2011. október 25., kedd

Keresztény, ne csak jó ember! /Lk 13,18-21/

Két dologhoz hasonlítja ma Jézus az Isten országát. Két dologhoz, amely nagyon szorosan összefügg. Az egyik a mustármag, a másik a kovász. „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz (…) hasonlít a kovászhoz” – hallottuk.
A mustármag hasonlatát az Isten országának külső növekedésére, fejlődésére, azaz az evangélium terjedésére szokták alkalmazni. Amint a mustármag fává terebélyesedik, úgy növekszik az egyház a világban. A kovász hasonlata pedig arra mutat rá, hogy ez az evangéliumi lelkület belülről kell, hogy átjárjon és alakítson minden egyes keresztény embert. Fontos, hogy a kettőt ne válasszuk el egymástól, hanem együttesen szemléljük és együttesen valósítsuk meg.
A kereszténységből valójában sok nem hívő számára is rengeteg jó és hasznos dolog származhat. Így egyértelmű, hogy számunkra is az élet sok területén hasznos lehet vallásunk. Átvehetünk igazságokat, értékrendet, hasznos információkat a mindennapi életbe… De a lényeg nem ezek. A lényeg krisztusi élet. Nem a praktikák, hanem az evangéliumi szellem. Mert kiüresedhetnek a struktúrák, összeomolhat az értékrend, megkérdőjeleződhetnek az igazságok. De a krisztusi tanítás, a kegyelmi élet örökre megőriz minket.
Ezért legyünk keresztények, Krisztus-követők. Szentek, és ne csak jó emberek akarjunk lenni!

2011. október 24., hétfő

A jótett mindenek előtt /Lk 13,10-17/

A zsidóknál a szombati napra vonatkozó törvények voltak a legszigorúbbak. Pontosan meg volt szabva, hogy mit szabad, és mit tilos megtenni. Ebbe kötnek bele a zsidók, mikor Jézus a jót teszi, segít az emberek lelki-testi bajain. Ezzel Jézus az imént hallott tettével is arra mutatott rá, hogy a jó megtevését semmilyen törvény, ok, vagy parancs nem gátolhatja.
A mi életünkben pedig hányszor megesik, hogy elmulasztjuk a jót, mert úgy gondoljuk, talán nem lenne illő ezt, vagy azt a jót megtenni, nem éppen alkalmas a helyzet, félünk, hogy majd mit mondanak, mit fognak szólni, hogyan fognak reagálni. Annyi szokást, törvényt, kifogást találunk, pedig Jézus ma azt mutatja meg: a jó megtevése fontosabb minden másnál. Merítsünk erőt ma az Oltáriszentségben köztünk lévő Krisztustól, hogy ne féljünk megtenni a jót, bármilyen furcsán is fognák ránk nézni.

2011. október 22., szombat

Miserend és hirdetések - évközi 30. vasárnap

Évközi idő 30. vasárnapja

Mikor a papi szemináriumba és a teológiai egyetemre jártam, szokásom volt idézeteket gyűjteni. Mikor a Szentírást, vagy más könyveket olvastam, ha megragadott egy-egy gondolat, igyekeztem, azt azonnal papírra vetni, hogy el ne felejtsem. Volt azonban néhány olyan gondolat, amely annyira megragadott, hogy nem elégedtem meg azzal, hogy egy füzetbe leírjam, hanem jó nagy lapra kinyomtattam és kiragasztottam a szobám falára, hogy állandóan szemem előtt, mint egy felkiáltójeles üzenet legyen.

