Már csak a térdelés maradt hátra a szentmise-elmélkedések idei részéből.
A térdelés mindig a magánimádságnak volt a sajátossága. Az ősegyháztól kezdve a keresztények mindig akkor imádkoztak térden állva, mikor egyedül imádkoztak. Ebből a magánimádság-formából került a szentmisébe is ez a testhelyzet. A térdelés tehát a magánima sajátos és legkifejezőbb megnyilvánulása. Amikor egyénekként, a saját nevünkben imádkozunk, amikor az Úr színe előtt egyedül vagyunk vagy imaközösségekben is, túlsúlyban van a kicsiségünk, szegénységünk és bűnösségünk. Amikor azonban liturgikus módon az egész Egyházzal és az Egyház nevében imádkozunk, akkor előtérbe kerülnek Krisztus érdemei. És éppen ez az, amit a liturgia a szimbolikus testtartási formákkal tudtul ad.
Míg a z állás az ember Istenhez való fölemelkedését, a térden állás az ember kiszolgáltatottságát, bűnös voltát emeli ki. Mikor egy-egy alkalommal térdre borulunk, bűneink és bűnös voltunk kell, hogy eszünkbe jusson. A kereszténységben a térdelés a bűnbánat jeleként terjed el.
Ezért, mikor a szentmise szent ideje alatt térdet hajtunk, vagy letérdelünk – Istenhez való méltatlanságunkat fejezzük ki. Az eukarisztikus ima alatt térdelünk le először – méltán, hisz a pap az Istent kéri: „Kérünk, szenteld meg ezt az adományt, áraszd le rá Szentlelkedet…” Az Isten Lelkét hívja a pap, s szavára maga Krisztus jön el hozzánk az oltárra. Hogy is fogadhatnánk másképp a királyok Királyát, az urak Urát, mint térden állva?
A második letérdelés pedig az Isten báránya után történik, ugyanis ott is és akkor is az Istent mutatja a pap a híveknek, s velük együtt vallja meg méltatlanságukat: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj…”
Szinte csak töredék részét „térdeljük át” a szentmisének. De nem azért, mert netán olyan jók lennénk, hogy nem lenne szükségünk a bűnbánatra. Hanem azért, mert minden egyes szentmisén az Isten legyőzi a Sátánt s az isteni kegyelem legyőzi a bűnt. Ebből is látjuk, hogy valóban mindent, mindent az Istennek köszönhetünk. Még azt is, hogy az ő szent színe előtt állhatunk, ülhetünk, vagy éppen térdelhetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése