Húsvétkedd

Bizonyára mindannyian ismerjük Szent Magdolna az imént hallott történetét, ahogyan megjelent neki feltámadása után Jézus Krisztus.

De nézzük csak meg, figyeljük csak meg, mennyire szerette ez a valamikori bűnös asszony Jézust. Hisz maga Jézus mondta: „Akinek több bűne nyert bocsánatot, az szeret jobban”/Lk 7,43/. S ismerjük, ki volt, és milyen életet élt Mária Magdolna, még mielőtt találkozott volna Jézussal, s tudjuk azt is, hogy az összes bűne bocsánatot nyert.

Mikor meglátta az üres sírt, szólt a tanítványoknak. Ők is elmentek megnézni. De mikor látták, hogy üres a sír, ismét hazamentek.

De Mária Magdolna?! Ő is hazament?

Nem! Ő nem ment!

Hanem elkezdte őt ott, a sír körül sírva keresni. S mikor nem találta, kérdezősködött utána. Gyönyörűen ábrázolja Mária Magdolna lelki állapotát és buzgóságát egyik jól ismert énekünk:

„Erre, arra sírva jár, nincsen nyugovása:

elvesztette Jézusát, nincs vigasztalása.

Erdőkön és hegyeken kiáltozom érted,

halmokon és völgyeken csak tégedet kérdlek.

Újra a szent városon mindig egy a jártom:

Jézus, Jézus, merre vagy? Szüntelen kiáltom.”

Nagy Szent Gergely pápa pedig így ír: „Izzott benne a szeretet, lángolóan vágyódott Krisztus után.” S ezért volt az, hogy egyedül ő látta meg akkor az Urat, mert ott maradt, hogy keresse…

Ebből láthatjuk meg, hogy az állhatatosság, a kitartás adja meg a jócselekedetnek az igazi értékét. Hiszen ismerjük Jézus szavait: „Aki mindvégig kitart, az üdvözül”/Mt 10,22/

Tehát Mária előbb kereste Jézust, de nem találta. Viszont állhatatos, kitartó maradt a keresésben, így végül is megtalálta.

Erre ad nekünk ma példát ez a szent asszony. Az állhatatosságra az imádságban. Arra, hogy ne adjuk fel olyan könnyen, ha valamiért imádkozunk. Legyünk fáradhatatlanok, mint Mária Magdolna.

S mindez miért?

Nézzük csak meg azt az örömöt, amely eltöltötte Mária Magdolnát, s mely ugyanúgy eltölthet minket is, ha imádságunk, keresésünk meghallgatásra talál:

„Ó, háromszor boldog én, 
Uram megismertem,

Mennyei szent szeretet 
elárasztja lelkem.

Jézust látni szüntelen: 
semmi sincs ily édes,

Nincs boldogság fogható 
lelkem öröméhez.

Hogyha enyém Jézusom, 
enyém lesz az élet,

Engedj, Uram, örökké 
egyesülni véled!”