A mai evangélium olvasásakor is egy ilyen latin idézet jutott eszembe, mely egykor a szobám falán lógott, de mára már csak az emlékezetembe van felírva. Szent Ágoston szavai ezek, szabad fordítással, kicsit tágabb szövegkörnyezettel: „Mindannyian az Úrhoz akarunk menni, akit teljes szívünkből, lelkünkből és értelmünkből kell szeretnünk. Igaz, valójában még nem érkeztünk meg az Úrhoz, de a felebarátaink itt vannak velünk. Ezért aztán viseljétek gondját azoknak, akikkel együtt mentek az úton, hogy elérkezzetek Ahhoz, Akivel maradni vágytok.” Gyönyörű és milyen mély szavak ezek, kedves testvéreim, melyek kimondják: Nincs más út az Isten-szeretéshez, egyedül a felebarátaink szeretete. Az Istent nem tudjuk teljes mértékben szeretni, mert még nem vagyunk nála, mert még nem jutottunk el hozzá. Felebarátainkat azonban annál inkább szerethetjük teljes mértékben, mert ők itt vannak velünk, együtt járják a földi élet útját – velünk.
Tudjuk, Istent hogyan lehet szeretni. Hisz imádkozunk. Imádkozunk azért naponta, többször naponta, mert tudjuk, így lehet megmutatni, hogy szeretjük Urunkat. Aztán egy más módja a szeretetünk kinyilvánításának, hogy valamit felajánlunk Istennek. Sok mindent fel tudunk neki ajánlani. S talán ez az egyik legcsodálatosabb dolog az Istennel való kapcsolatunkban, hogy bármit fel tudunk neki ajánlani. Bármit. Nem csak azt, ami fáj, hanem azt is, ami boldoggá tesz. Felajánlhatjuk Istennek a sikereinket, a sikertelenségeinket. Az örömünket, a bánatunkat. A bűneinket és az erényeinket. A szenvedést és a jólétet. A könnyet és a mosolyt egyaránt. Ez is egy módja a mi Isten-szeretetünknek. S végül tudjuk, ha valóban szeretjük őt, nem csak szavainkkal, hanem tetteinkkel pecsételjük meg azt: megtartjuk parancsait. Az összes említett eszközzel kifejezhetjük Isten iránti szeretetünket.
De Szent Ágoston ettől még tovább megy. Azt mondja: „Az életeddel szeress!” S itt a mai kettős főparancs nyitja. Jézus egy szintre emelte a két parancsot: szeresd Istent (…) és szeresd felebarátodat. Mert életünkkel, földi életünkkel szeretni mi mást jelent, mint embertársainkat szeretni, hisz velük, egymással élünk. Csak egymás szeretetén keresztül juthatunk el az Istenhez.
„Ezért hát viseljétek gondját azoknak, akikkel együtt mentek az úton, hogy elérkezzetek Ahhoz, Akivel maradni vágytok.” Egyedül bejutni egy közösségből a mennyországba szinte lehetetlen. De egymást segítve, egymást támogatva, vagy talán húzva-vonszolva juthatunk el az örök boldogságig.

És még egy fotó

Ezúttal egy híres búcsújáróhelyről, Medugorjéból:


Egy rally fotó

Tudom, hogy egy ilyen téma nem éppen egy egyházközösség oldalára tartozik...de egy atyának is lehet hobbija :)
Ezt a múlt heti rally versenyen fényképeztem Kovácsiban (persze megfúszereztem egy kis PS-pal, hogy a szemnek kívánatosabb legyen)...szóval a plébániánk területén...ezért talán mégis ide tartozik :)


2011. október 21., péntek

Az istenes élet mindenütt megnyilvánult életében - Boldog IV. Károly

Ma egy szent királyt ünneplünk. S ilyen, vagy ehhez hasonló esetekben azt gondolhatjuk, hogy könnyű egy királynak szentnek lenni. Hisz meg van mindene, amire szüksége van – anyagi javak, család, s mindenki engedelmeskedik neki. Nem kell félnie attól, mit fog enni vagy felvenni holnap, hisz a vagyon biztonságos megélhetést nyújt.
IV. Károly király élete azonban merőben más volt, mint egy átlagos királyé. 1914-ben nagybátyját, Ferenc Ferdinándot Szarajevóban meggyilkolták és így lett Károly főherceg a trónörökös. Ferenc József császár két évvel később bekövetkezett halála után pedig mai szentünk az I. világháború kellős közepén – mondhatjuk, a legkevésbé alkalmas pillanatban – került 29 évesen a trónra.
Ami őt azonban a háborús hatalmak államfői közül szentté tette, az az volt, hogy teljes mértékben követte az akkori szentatya, XV. Benedek pápa béketörekvéseit és utasításait. Az Egyház tanítását vette alapul uralkodásában, s még ha ezért száműzetésbe is került, sosem bánta meg, hogy hatalmát keresztényhez méltón gyakorolta.
Mivel mindenben az Istent akarta követni, viszonzásul maga az Isten lett örök jutalma. Vegyünk ma róla példát, és életünk minden egyes területén igyekezzünk keresztény módon gondolkodni és cselekedni. Ezt üzeni nekünk első magyar királyunk, Szent István, és ugyanúgy utolsó magyar királyunk, Boldog IV. Károly is.

2011. október 20., csütörtök

„Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást.” /Lk 12,49-53/

Vajon milyen békéről és milyen széthúzásról beszél nekünk Jézus? Minden bizonnyal a megalkuvó békességről. Jézus, amint arról már elmélkedtünk, nem volt megalkuvó. S a mai evangéliummal minket is figyelmeztet: nem lehetünk megalkuvók. A békességet talán lehet, de sosem szabad bűnös eszközökkel elérni.
Ebből adódóan nálunk, keresztényeknél egyszerűen nem kaphat helyet a „hazudtam, de csak a békesség kedvéért” módszer. Sosem ismerhetjük el Macchiavelli elméletét, mely szerint a cél szentesíti az eszközt. A cél sosem szentesíti az eszközt. A jó cél érdekében sosem használhatunk fel bűnös eszközöket. A Katolikus Egyház Katekizmusa kimondja, hogy a jó cselekedet föltételezi egyszerre a tárgy, a cél és a körülmények jóságát (KEK 1755). Nem elég a jó szándék, a körülményeknek is jóknak kell lenniük.
S talán pontosan Jézus ezen szavaiért lesz széthúzás közöttünk, a családban is, mert az igazságot soha nem fogjuk felcserélni hazugságra, a megalkuvás békéjére. De Jézus példájára az igazság sosem a kárunkra, hanem mindig a megtisztulásunkra és épülésünkre szolgál majd. Ahogyan elhunyt püspökatyánk jézusi jelmondata is szólt: „Az igazság megszabadít titeket.” /Jn 8,32/

2011. október 19., szerda

Missziósaink képekben Nr. 5

Adós maradtam még a vasárnapi szentmisén készült képekkel.

Apukám fényképezett ott, köszönöm neki :)

Tehát az utolsó missziós képek, tessék:





















Még egyszer hála és köszönet a missziósoknak!

A jó Isten legyen jutalmuk!
Gyuszi atya


Az összes misszióról készült kép:

Missziósaink képekben Nr. 4


Bartha Péter L.C. testvér elküldte az általa készített fotókat. 
A következő linkre kattintva lehet megnézni:


U.I.: köszönjük!

2011. október 18., kedd

Más szemszög - Szent Lukács evangélista

Remélhetőleg soha nem szenvedtetek semmilyen súlyos autóbalesetet. Azonban sokszor hallunk a hírekben arról, hogy milyen nagy közúti balesetek történnek. Az esti híradókban, melyek ezekről beszámolnak, igyekeznek megszólaltatni a szemtanúkat, illetve a belesetet szenvedő egyik, vagy másik felet, vagy épp a kiérkező rendőrt, vagy mentőst. S talán már észrevettétek, hogy ugyanazt az esetet milyen nagy és jelentős különbségekkel, eltérésekkel mesélik el. Nem azért, mert hazudni akarnának, hanem mert máshogy látták, máshogy élték meg az adott balesetet. Máshogy a sofőr, máshogy a másik vezető, máshogy a szemtanú, máshogy a rendőr… Ugyanaz az eset, mégis olyan sok fajta elbeszélés. Többek között ez azért van, mert mi emberek nem csak pusztán nyersen elmondunk valamit, hanem igyekszünk azt megérteni, szavainkkal igyekszünk magyarázni, s ha kell, kiegészíteni a történteket.
Négy evangélistát ismerünk, melyek közül ma Szent Lukácsot ünnepeljük. Négyen négy féleképpen, négy különböző szemszögből írták le azokat az eseményeket, melyek átéltek Jézus társaságában. Nekik köszönhetően Jézus Krisztus, az Istenember személyét sokkal szélesebb látószögből szemlélhetjük és ismerhetjük meg. Szent Lukács evangélista az irgalmas Jézust mutatja be nekünk. Neki köszönhetjük azt, hogy szavain keresztül érezhessük és tapasztalhassuk, az Isten állandóan nyitva tartja otthonát számunkra, ha a bűnnel eltávolodtunk tőle.
Ma köszönjük meg Szent Lukács evangélistának, hogy az ő Jézus szemléletén keresztül Isten végtelen irgalmasságát ismerhetjük meg. Használjuk fel-, és soha ne ki ezt az irgalmat. Bármennyiszer bármilyen nagyot is vétettünk, mai szentünktől tudjuk: Istenünk fiává fogad vissza.