E mai napon a végére, csúcsához érkeztünk
csodálatos Messiás-váró énekünknek, és elhangzott az utolsó “Ó antifóna” is: “Ó
jöjj, ó jöjj Emmánuel, csak téged ahít Izrael, és hozzád sóhajt untalan, mert
Isten híján hontalan!” Ezek a szavak pedig mindennél jobban érvényesek a
már küszöbön álló karácsony ünnepére. A karácsonynak csak úgy van igazi
értelme, ha ilyenkor Istent áhítjuk, őutána sóvárgunk. Hiszen ha minden más
meglenne: meglenne a karácsonyfa, az ajándékok, szeretteink közelsége, a család
együttléte, de kihagynánk az Istent az ünnepből, akkor éppen a lényeg maradna
el. Ezért zengtük szentmisénk elején: “Emmánuel, hozzád sóhajt néped untalan,
mert Isten híján hontalan!”
Isten híján karácsonykor mi is hontalanok
lennénk. Istenünk azonban itt van, és így a legnagyobb boldogságban és
teljességben élhetjük azt meg. Így végezzük a készülődés utolsó fázisát, és így
töltsük az egész karácsonyi ünnepkört.
Ahogy az az egyetlen szó kifejezi: Emmánuel – velünk az Isten. Mi is ezt
mondogassuk és valósítsuk meg az ünnepekben: mindenkor Emmánuel – mindenkor
velünk az Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése