2012. december 5., szerda

Kinek az érdeme? /Mt 15,29-37/


Az, hogy ma eljöttünk a szentmisére, kinek az érdeme? Vajon a miénk? Hogy miért ez a kérdés? Nézzük meg a mai evangéliumot.
Úgy tűnhet, a népsokaság volt az, aki közeledni akart Jézushoz, hisz így olvastuk: „Nagy sokaság jött hozzá“. Így – gondolhatnánk – az ő érdemük, hogy Jézust hallgathatták. De emlékezzünk vissza az ezt megelőző történésre: „Jézus a Galileai-tengerhez érkezett.“ Azaz: Jézus volt  a kezdeményező, aki nem maradt otthon, hanem önszántából a nép közé ment, hogy taníthassa, nevelhesse őket. Ő kezdett el közeledni.
A mai evangélium gönyörűen szemlélteti azt a tényt, amit sokszor nem veszünk figyelembe, amelyre sokszor nem figyelünk oda, s nem is tudatosítunk: minden jóttetünknél, minden imádságunknál az Isten az, aki először lép. Ő sugallja Szentlelkéből a jóra való készséget, a meghívást, a késztetést a jóra. Így minden jótettünk, minden imádságunk csupán válasz Istenünk hívására.
Ezt is meg kell értenünk ebben az ádventi időben, hogy folytonosan lássuk, érezzük kicsinységünket. Így látjuk be igazán: milyen fontos számunkra Urunk eljövetele, aki a megváltásunkat hozza.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése