A Loretói litánia - 2

Tegnap elkezdtük a Loretói litánia közelebbi megismerését, s felismertük a kezdő, hármas felszólítást, melyben a három Isteni Személyhez fohászkodunk, esdeklünk.

Most még mindig az első könyörgésnél maradunk, s azt igyekezzünk jobban megérteni, mi mindent foglal magába ez az egy szó: irgalmazz, avagy kegyelmezz.

Nagyon szépen kifejezi a magyar nyelv is, hogy az irgalom, a kegyelem valami olyan dolog, amit a szükséget szenvedő ember nem érdemel meg, amire nincs joga, amire nem tarthat igényt az igazságosságra hivatkozva – ami tehát csak a az irgalmat-, kegyelmet adó jóságán múlik. S már itt a litánia elején ezekkel a kérésekkel elismerjük az Isten végtelenszer magasabb felülrendeltségét, bízunk jóságában és irgalmában. De ha még mélyebben szeretnénk belemerülni e három roppant egyszerű, de mégis bőséges tartalmú könyörgésbe, meg kell néznünk, mi mindent foglal magába ez az egy ige eleison, amit kétféleképpen ismerünk: irgalmazz, kegyelmezz.

Először is, ha azt mondjuk, énekeljük: Uram, irgalmazz! – beismerjük, hogy saját erőnkből nem vagyunk képesek üdvözülni, hanem szükségünk van az „Isteni”, a fentről való segítségre, kegyelemre – üdvösségre. Bármennyire igyekszünk, a fentről való segítség nélkül nem üdvözülhetünk.

Ha Krisztus kegyelméért esdeklünk, ez a kérésünk magába foglalja azt a tudatot is, hogy a legnagyobb alázattal kell az Isten ajtaja előtt állnunk ezen kérésünkkel, szinte mint egy koldusnak, aki csak reménykedik, hogy megszánja őt az, akitől teljes mértékben függ – mondja Szent Ágoston. Mikor elmondjuk többször ugyanazt a kérésünket, amivel az Isten ajtaján kopogtatunk, nem tehetünk semmi mást, csak várni kell – bízva Istenünk jóságában s irgalmában.

S harmadjára, mikor újra Urunkat, Istenünket szólítjuk, itt már a harmadik Személyben, hogy irgalmazzon, egyben kifejezzük vágyódásunkat a mennyei hazába. S azt is elmondjuk ezzel a kéréssel, hogy a föld nem az igazi hazánk, itt mintegy száműzetésben élünk, ebben a számunkra idegen világban.

Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz! – más szóval: Istenem, tudom, hogy nem vagyok méltó a te irgalmadra, hisz annyi bűn terheli lelkemet. Egyszerűen nem érdemlem meg, hogy segíts nekem. De mégis, látod, ez a föld, ahol élek inkább csak számkivetés, mint otthon. Vágyódom hozzád, aki végtelenül irgalmas és jóságos vagy. Saját erőmből semmi jóra sem vagyok képes, s végképp nem az üdvösségre. Ezért a legnagyobb alázattal kérlek, zörgetek nálad: Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz!

Nagy mélységekbe merülhetünk, és nagy magasságokba szállhatunk, ha tudjuk, mit imádkozunk, kihez imádkozunk, milyen módon imádkozzunk és mit kérve imádkozzunk – foglaljuk bele mindezt tudatosan a Loretói litánia imádkozásába is!

A Loretói litánia - 1

Ez év Szűzanya hónapjában, májusában többször fogunk elmélkedni a májusi, Loretói litániáról. Mindezt azért, hogy e gyönyörű imádságot jobban megismerjük, s ezáltal jobban megszeressük, mélyebben átéljük, s egyre tökéletesebben magunkévá tegyük a litánia kéréseit, a Szűzanya megszólításait, s magának a litániának gyönyörű szerkezetét.

Először ismerjük meg, mit jelent a litánia szó. Halljuk, hogy ez nem egy tipikus, sajátos magyar hangzású kifejezés. A görög nyelvből származik, s azt jelenti: esdeklés, segítségül hívás. A Loretói litániával tehát a Szűzanya segítségéért esdeklünk.

De miért mondjuk a Szűzanyához fohászkodó litániát Loretói-nak? Loreto eredetileg egy hegy volt egy lakatlan vidéken. Ezen a hegyen nagyon sok babérfa nőtt, amelyek egy egész babér ligetet hoztak alkottak. Ez a szó, hogy babér, babér liget latinul így hangzik: Laurea, s ebből származik a Lauretanus, később népiesen Loretó elnevezés. E néven jött létre egy új város azon a helyen, ahol a babérfás hegy állt – Olaszország keleti részében.

800 évvel ezelőtt ebbe a városba, Loretóba vittek egy kegyképet, Szűz Mária arcképét, amelyet a hagyomány szerint maga Szent Lukács festett meg. S ezzel a képpel együtt odavittek az úgynevezett „názáreti házikót”, viskót is, amely a Szent család názáreti hajlékát másolta le, idézte föl, elevenítette meg. S efölé a házikó fölé emeltek a keresztények később egy nagy bazilikát – így lett az egykori lakatlan babérhegyből város, majd híres búcsújáróhely. Ez a búcsújáróhely gyönyörűen kifejezi s erősíti a keresztény hívek azon meggyőződését, hogy Jézus Krisztus valóban, és nem jelképesen maga a megtestesült Isten, s Szűz Mária valóban, s ugyancsak nem jelképesen magának az Istennek az anyja. Itt, Loretóban imádkozták ki és fogalmazták meg a buzgő keresztények azokat a gyönyörű és mélységes megszólításokat, melyeket ma is, több száz év után ismerünk, szánkra veszünk és lelkünkbe vésünk.

S már el is kezdjük a litániánkat elemezni, kis részenként. Mindannyian ismerjük a kezdő szavait: Uram, irgalmazz! Vagy görögül: Kyrie eleison! Ez is a görög nyelvből származik, ugyanis Rómában egészen a negyedik század végéig a liturgiában a görög nyelvet használták. Uram, irgalmazz! Eleinte csak ebből az egy könyörgésből állt a litánia, s magában a szentmisében, annak elején mondták. De tényleg, ezt az egy könyörgést: Uram, irgalmazz! Ismételgették nagyon sokszor. Több tíz, több százszor is. S hogy miért? Maga Jézus Krisztus mondta el nekünk azt a példabeszédet, amelyben egy ember elmegy éjfélkor a barátjához, hogy kérjen tőle valamit. Az pedig már csak azért is, mert a barátja nem tágít, hanem folyton kéri őt, megadja, amire szüksége van. S így fejezi be Jézus a példabeszédet: „Azért mondom nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.” S amint a hívek egymás után, kitartóan könyörögtek az Uram, irgalmazz! ismételgetésével – éppen ezt a Jézusi parancsot teljesítették az Egyházban.

Később már egy másik könyörgés is bekerült az előző könyörgések közé: Christe eleison! – azaz Krisztus irgalmazz! Vagy ahogy ma használjuk: Krisztus, kegyelmezz! A kilencedik században pedig már megállapodott a hármas felszólítás: Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz! Nagy jelképpel bír ez a háromszori könyörgés. Mint a legtöbbször a liturgiában a hármas szám a Szentháromságra vonatkozik, annak tiszteletére, dicsőségére irányul – úgy itt is az első Uram, irgalmazz! az Atyaistent szólítja; a második Krisztus, kegyelmezz! A Fiúistenhez szól; míg a harmadik Uram, irgalmazz! a Szentlélekre vonatkozik. Ezt nevezzük trinitáris, azaz „Szentháromságos” jellegnek. Így már maga egy egyszerűnek, lényegtelennek látszó háromszori ismételgetés is nagy jelentőséggel, s láthatjuk, milyen mély jelképpel bír.

Ha legközelebb, talán holnap imádkozzuk a Loretói litániát, már tudni fogjuk, honnan származik, s már a legelején jusson eszünkbe e gyönyörű trinitáris jelkép, és legyen ott a kimondott szavunkban a Szentháromság tudatos dicsérete, kérése, s egyben kitartó imánk várható gyümölcse buzdítson még nagyobb áhítatra!

A Remény Népfőiskola 7. napja

Újra egyházközségünk tagja járt ott:

Az Remény Népfőiskola első évének utolsó előtti előadásain vettünk részt Ipolyságon, melyek az Egyház társadalmi tanításáról és az Alapvető hittanról szóltak. Az előadók: Mgr. Parák László és Mgr. Balga Zoltán lelkiatyák voltak.

Az Egyház társadalmi tanítása c. előadásokon tanultunk:

- az Egyház küldetéséről és feladatáról

- egyházatyáinkról: Szent Ciprián, Szent Jeromos, Szent Ágoston, Akvinói Szent Tamás, Sienai Szent Bernardin

- az enciklikákról, melyek tartalmazzák az Egyház szociális tanítását:

  Rerum novarum (XIII. Leó pápa), melynek fő témája a munkáskérdés

  Quadragesimo anno (XI. Piusz)

  Octogesima adveniens (VI.Pál)

  Populorum progressio (II.János Pál)

  Laborem exercens (II.János Pál)

  Sollicitudo rei socialis (II.János Pál)

  Centesimus annus (II.János Pál)

(akit részletesebben érdekel, elolvashatja a Katolikus Egyház Katekizmusának kompendiuma-t)

Alapvető hittan III., IV. c. előadásokon hallhattunk:

- Jézusról, hogy ki Ő? "Jézus a Krisztus" (Jézus a Fölkent)

- Születéséről (kb. 6-7-ben, Nagy Heródes idejében), megkeresztelkedéséről, édesanyjáról, Máriáról, nevelőatyjáról Józsefről

- Jézus küldetéseiről: próféta, főpap, király

- isteni és emberi tudásáról

- a doketistákról, akik elutasították, hogy Jézusnak lettek volna emberi tulajdonságai is

- Egyházalapításáról

Köszönjük!

A Remény Népfőiskola 6. napja

Egyházközségünk tagja írta a beszámolót:

Népfőiskola 6. napján a következő előadásokat hallgathattuk meg: - A törvény és a szeretet - Mgr. Balga Zoltán

- Az Egyház törvényei az üdvösség szolgálatában

- A szent zene I., II. - Mgr. Zolcer György

A törvény és a szeretet c. előadás ("A törvény teljessége a szeretet" - Sz. Pál)

Ha azt a szót halljuk, hogy törvény, nem kellemes érzéseket vált ki belőlünk. Mindjárt valami tiltásra, korlátozásra gondolunk. Tudjuk, hogy a törvény már a kezdetektől jelen van az ember életében.

Törvénynek nevezzük:

·        az isteni kinyilatkoztatást

·        az összes Ószövetségi rendelkezést, amelyet Mózes által adott Isten (ebből 500-600 van).

·        a Tízparancsolatot, melyet Jézus kiegészített a szeretet parancsolatával: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!"

Minden törvény fontos, de Jézus szerint a legfontosabb a szeretet törvénye.

A törvényről tudjuk, hogy:

·        betartásával a helyes úton tudunk maradni, (aki nem tartja be, az nem tud szeretni)

·        egy eszköz, mely által el tudjuk érni a szeretet erényét

·        üdvösségünket szolgálja.

Az egyház törvényei az üdvösség szolgálatában c. előadás

Az első századoktól kezdve az Egyház kánonokon keresztül irányít. Jelenleg 1752 van. A legnagyobb törvény a legutolsó kánon, a lelkek üdvössége. Az 1399 - es kánon előírja, hogy az Egyházban mindent lehet büntetni, még azt is, ami nincs a kánonjogokban megfogalmazva.

