Miserend és hirdetések - évközi 24. vasárnap

Évközi idő huszonnegyedik vasárnapja

Szent Péter apostol a mai evangélium egyik főszereplője. De így első hallásra vajon milyen benyomásunk van róla? Először gyönyörű tanúságot tesz Jézusról, a Messiásról, de pár perccel később félrehívja Jézust, majd szemrehányást tesz neki. S mindannyian ismerjük Jézus válaszát erre a „Miről beszélsz? Te, a Messiás akarsz szenvedni, meghalni?” felháborodásra. Apage satanas! – Távozz tőlem, sátán!

Péter apostol nem értette, miért kellene Jézusnak „sokat szenvednie”, meghalnia… hisz ő a Messiás, a Fölkent. De nem ez volt a legnagyobb baj, Jézus nem ezért nevezi őt sátánnak. Egyedül azért, mert ahelyett, hogy igyekezett volna ezt, az Isten tervét, akaratát megérteni, elfogadni, inkább ellenszegült. S számunkra talán Jézus megszólítása is túl keménynek tűnhet: Távozz tőlem, sátán! De nézzünk csak utána, mit is jelent ez a szó. A héber szatan ennyit jelent: ellenfél, ellenszegülő, szembeszegülő. S nem éppen Péter volt az, aki szembeszegült Isten szavával, Isten akaratával? Nem tudta elképzelni, hogy az Isten terve valóban jó, s hogy éppen az lehet a legjobb. Péternek minden bizonnyal más tervei, más elképzelései voltak. Sokkal szebbek, könnyebbek, érthetőbbek… de nem hasznosabbak. Mert (most már látjuk) éppen Jézus szenvedésére, keresztáldozatára és feltámadására volt szükségünk (s Péter apostolnak egyaránt) ahhoz, hogy megváltást nyerjünk. Hogy Péter apostolból Szent Péter apostol lehessen. De ő is csak a feltámadáskor, az egész szenvedési események legvégén érti meg, mi miért történt.

Persze így utólag mi már könnyen lehetünk „okosak”. Könnyen meg tudnánk fogalmazni, mit is kellet volna mondania Péter apostolnak, mikor megtudta, mi vár Jézusra. De bármiféle ítélkezés helyett inkább vonjuk le a következtetést és tanuljunk, okuljunk az eseményekből.

Hisz tudjuk, hány olyan esemény történik a mi életünkben is, mikor nem értjük, miért. De gondoljunk vissza ezekre az eseményekre, mikor nagyon nem értettük, mikor nagyon lázadtunk ellene, mikor nagyon mást és máshogy akartu(n)k… Talán már azt mondjuk: jó volt az úgy, így kellett lennie. Pedig akkor mennyire lázadtunk…

A szenvedés nem csak a mesterre, de a tanítványára is vár. Hisz nem nagyobb a tanítvány a mesterénél. Jönni fog még a szenvedés. De rajtunk áll, vagy bukik: próbáljuk-e Isten segítségével megérteni, elfogadni azt, s keresni minden „értelmetlen” eseményben Urunk bölcsességét, gondviselését.

Vajon mi lesz a következő nehézségünk? Nem tudjuk. De kell, nagyon kell, hogy abban immár Isten bölcsességét keressük, mert tudjuk: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik.”

A Szent kereszt fája

Szent kereszt fája, egész világ téged áld,

benned remélünk, te vagy igaz örömünk;

győzelmi zászlónk, szabadulás nagy jele,

életadó fa, rajtad termett életünk.

Tisztelünk téged, élet fája, szent kereszt,

föld édes dísze, rajtad váltott meg Urunk:

mindig dicsérünk, rólad mindig szól dalunk,

fán lettünk rabbá, s fán szabaddá általad.

Fiad keresztjén áldjuk, Atyánk, szent neved,

és dicsőítjük a Szentlelket is veled;

örvendjetek most, égi szentek, angyalok,

áldjon ma minden, dicsőséges szent kereszt! Ámen.

"...hallgassam és állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam" - Aranyszájú Szent János

Mai szentünk, Aranyszájú Szent János az „aranyszájú“ melléknevet kiváló szónoklatai, igehirdetései, prédikációi miatt érdemelte ki Egyházunkban. Aki beleolvas műveibe, azonnal felfigyelhet szavának gyönyörűségére, lelkének mélységére, s egyben kijelentéseinek alázatosságára.

S ő maga mondja egyik ránk maradt imádságában: „Ó, Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat és tanításodat... Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre vonatkozóan, hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz, a buzgóhoz, a lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés nélkül beszélsz mindenkihez. Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel hallgassam és állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam.”

Ha keresztény vagyok, minden nap az a legfőbb kötelességem, hogy Istenünk tanítását figyelemmel hallgassam és állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam. Minden más csak ez után jön. Tanuljunk mai szentünktől, hogy megtanuljuk, az életben mi az első és legfontosabb.

Szűz Mária Szent neve

Szűz Mária Szent nevének, avagy Szűz Mária neve napjának ünnepét, emlékezetét üljük. Már ez a név is, hogy Mária (arámul Mirjam) azt jelenti: Úrnő. S Szűz Mária Istenünk rendeléséből valóban az egész világ, a mindenség úrnője lett. De gondoljunk csak bele, mivel érdemelhette ki a Szűzanya ezt a bizalmat Istentől. Minden bizonnyal a legnagyobb érdeme az volt, hogy teljesen igent mondott az Isten akaratának, tervének. De nem utolsó sorban a Szűzanya nagyságának mércéje éppen az, hogy mindenről le tudott mondani ebben az életben, a földi életben. Véget nem érő bizalommal volt az saját-, és egyben Isten Fia iránt. Mint ahogy később Szent Pál megfogalmazta az előbb hallottakat: „Az idő rövid! Ezért, akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.“

Szűz Mária úgy élt, mintha semmije sem lett volna ebben az életben. Semmihez sem ragaszkodott „foggal-körömmel”, kész volt mindenét odaadni, feláldozni. S valóban mindenét, mert az ő mindene az egyetlen Fia, maga az Isten Fia volt. S képes volt őt is „elengedni”, „hagyni meghalni”, mert tudta, ez az Isten terve, s hogy így az örök boldogságát segíti elő.

Legyen Szűz Mária a mi példaképünk, hogy nekünk is mindenben az első a mennyei, örök életünk legyen. S hogy képesek legyünk ezért bármit odaadni, föláldozni, bármiről lemondani.

"Ismerte gondolataikat, majd hozzájuk fordult" /Lk 6,6-11/

Jézus ismerte gondolataikat, majd hozzájuk fordult és ezt mondta: Szabad-e szombaton jót, vagy rosszat tenni... Jézus pontosan tudta, mire gondolnak az írástudók és a farizeusok, s az szerint szólt hozzájuk – személyre szabottan, egyenes beszéddel. Tudta, mi az, ami bántja őket, ami nem ad nekik nyugtot. Látta irigységüket, álnokságukat.

Isten ismeri a mi gondolatainkat, tudja, mi jár a fejünkben. Itt van velünk szemtől szembe az Oltáriszentségben. Vajon mit szeretne most mondani? Ezt próbáljuk megérteni ebben a rövid csendben.

Bakkalaureátusi képzés Ipolyságon

A 2012/2013-as tanévben a Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Főiskola  első évfolyam indítását tervezi Ipolyságon szociális munkás szakon, mind magyar, mind szlovák nyelven. A szak megfelelő számú érdeklődő esetében kerül megnyitásra, előreláthatólag november hónapban.

A szociális munkás képzés szombati napokon lesz. A hat szemeszterből álló bakkalaureátusi képzés akkreditált. 

Bővebb információt a www.vssvalzbety.sk honlapon, illetve a www.uni.katolikus.sk  honlapon lehet szerezni. Itt található részletes információ a tandíjról és egyéb tudnivalók is ezen a helyen szerepelnek.

A következő villámposta címen lehet jelentkezni: vssvalzbety.sahy@gmail.com

Növekedni a hittudományokban - Remény Népfőiskola Ipolyságon

A Remény Szerkesztősége az előző évek hagyományához híven meghirdeti a Remény Népfőiskola előadássorozatát. A kétéves képzés most Ipolyságon lesz. Az ünnepélyes megnyitóra szeptember 29-én, szombaton, délelőtt 09:00 órakor kerül sor az ipolysági Nagyboldogasszony plébánia templomban. 

A Remény Népfőiskolára azon felnőtt hívek jelentkezhetnek, akik szeretnének elmélyülni hitükben azáltal is, hogy közelebbről megismerik Egyházunk tanítását. 

A képzés szombatonként 09:00 és 13:00 óra között lesz, félévenként négy alkalommal, tehát a két év alatt tizenhat szombaton lesznek előadások. Az előadások térítésmentesen látogathatók.

Jelentkezni a következő elérhetőségeken lehet: 

036/749 47 85 (ipolysági plébánia)

remeny.nepfoiskola@gmail.com (villámposta)

A Népfőiskola programja pedig ide kattintva olvasható.

Miserend és hirdetések - Évközi 23. vasárnap

Évközi idő huszonharmadik vasárnapja

A múltkor az egyik nem hívő ismerősöm, mikor látta, hogy megyek a templomba, ezt mondta nekem: „Imádkozz helyettem is!“ Imádkozni mások helyett... talán jó lenne, de nem lehet.

S bizonyára mindannyian ismerünk embereket, akik nem szoktak imádkozni, beszélgetni az Istennel. Sőt, lehet, hogy éppen családunk körében is van egy-egy ilyen ember. S ha igaz keresztények vagyunk, ez kell, hogy bántson minket.

A legtöbbször bánt is, s igyekszünk mindent megtenni, hogy ezek az emberek is közel kerüljenek az Istenhez. De hiába mondjuk nekik szépen, csúnyán, hogy jöjjenek az Istenhez – nem jönnek. Helyettük pedig mi nem imádkozhatunk. De valami mást megtehetünk. Figyeljük a mai evangéliumot.

Jézus a Galileai-tóhoz ért. Volt ott egy dadogva beszélő süket. Ez az ember ha akart volna, se jutott volna oda magától Jézushoz. Egyedül azoknak a „névteleneknek“ köszönhetően került oda hozzá, akik eléje vitték, s kérték Jézust: tegye rá a kezét – gyógyítsa meg. A körülöttünk élő hitetlenek sem jutnának oda maguktól talán soha Istenhez. De éppen mi lehetünk azok, Jézus elé vihetjük őket. Ha nem is fizikailag, mint a süketet az evangéliumban, de lelkiekben mindenképpen. Lélekben kérjük az Isten, tegye rá szerettünkre kezét, s gyógyítsa meg. Lélekben hozzuk el őt, s állítsuk ide az oltár elé. Minden egyes szentmise, melyben az Istenember meghal a mi bűneinkért egy végtelen értékű áldozat. Ne múljanak el napról napra, hétről hétre a szentmiséink anélkül, hogy valakiért – talán éppen hitetlenért – fel ne ajánlanánk azt.

Isten családba, rokoni, baráti közösségbe teremtett minket. Nem véletlenül épp oda, ahol vagyunk. Talán éppen azért, hogy egymást segítsük oda hozzá. Talán éppen azért, hogy ha valakinek „nem megy”, akkor azt is odavezessük Istenhez – az egyedüli igaz boldogsághoz.

Kisboldogasszony

A születésnapokat mindannyian meg szoktuk ünnepelni. Az ünnepelt ilyenkor szívesen és szeretettel osztozik örömében a szoros és a tágabb értelemben vett családban. S ami még nagyon fontos a születésnapi ünneplésnél, hogy az ünnepen ott vagyunk az ünnepeltnél, az ünnepelttel, az ünnepelt mellett. A legtöbbször pedig igyekszünk neki örömet szerezni valamilyen ajándékkal. S ilyen születésnapi alkalomkor az ünnepelt sem marad hálátlan. Megköszöni figyelmességünket és asztalt terít számunkra.

Ma is egy ilyen születésnapi ünnepre jöttünk össze. Egyházunk a Szeplőtelen Fogantatás után kilenc hónappal ünnepli e rendkívüli kegyelmekben gazdag gyermeknek, Szűz Máriának a születésnapját. Nem tudjuk, hol. Nem tudjuk, mikor született. Fontosabb azonban, hogy Dávid házához tartozott, s még fontosabb z a szerep, melyet Isten – örök terveiben – neki szánt. Hogy munkatársa legyen a Megváltónak, s hogy az egész emberiségért közbenjárjon Istennél.

Máriát az Egyház édesanyjának és a mi anyánknak is nevezzük. De ez nem valamiféle érzelmi ömlengés. Nem csak úgy mondjuk, mintha mennyei anyánk lenne, s nem csak azok hívják úgy, akik már elvesztették édesanyjukat itt a földön. Ő valóban a mi anyánk, hisz maga az Isten, Jézus Krisztus tette őt minden ember anyjává, mikor ezt mondta a legfiatalabb apostolnak: „íme a te anyád”.

Így mindenekfelett illő, hogy mennyei édesanyánkat fölköszöntsük születésnapján, s kell, hogy ajándékot is adjunk neki. De milyen ajándéknak örül a legjobban egy édesanya gyermekétől?

Minden bizonnyal annak, ha bűn nélkül vagyunk, ha arra törekszünk, hogy a mennybe jussunk. Mi más lehet a Szűz Anya legnagyobb öröme és vágya, mint hogy hozzá, a mennybe eljussunk, s ott örökké együtt élhessünk vele.

Mai ünnepünk is erre biztat: Úgy éljünk, hogy Szűz Máriát ne csak tiszteljük, de vele együtt élhessünk a boldog örökkévalóságban egy örökkévalóságon át. 

Egy kicsit megmosolyogtató kép...

...a plébániai munkálatokról :)

"kicsik és nagyok találkozása"

Nem csak csodálkozni /Lk 5,1-11/

Ahogy Péter, Jakab és János látták Jézus csodáját, megtapasztalták Jézus istenségét, „partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust“ – írja az evangélium.

Mi is talán sokszor rácsodálkozunk Isten erejére, mikor szinte a szemünk láttára történik meg egy csodás gyógyulás, megtérés, vagy bármilyen esemény, mikor egyértelműen látjuk: Isten avatkozott közbe. De ilyenkor nem elég a rácsodálkozás, az ámulat, az elérzékenyülés, cselekednünk kell: bátran meg kell tennünk, amire isteni késztetést érzünk.

Épp egy ilyen bátor cselekedet tette Pétert, Jakabot és Jánost is apostollá, s ez által szentté. Kövessük a szent apostolok példáját.

A környék híre /Lk 431-37/

Miután Jézus kiűzte a megszállottból a tisztátalan lelket, „ennek híre elterjedt az egész környéken“ – olvastuk az evangéliumban. Éppen a szemtanúk voltak azok, akik másoknak, az otthon maradtaknak is beszéltek Isten bölcsességéről, jóságáról és hatalmáról.

Ha mi is itt, a templomban megtapasztaljuk Istenünk jóságát, az ő segítségét, az ő szeretetét, nekünk is tovább kell adni ezt a hírt, ezt az örömhírt, hogy ezen a környéken is elterjedjen a való igazság híre: Isten örök életet kínál mindannyiunknak.

Miserend és hirdetések - Évközi 22. vasárnap