december 26-án
első ízben fordult hozzánk
pásztorlevéllel:
Kedves Testvéreim!
Ez az első
alkalom, hogy pásztorlevélben szólok hozzátok. Bár csak néhány napja vettem át
a püspöki hivatalt, nektek azonban jogotokban áll megismerni szolgálatom
alapvető lelki irányvonalát.
Ezért
örömmel használom ki ezt a megszokott lehetőséget és írok nektek, hogy
rámutassak lelki életünk egyik alapvető elemére.
Szent
István első vértanú mai ünnepét Egyházunk már 411-től ünnepli, ahogy ezt egy
ősrégi szír zsolozsmás könyv tanúsítja. Később a 431-ből származó Szent Jeromos
Martirológiuma (magyarul: Vértanuk
Jegyzéke) Szent István ünnepét a mai
napra, december 26 -ra helyezi. Így a szent Elsővértanú a karácsonyi időszakban
és annak liturgiájában, az újszülött Isten Fiának – Jézus Krisztusnak - az
egyik kísérőjévé vált a három szent, ill. szentek közül.
Amikor az
Egyház ebben a karácsonyi időszakban Szent István vértanú ünnepét üli, azzal a
szándékkal teszi, hogy kiemelje Szent István lelki kötődését az Jézus
Krisztushoz. Ugyanis „telve volt kegyelemmel és erővel“ és „telve volt
Szentlélekkel“ mondja a Szentírás.(ApCsel 6,8, és 6,55) Főleg Karácsonykor
kellene mindnyájunknak elgondolkodnunk az felett, hogy mennyire bizalmas és mély
Jézussal a kapcsolatunk, nekünk a huszonegyedik század keresztényeinek – és
azon belül mindegyikünknek személyesen.
Jézus csodálatos módon jött a földre, a Szentlélek erejéből fogantatott
és Szűz Máriától született. Ő tette meg felénk, emberek felé az első lépéseket
és mi, - köszönhetően az Ő nagylelkűségének, - közeledhetünk feléje. Ahhoz
pedig, hogy minket is „kegyelem és erő töltsön el“ , szükséges, hogy lélekben
egyé váljunk vele.
Szent Ágoston
a nagy egyháztanítónk tanítja, hogyha az ember Krisztussal akar élni, vagyis
Krisztus lelkületével, feltétlenül Krisztus testében kell élnie. A Krisztus
testében való élet az Újszövetség szerint azt jelenti, hogy Krisztus Egyházában
kell élni, és rendszeresen magunkhoz kell venni az Oltáriszentséget. Földi
életünk során legcsodálatosabban és a legtökéletesebben az Úr Jézussal a szentáldozásban
válhatunk egyé. Az Oltáriszentség nélkülözhetetlen az Istennel való
kapcsolatunkban, lelki életünkben pedig az első helyen áll üdvösségünk szentségeinek
sorrendjében – mert így akarta ezt az isteni bölcsesség. Ezért újra örömmel és
bizalommal fedezzük fel ezt a legszentebb Szentséget. Elsősorban értékeljük, mint Isten kegyelmének
legfontosabb kellékét, hogy erővel és lendülettel töltsön el minket keresztényi
életünkben szenté válásunk útján.
Természetesen a méltó szentáldozásra mindig kellő módon kell
felkészülnünk. Szent Pál apostol világosan és szigorúan adja parancsba a
Korintusiakhoz írt 1. levelében: „Aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza
az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát
mindenki, és csak úgy egyék a kenyérből
és igyék a kehelyből, mert, aki méltatlanul eszik és iszik, anélkül, hogy
megkülönböztetné az Úr testét, tulajdon
ítéletét eszi és issza.“ (1 Kor 11,
27-29). Ezen szentpáli parancs értelmében
született az egyház tanítása, amely így rendelkezik „Annak, aki súlyos bűnben
van, szentgyónáshoz kell járulnia, mielőtt a szentáldozáshoz járulna“ (A
Katolikus Egyház Katekizmusa 1385.pont).
Ugyanakkor őszintén
együtt érzek azon testvéreimmel is, akik ideiglenesen, valamilyen okból nem járulhatnak
szentgyónáshoz és ezért szentáldozáshoz
sem. Őket is szereti az Isten. Nekik azt ajánlom, hogy tanulják meg és gyakran
alkalmazzák az ún. lelki szentáldozást. A lelki szentáldozásnak, mint kegyes
hagyománynak a gyökerei 1000 évvel korábbra nyúlnak vissza. Mi a lelki
szentáldozás? Buzgó vágyakozás – imával és böjttel kiegészítve – amelyben a
hívő a valóságban nem járul az Oltáriszentséghez, csak lélekben. A lelki
szentáldozás tehát nem szentség, azonban segít az Istenhez vezető úton, és az
ember számára nagy erőforrás lehet addig, amíg nem találkozhat az Úr Jézussal
rendes, szentségi módon is.
A Szentatya, XVI. Benedek pápa 2012. október 11-én, a
Hit éve megnyitásakor szolgált szentmisében mondta:
„A Hit éve,
amelyet most kezdünk, szorosan összekapcsolódik az Egyház utolsó 50 évének
eseményeivel. A II. Vatikáni zsinaton kezdődött, VI. Pál pápa folytatta, aki az
1967-es esztendőt a Hit évének nyilvánította és ez a folyamat egészen a 2000.
Jubileumi évig tartott, ugyanis ekkor Boldog II. János Pál pápa az egész
emberiséget Jézus Krisztusnak, mint a világ egyedüli Megváltójának ajánlotta
föl. E között a két pápa – VI. Pál és II. János Pál pápa - között mély lelki
kapcsolat jött létre Krisztusban, mint a világmindenség és a történelem
középpontjában. Ezzel egyidejűleg ezt az igazságot apostoli buzgósággal kell hirdetni
a világnak. Jézus a mi keresztény hitünk középpontja. A keresztény pedig Jézus
Krisztus közvetítésével hisz Istenben, abban az Istenben, aki Jézusban megmutatta
az Ő arcát. Jézus a az Szentírás
beteljesülése és végső magyarázata. Jézus Krisztus tehát nemcsak a hit tárgya,
hanem ahogy a Zsidókhoz írt levél mondja: „Ő a hit szerzője és bevégzője“ (Zsid
12, 2).
Tudjuk,
kedves Testvéreim, hogy az emberiség többségének hőn óhajtott vágya nemcsak
most a karácsonyi időben, hanem állandóan: teljes értékű életet élni
békességben és boldogságban. Ehelyett sajnos tanúi vagyunk a földünk különböző
pontjain jelenlévő igazságtalanságnak és tragédiáknak. Nekünk hívőknek nem
szabad elcsüggednünk. Éppen a Krisztusba vetett hitünk és a gyakori
szentáldozásaink adnak erőt, hogy bizalommal tekintsünk a jövőbe, amint Szent
István első vértanú is tekintett. Tudjuk, hogy a rossz ott van az emberi
szívekben, és az ember csak akkor képes maga körül békét és szeretetet teremteni,
ha hagyja, hogy Jézus megérintse a szívét. A gyakori gyónóknak és áldozóknak
küldetésük és kötelességük a világban a reményt, a jóságot és a békét
terjeszteni.
A hit évében iparkodjunk hitbeli ismereteinket
elmélyíteni és rendszeresen kiegészíteni, tekintettel különösen a világ új
kihívásaira, amely kérdésekre az Egyház Tanító Hivatala ad pontos
útbaigazítást.
Kedves
Testvéreim, kívánom, hogy ezt a karácsonyi szent időt, Krisztus Urunk születésének
szent idejét békés szívvel éljétek meg otthonaitokban, együtt szeretteitekkel,
együtt a plébániai közösséggel, együtt lelkiatyátokkal.
Jézus Krisztus szavaival köszöntelek benneteket,
azokkal a szavakkal, amelyekkel apostolait köszöntötte feltámadása után az
Utolsó Vacsora termében, - Békesség veletek -, és szívből kérem Szűz Máriát, Karácsony
királynőjét is, járjon közbe értetek szent Fiánál!
Áldott és
kegyelmekben gazdag Karácsonyt és boldog új évet kívánok!
Szívélyes
áldásomat adva mindnyájatokra
Chovanec Marián
besztercebányai püspök
(Pásztorlevél Szent István Első
Vértanú ünnepére)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése