuk. Elsétáltunk a Dobó térre, ahol megnéztük a Szent Antal  templomot, majd ezt követve egy kis gyaloglás után az Egri Bazilikát is, melynek bejárata felett ez a felirat található: VENITE ADOREMUS DOMINUM (Jöjjetek, imádjuk az Urat). Sétánkat  egy kis kávézgatással és nasival folytattuk az egyik cukrászdában. Ez után (bár egy kicsit eltévedve) visszataláltunk a Fájdalmas Anya templomba. Ott 14:00-tól Mária keresztútját végeztük a Szervita nővérekkel. Nagyon megható volt, szívhez szóló. 15:00-tól kezdődött a betegek és öregek szentmiséje, amelyen, aki kérte, annak kiszolgáltatták a betegek kenetét. 18:00-tól volt a búcsú előesti szentmise, amit gyertyás körmenet  követett, és amelyen ministránsaink is részt vettek. A szentmise után kegyelmekkel gazdagon indultunk haza. Megérkezésünkkor még egy rövid záróimát végeztünk templomunkban. Hálát adtunk Istennek a kapott kegyelmekért."

Remény Népfőiskola Ipolyságon - első nap

Plébániánk egyik tagja is részt vett az ipolysági Remény Népfőiskola első napján 2012. szeptember 29-én. Erről az eseményről írta a következőket:

"Ma szentmisével elkezdődött az ipolysági Remény Népfőiskola előadássorozata,melyet Mons. Szakál László celebrált.A szentmise után az egyházi iskolában folytatódott Mgr. Parák László lelkiatyával a gyakorlati kérdések a Népfőiskoláról rövid előadás,melyen megkaptuk a pontos tanrendet és a látogatási füzetet,melyet az előadások végeztével a lelkiatyák minden látogatónak aláírták.Majd ezt követte a filozófia l,ll előadások,melyeket Mons. Szakál László esperes adta elő.Látogatók 74-en voltunk.Többségük Ipolyságról és környékéről,Léváról,de voltunk a Nagykürtösi járásból is.Inkább az idősebb korosztály volt jelen,de voltunk fiatalabbak is egy páran.

Megtanultuk...
A filozófia = bölcselet szeretete( kérjük az Istent,hogy bölcsek legyünk,ez egy ajándék),életforma,úton levés,célirányosság,életre vonatkozó technika

A filozófia alapvető tétele az,hogy hiszünk Isten létezésében.

Idéznék a lelkiatya gondolataiból:

"Egy jó édesanya vagy édesapa a saját gyermekének a filozófusa."

"Elviselni saját magunkat a legnehezebb (korlátainkat,gyarlóságainkat)."

"Amíg szuszogsz,követhetsz el bűnt."(ezt egy öreg bácsitól idézte)

"Amikor mi már nem tudunk üdvösséges dolgot tenni,rászorulunk mások segítségére,ápolására. Ez az ő javukra válik, a mennybe jutnak érte."

Hálát adok Istennek,hogy én személyesen részt vehettem az előadáson. Aki úgy érzi, hogy ott a helye, nyugodtan jelentkezzen, megéri."

Köszönjük az írottakat, s mindenkit csak buzdítani tudok: növeljük hitünket, növeljük hitbéli tudásunkat!

Miserend és hirdetések - évközi 27. vasárnap

"...megtalálta azt a sajátos hivatást..." - Assisi Szent Ferenc

Assisi Szent Ferenc egyik rövid életrajzában olvashatjuk: „Megtalálta azt a sajátos hivatást, amelyre az Isten hívta őt”. S ezt a hivatást, ezt a feladatot végezte hűségesen. Ránk maradt többek között egy gyönyörű imádsága, melyet, ha elolvasunk, talán mindannyian rájövünk: mi is lehet éppen ma a mi hivatásunk…

Uram, tégy engem a Te békéd eszközévé!

Ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,

Ahol sértés, oda megbocsátást.

Ahol széthúzás, oda egyetértést,

Ahol tévedés, oda igazságot.

Ahol kétely, oda hitet,

Ahol szomorúság, oda örömet.

Uram add, hogy inkább én igyekezzek vigasztalni,

Mint hogy vigaszt várjak.

Inkább én törekedjem másokat megérteni,

Mint hogy megértést sóhajtsak.

Inkább szeressek,

Mint hogy szeretetet igényeljek.

Mert önmagunkat elfelejtve találjuk meg magunkat.

Ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot.

Ha meghalunk, akkor ébredünk az örök létre.

Ámen.

"Kövess engem!" - MOST! /Lk 9,57-62/

Az emberek a mai evangéliumból mind követni akarták Jézust, de még előtte volt valami dolguk. Semmi bűnös ügy, semmi rossz, sőt! Eltemetni a szülőket, búcsút venni a családtól – ezek mind kimondottan jó dolgok, sőt, kötelességbeli feladatok.

De Jézus nem engedi meg ezeket. S valljuk be, éppen ezért kicsit ridegnek, érzéketlennek tűnhetnek szavai.

De higgyük el, nincs együtt érzőbb, nincs hozzánk közelebb álló, s minket jobban megértő személy, mint maga az Úr, Krisztus, az Isten. A mai evangélium csupán arra világít rá, azt hangsúlyozza, hogy az „Istenes dolgok”, az Isten ügye kell, hogy a legelső legyen az életünkben. Előbbre valóbb, mint a legszorosabb családi kötelékek.