A szent zene c. előadás ("gyönyörű hang és tökéletes dallam")

Az előadás alatt zenei élményben volt részünk, melyről Szent Ágoston szavai jutnak eszembe: "Úgy érzem, hogy lelkünk a szent szövegeken keresztül nagyobb jámborsággal és erővel emelkedik az áhítat magaslataiba..."

Köszönjük a beszámolót!

Mi történt Rómában az elmúlt héten? - római riport

Sienai Szent Katalin

Európa társvédőszentjét, Sienai Szent Katalint ünnepeljük. Egész élete, életműve olyan terjedelmes és csodálatos, hogy már annak végigolvasása sem kis feladat. Több királynak, több pápának volt a tanácsadója, segítője. Csupán harminchárom évet élt, de emléke örökké megmarad a zarándokegyház életében, s a medicsőült Egyházban vég nélkül örvendezik.

Életrajzában pontosan megírták, hogy rövid élete vége felé „a gonosz lélek támadásai nagyon keservessé tették utolsó hónapjait“. Az ő élete is gyönyörűen tanítja: a buzgót, az igaz hívőt, a szentet sosem hagyja békén a Sátán.

Ezért ha bármilyen téren kísértést szenvedünk, jusson eszünkbe Szent Katalin élete, s az, hogy a kísértés lehet, éppen annak a jele, hogy jó úton vagyunk – mert az Isten felé haladunk.

Elsőáldozós vizsga

2013. április 26-án írták meg elsőáldozónk az előáldozásra való felkészülés záróvizsgájának egy részét a parancsolatokból. A vizsga közben készültek a felvételek.

Miserend és hirdetések - Húsvét 5. vasárnapja

Húsvét ötödik vasárnapja

Már néhány hete beköszöntött a tavasz. A virágzó fák, a zöldellő mezők, az éledő természet mind valami újat hoz életünkbe – új munkát, de új gyümölcsöt egyaránt. S maga a természet is gyönyörűen mutatja, hogy a világ fejlődése, az élet menete soha nem áll meg... Mindig megy előre, újra és újra megújul. A régi elmúlik, s jön az új - az új hajtás, az új termés, az új nap, az generáció. Minden megújul.

De nem csak a természet, a virág s a növény újul - hanem maga az ember is! Sőt, elsősorban nekünk a feladatunk a megújulás, az újjáéledés, az újjászületés, ahogyan Krisztus mondta. Persze nem elsősorban testileg, hanem lelkileg kell megújulnunk. Ami azt jelenti, hogy minden egyes nap fejlődnünk kell, tovább kell mennünk – nem elég egy helyben, ugyanazon a helyen toporognunk. S éppen erre buzdít, s ehhez ad erőt ez a szentmise is.

Ugyanis az eddig hallott összes szentírási rész éppen az új dolgokra hív fel, késztet, buzdít minket. (Már az introitusban, a kezdőénekben is ezt énekeltük: „Az Úrnak új dalt énekeljetek!” Nem régit, nem ugyanazt, mint a múlt héten, hanem újat!)

Az olvasmányban Pál és Barnabás, mint hallottuk, útra kelt – tovább hirdette Isten evangéliumát, azaz valami újat vitt bele igehirdetésébe. A szentleckében János apostol „új eget, és új földet” látott. Az új Jeruzsálemet szemlélhette, ahol a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáalkotok mindent!” S végül az evangéliumban maga Jézus is új dologról beszél: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást.” S ez a parancs nem csak kétezer éve volt új, hanem most is, ma is ugyanúgy újonnan tud hatni.

Az egész mai szentmise új dolgokról szól. S mindannyiunk: kicsik, fiatalok, nagyok és idősek számára egyaránt szól a mai üzenet: vágyódjatok, vágyódjunk az újra. Vágyódni a többre, s leleményesnek lenni a szeretetben. Sosem szabad ugyanis megelégednünk magunkkal. Sosem mondhatjuk azt: én már elég jó vagyok, eleget és elég jól imádkozok, teljes mértékben az Isten akarata szerint rendezem életem, mindenkit tökéletesen szeretek, mindent jól csinálok… Egyházunk folytonosan a megújulásra hív. Hogy naponta fel tudjuk fedezni azt az újat és jót, amit megtehetünk, s amit meg kell tennünk.

Bármennyi évesek is vagyunk, bárhanyadszor vagy is ma szentmisén, kell az újat, a többet, a jobbat keresnünk.

Mert mindig lehet jobban, mindig lehet többet. 

Szent Márk

Szent Márk evangélistát ünnepeljük. S már a szentmise elején a könyörgésben is így imádkoztunk: Istenünk, te Szent Márk evangélistát kiválasztottad az evangélium hirdetésének fönséges hivatására. És tényleg, milyen fönséges, de egyben milyen óriási felelősséggel járó feladat lehetett számára, hogy ő írja meg az egyik evangéliumot, örömhírt Krisztus életéről. Hisz hány millió és milliárd ember olvasta már az általa leírt szentírási részt, táplálkozott lelkileg s élt az evangélium szavaiból. Nagy megtiszteltetés, de még nagyobb felelősség.

De nem csak az "evangélista" hivatás fönséges s felelősségteljes. Minden hivatás az! Úgy a papi, mint a családban betöltött szülői hivatás is. A mi hivatásunk is - bármilyen körülmények között élünk is - fönséges, mert Istentől kaptuk, s felelősségteljes, mert a következő nemzedék(ek) jövője is múlik rajta.

Szent Ágoston tökéletesen megértette, amit másoknak is tanított: Úgy dolgozz, mint ha minden rajtad múlna. S úgy imádkozz, mint ha minden Istenen múlna. Ezt tette Szent Márk, így munkája s imádsága gyümölcseként Isten egy szent evangéliummal tudatta velünk általa üzenetét.

Az ő példáját követve mi is becsületes munkával, s buzgó imával teljesítsük papi, szülői hivatásunkat.

Nem gond nélkül jött - Szent Adalbert

Mai szentünk, Szent Adalbert Magyarországon is végzett térítő szolgálatot, missziót. Ő keresztelte és bérmálta meg többek között első királyunkat, Szent Istvánt. Nagy szerepe volt tehát hazánk, nemzetünk kereszténnyé válásban.

Végül életét vértanúként fejezte be. Róla mondja Krisztus: „Nincs nagyobb szeretete senkinek annál, aki életét adja barátaiért”. Ebben a mai szentmisében adjunk hálát Szent Adalbertért is, aki még az életét is feláldozta, hogy hitét továbbadhassa. S egyben becsüljük meg hitünket. Nem gond nélkül, nem problémamentesen kaptuk: sokan vérüket ontották, életüket adták, hogy ma is tudjuk, a föltámadt Jézus örök életre hív minket.

Mi történt Rómában az elmúlt héten?

Miserend és hirdetések - Húsvét 4. vasárnapja

Húsvét negyedik vasárnapja

Akik rendszeresen járnak templomba, azoknak – valószínűleg – feltűnt, hogy milyen rövid az e vasárnapi evangélium. Alig néhány mondatot hallunk Urunktól, aki a mára már jól ismert Pásztor – nyáj hasonlatot tárja elénk. Igaz, röviden, de annál erélyesebben biztosít minket juhokat a p§sztor védelméről, s ígéri célunk biztos elérést.

„Ismerem őket” – (juhaimat) mondta. XVI. Benedek emeritus pápánk a Názáreti Jézus című könyvében magyarázza, hogy az ismerni szó a görög nyelvben ugyanaz, mint a hozzá tartozni, sajátjának lenni. Hasonlóan, ahogy a gyermek a szülőhöz tartozik: nem birtokként, hanem felelősségben. Mi Istenhez tartozunk, mert ő ismer minket.

De milyen  a jó pásztor? Mitől jó egy pásztor? Attól, hogy tudja, mire van szüksége a juhoknak. Sokkal jobban tudja, mint az kicsi juh, hogy mi az, ami tényleg kell neki, s mi az, ami nem tenne jót neki. Az Isten pedig még nálunk magunknál is jobban ismer minket. Hogy ezt jobban megértsük, befogadjuk Urunknak ezt a tanítását is, egy rövid képzeletbeli időutazásra hívok mindenkit a már (talán régen) elmúlt gyerekkorunkba. Különösen azokra a vágyakra, kívánságokra, óhajokra gondoljunk most, amelyeket nagyon szerettük volna teljesíteni, de szüleink nem engedték… S képzeljük el, mi lenne most velünk, ha szüleink nekünk, mint gyermeknek mindent megengedtek volna. Bármit kipróbálhattunk volna, bárhova elmehettünk volna... Valószínű, nem ezen a szentmisén lennénk most – persze ha esetleg élnénk még.

De biztos nem csak gyermekkori kívánságaink maradtak beteljesületlenek. Mennyi mindent kértünk már Istentől. S abból a sokból mennyit megkaptunk már. De mennyi mindent nem kaptunk meg… Pedig annyira kértük… Annyit imádkoztunk érte… Annyira akartuk… De nagyon találóan fogalmazta meg valaki: Isten a legtöbbször úgy büntet minket, hogy teljesíti kívánságainkat. Hisz mennyi olyat kértünk már „felnőtt” fejjel az Istentől, amit szerencse, hogy nem kaptunk meg. Talán csak most látjuk, milyen jó, hogy… Csupán józan emberi gondolkodással is rájöhetünk: milyen jó, hogy van Valaki, aki véd, „terel”, vezet bennünket – mint a nyáját a pásztor. De nem akármilyen pásztor: jó pásztor! De értsük meg, milyen az igazán jó pásztor: nem kell hozzá talán semmi más, csak logikus gondolkodás. Vezessük le. Az a jó pásztor, amely mindenhova elengedi a juhát? Az a jó szülő, aki mindent megenged gyermekének? Az a jó Isten, aki mindent megad hívének? Mindhárom kérdésre tudjuk a választ.

A mi feladatunkat pedig szinte csak egy rövid mondatban foglalta össze Urunk: „Juhaim hallgatnak szavamra”. Ne csak vasárnaponként, hanem naponta hallgassunk szavára. De ehhez nélkülözhetetlen, hogy napi kapcsolatban legyünk vele. Kihasználva minden lehetőséget, mely adva van a vele való találkozásra. S így a harcban a világ „farkasai” ellen is bátran kiállunk, mert van Pásztorunk, ahogy a költő mondja:

Farkasok közé küldelek / mint bárányokat. / Nem adok néktek farkasfogakat, / se vad, üvöltő hangot, / se tépő farkaskarmot. / Be kell érnetek füves legelővel, / – s olyan harcban, hol testi, nyers erő kell, / véretek csordul, csontotok roppan. / Mégis biztonságban, / mert Pásztorotok van.

Rövid az evangélium, de rövid az élet is. Mégis eléri célját az evangélium, mégis elérheti célját életünk is. Csak hagyjuk, hogy az evangélium vezesse életünket, s ha nem is kapunk meg mindent, amit szeretnénk, akkor is higgyük el: a jó pásztor tényleg jó; a jó Isten tényleg jó.

Zenés szentségimádás

2013. április 20-án, szombaton

újra zenés szentségimádásunk lesz

az Ipolyvarbói Legszentebb Szentháromság

római katolikus templomban.

Nagy szeretettel várunk mindenkit,

aki szeretne lelkileg 

feltöltődni,

megújulni,

vagy egyszerűen

szeretné Istent dicsérni.

"Csalogatónak" tekintsd meg

az előző szentségimádásokról

szóló beszámolókat - 

ide kattintva.

"Bizakodjatok, jó az Úr!

Jósága a éltet!

Bizakodjatok, jó az Úr!

Alleluja!"