2013. július 12., péntek

A biztosbból a bizonytalanba /Ter 46,1-7. 28-30/


Isten, mint hallottuk az olvasmányban, elhívta Jákobot Egyiptomba, egy számára teljesen idegen földre. Jákob képes volt annyira hinni az Isten szavának, hogy feláldozta érte nem csak a maga, de egész családja biztonságát, biztosnak látszó jövőjét – s elindult az ismeretlenbe, amerre maga Isten hívta. Mit üzen ez nekünk?
Amit kockára teszünk és talán el is veszítünk Istenért, azt biztosan visszanyerjük, úgy, ahogy azt remélni sem merjük (Barsi-Teleki). Biztos van mindannyiunk életében valami, amihez szinte görcsösen ragaszkodunk. Ami miatt sokszor megromlik az „istenes” kapcsolatunk ami miatt talán gyakran kihagyjuk a szentmisét, az imát, ami miatt gyakran bűnbe esünk...
Vegyünk ma példát Jákobról, aki hitének köszönhetően elnyerte Isten áldását, s ne féljünk semmit sem feláldozni Istenért, Istennek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése