Személyesen /mk 5,21-43/

Jézust nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Mégis észrevette, mikor ebből a tömegből egy valaki hittel közeledett feléje. Valaki, aki nem csak a tömeggel ment – mintegy sodorva, de saját, személyes hittel és meggyőződéssel érintette meg Jézust. De meg is lett a jutalma: csodás módon megkapta, amire annyira vágyott.

Mi is ilyen személyes hittel jöjjünk mindig az Istenhez. Ne csak együtt a többiekkel, a néppel, de személyes vággyal, személyes meggyőződéssel. S akkor a mi közeledésünkre is felfigyel Urunk, s nekünk is megadja, amire szükségünk van.

Szent Balázs

„Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására őrizzen meg téged az Istent a torokbajtól és minden más betegségtől: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” – halljuk e mai napon az ún. Balázsáldás alkalmával. Szent Balázsról kevés hiteles feljegyzésünk van, azonban igaz és szent voltáról a leghűségesebben és legbiztosabban az őt ismerő nép szava tanúskodik: már a korai századoktól szent életű püspökként emlegetik. S az akkori püspöki szokásokkal ellentétben visszavonult életet élt – egy barlangban: imádságnak és Istennek szentelve magát. Ide jártak hozzá hívei tanácsért, imádságért, jó szóért, közbenjárásért. Imáival mindig, néha pedig még csodáival is segítette őket.

Ma elsősorban a torokbajok-, betegségek ellen kérik az ő segítségét – mi is ezt tesszük a mai szentmise végén. De ne feledjük: szentjeink elsősorban nem a testi épségünkért, de lelkünk szépségéért kérik az Istent. Ők már pontosan tudják, mennyivel többet ér a lélek tisztasága, mint a test egészsége. Szent Balázs is vértanúként odaadta életét, hogy lelkét megmentse – így szinte szemtelenség lenne őt csak azért a testnek egészségéért kérni, melyet ő teljesen feláldozott. Mi is a szentek effajta értékrendjét kövessük, s eszerint fogalmazzuk meg mindennapi imáinkat is: Uram, mindenekelőtt lelkemet segítsd, s ha úgy akarod, testemnek is adj egészséget.

Miserend és hirdetések - Évközi 4. vasárnap

Urunk bemutatása - Gyertyaszentelő Boldogasszony

A 2014-es évet, mint nemrégiben püspökatyáink pásztorleveléből hallhattuk, Mária Évének hirdették ki. Így minden hónapnak van egy konkrét témája, melynek gondolatairól hasznos lehet elmélkednünk, hogy hónapról hónapra jobban megismerjük Máriát, aki a legszorosabb kapcsolatban volt Urunkkal, Jézus Krisztussal.

Elmélkedjünk ezért e mai jelentős ünnepen, annak eredetén és tanításán, hogy ez a mai nap is egy újabb lépés lehessen Szűzanyánk megismerésében. Mai ünnepünk megnevezése népies neve mellett (Gyertyaszentelő Boldogasszony) így hangzik: Urunk bemutatása. Szorosan kapcsolódunk még a negyven nappal ezelőtt megünnepelt karácsonyhoz – ugyanis itt is a kis Jézusról van szó. Az volt ugyanis az akkori zsidó előírás, hogy negyven nappal a születés után az édesanya mutassa be a gyermekét Istennek. S hogy miért? Ez a zsidók számára fontos cselekedet arra vezethető vissza, hogy az Egyiptomi fogságból való kivonulás éjszakáján a zsidó gyermekek, elsőszülöttek megmenekültek a haláltól, és csak az ellenséges egyiptomiak elsőszülöttei haltak meg. Ez miatt volt fontos és szent ez az előírás. Azonban Máriának nem volt kötelező a főtemplomba, a messzi Jeruzsálembe, a Szent Városba mennie – bárhol megtehette volna ezt a bemutatást. De gyönyörűen mutatja a Szent Család példája, hogy ők nem csak azt tették meg, amit muszáj volt, amit a törvények előírtak. Felfedezték azt, hogy egy Isten-ember kapcsolat nem a törvényről szól, hanem a szeretetről. Arról, amely nem méricskél, amely nem csak a kötelező minimumot adja, nem csak az előírtat teljesíti, hanem túlvállal, túltesz, túlteljesít, túlcsordul.

Egy egy szentírási-, evangéliumi rész mintegy tükörként is szolgálhat számunkra. Hogy a szentek, s különösképpen Szűz Mária és Jézus Krisztus fényében lássuk magunkat – s meglássuk azokat a hiányosságokat, melyek miatt oly messze vagyunk a tökéletességtől. A mai evangélium hallatán gondolkozzunk el, vajon mi nem csak a kötelezőt tesszük-e meg? A szentmisékkel kapcsolatban – csak a vasárnap kötelező. A napi imákkal – csak reggel és este muszáj. A gyónással – évente csak egy van előírva. De ott van a rengeteg lehetőség a hétköznapi szentmisékre, a napi elmélkedő imára, a rendszeres rózsafüzérre, a gyakori gyónásra, a sokszoros jócselekedetekre. Ezeket bizony nem szabja meg törvény – ezekre csak a szeretet késztet.

A nagy mikrobiológus, kémikus Louis Pasteur amikor egyszer vonaton utazott, egy nagyon magabiztos fiatalember ült be a kupéjába. Észrevette, hogy rózsafüzért tart a kezében, ezért megkérdezte tőle: miért imádkozza a rózsafüzért, hisz Isten nem létezik, csak a tudomány tud mindenre választ adni. Adja meg a címét, küldök Önnek pár könyvet útmutatóul. Az idős tudósnak már ki kellett szállnia, ezért gyorsan a fiatalember kezébe nyomta a névjegykártyáját, amelyen ez állt: Louis Pasteur, TUDOMÁNYOS Kutatások Intézete. Milyen hatalmas tanúságtétel – pedig nem volt muszáj. De a szeretet kamatoztatta azt a többet, amit megtett, s így mások is Istenhez kerültek általa.

Itt állnak előttünk példaképeink, akik nem kötelességüket teljesítették, de túlcsorsultak a szeretetben. Kövessük őket úgy ezen az ünnepen, mint a következő hétköznapokban is.

Sőt, ráadást is adnak hozzá /Mk 4,21-25/

“Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is” – hallottuk az imént. Krisztus tehát azt mondja nekünk, ha nagylelkűek vagyunk vele, ő is nagylelkű lesz velünk. Még ha csak keveset adunk is neki, Ő sokkal többet ad vissza. A szentek egyre többet és többet adnak életükből Krisztusnak, feláldozva saját kedvteléseiket, szórakozásaikat vagy hobbijukat, hogy minél több idejük jusson arra, amit Ő kér tőlük. S így még a nehézségek is szinte örömmé válnak. Azért is, mert azt a hivatást teljesítik, amire Isten teremtette őket, másrészt pedig azért, mert Isten hűséges ígéretéhez, és cserébe még nagyobb jutalmat ad nekik. /RC elmélkedés nyomán/

Legyünk mindenben bőkezűek Istennel szemben, s nagyon hamar megtapasztaljuk: amilyen mértékkel mérünk, olyan mértékkel mér majd ő nekünk is. Sőt, ráadást is ad hozzá.

Aquinói Szent Tamás

Aquinói Szent Tamás, mai ünnepeltünk az Egyház egyik legkiválóbb, legnagyobb szentje – ami az Istenről szóló tant, a teológiát illeti. Azt írja életrajza is, hogy ő volt „a középkor legtudósabb teológusa”. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy filozófiai és teológiai tanítása mindmáig elnyűhetetlen, megkerülhetetlen és pontos irányadó.

Mégsem csak kiváló tudásáért ünnepeljük ma őt. Hanem azért, mert szent volt, mert szentül élt. Csodálatosan érvényesek rá a Szentírás szavai: „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.” Aquinói Szent Tamásban azonban ott volt a szeretet Isten és az emberek iránt. Ezért ünnepeljük, ezért kövessük őt!