Vízkereszt zenés ünnepe - szentbeszéd

Ma, Urunk megjelenésének ünnepén a kisded Jézus mellett egyúttal azt a három királyt is ünnepeljük, akik – mint hallottuk – „Földre borulva hódoltak a Gyermek előtt, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.“

Érdekes három ajándék ez. Arany, tömjén, mirha. Mint sok talán jelentéktelennek tűnő dolog a Szentírásban, ezek az ajándékok is jelképes tartalommal bírnak. Már az egyházatyák is szimbolikus jelentést láttak ezekben, s a mai lelki írók is így magyarázzák ezt a hármat: az arany a hitet jelképezi; a tömjén az imádságot; a mirha az áldozatos szeretetet.

Az arany a köznyelv szerint mindig is a legnemesebb fém volt, az egyik legértékesebb nyersanyag a földön – s ehhez hasonlóan a hit a keresztény életében is az egyik legfontosabb dolog. Ez az alapja mindennek, ami a lelki életet érinti.

A tömjén – melyet ebben a mai szentmisében is használunk – gyönyörűen jelképezi az imádságot. A tömjén füstje mindig fölfelé, jelképesen az Isten felé száll. S ehhez hasonlóan száll fel a mi imádságunk is az Istenhez.

A mirha – egy különleges fának a gyantája – az odaadás, az Istennek adott áldozat jelképe. Amint ugyanis a megsebzett növény ezt a gyantát, gyógyírt adja, melynek illata kedves, úgy az áldozatos szeretet is magát sebzi meg, áldozza fel mások megsegítésére. S ez az, amit Isten is véghezvitt értünk, s ez az, ami kedves, „jó illatú” az Istennek.

Ezeket az ajándékokat hozták tehát a napkeleti bölcsek az Istennek. De mivel ezek mind jelképes adományok, valamilyen módon nekünk is ugyanezeket kell hoznunk, adnunk az Istennek ma is. De hogyan? Hogyan tudnánk most egyszerre aranyat, tömjént és mirhát – azaz hitet, imát és szeretetet adni?

XVI. Benedek pápánk nagyon találóan fogalmazta meg: „A hit öröm, ezért hoz létre szépséget.” /A szent zene 16./ S a Második Vatikáni Zsinat szerint van egy szépség, mely „minden más művészi kifejezésmód fölé emelkedik” – ez pedig a zene. Ezért nyugodtan így is fogalmazhatunk: a hit öröm, ezért hoz létre zenét. A hitnek tehát az egyik leggyönyörűbb megnyilatkozása, kibontakozása a zene, az ének. És mi is, ti is, kedves Szent Korona Kórus éneketekkel a hiteteket fejezitek ki, tudatosan a hiteteket kell, hogy fejezzétek ki azzal, amit műveltek: mert a hit öröm, ezért énekel. Így az Istennek szóló ének máris ajándék: arany, mint a bölcsek aranya, a hit aranya.

Mindannyian szoktunk imádkozni. Ma is, ebben a szentmisében is imádkoztunk és imádkozunk. De sokszor felkel bennünk a vágy, hogy szeretnénk még többet, még jobban imádkozni. Felkelt a vágy Szent Ágostonban is. Kereste, hogyan tudna máshogy, még jobban, mint puszta szavakkal imádkozni. Ő fogalmazta meg az egyik zsoltárra /Zsolt 75,1/ hivatkozva: „Aki szépen énekel, kétszeresen imádkozik”. Ti, kedves kórustagok, s ti is, kedves hívek szépen énekeltek, így szinte mindig duplázódik az imádságotok. Így a szép ének valóban olyan, mint a tömjén füstje: az égbe, „dupla tempóval” az Istenhez száll. Így az énekünk egy másik „bölcs” ajándék is egyben: az imádság tömjénfüstje.

Azonban ahhoz, hogy egy-egy ének szépen, magas művészi szinten gazdagítsa a szent szertartásokat hosszú, fárasztó és igényes felkészülésre van szükség. Sok mindenről le kell mondani, sok mindent fel kell áldozni azért, hogy a szent zene Istenhez méltó módon hangozzon el. Nagy áldozatos szeretetre volt szükség a próbákon ahhoz, hogy ma éneketek ilyen tiszta és fenséges legyen. Azonban így az énekünk egyben a harmadik ajándékot is magába foglalja: a bölcsek mirháját – az áldozatos szeretetet.

Látjuk: mégis lehet, mégis tudunk hármas ajándékot adni ma az Istennek! Az énekünk mind a három jelképes ajándékot átfogja, felöleli! Ezért ne hagyjuk abba az éneket, s ne csak ebben a mai szentmisében ajándékozzunk, hanem napról napra „énekeljünk új éneket az Úrnak”! /Zsolt 93,1/ Hogy az év minden napján „megjelenjen az Úr” az életünkben, s általunk, a mi szent, „istenes” énekünk hatására minden ember szívében.

Vízkereszt zenés ünnepe

2012. január 6-án délután öt órakor 

az ipolybalogi Szent Korona Kórus 

fog közreműködni 

a Vízkereszt ünnepén bemutatandó szentmisén

az ipolyvarbói Legszentebb Szentháromság 

római katolikus templomban.

Munkaszüneti nap, és egyben parancsolt ünnep is 

Urunk megjelenésének napja - jöjjünk el mindannyian, 

s a lelki felüdülés mellett művészi-, zenei igényeinket 

is kielégíthetjük - mindezt Isten dicsőségét magasztalva.

Nagy szeretettel várlak!

A hármas megjelenés - Vízkereszt

A karácsonyi időszak második nagy ünnepe a mai: Urunk megjelenése. Ez egyike a legrégibb ünnepeinknek. Eredeti görög nyelven a mai ünnep neve epifánia, ami megjelenést, megnyilvánulást jelent. Amikor karácsonykor Krisztus megszületett, akkor maga az Isten lépett be az emberiség történelmébe. De, mint tudjuk, Jézus végtelen hatalma, mindenhatósága nem volt az első pillanattól kezdve nyilvánvaló, nem tudott róla mindenki. Először csak egy teljesen szűk kör – Jézus családja és Zakariásék – tudott arról, hogy ki fog megszületni. Azonban Jézus isteni természete egy-egy pillanatban átfénylett emberi természetén, Jézus, az Isten kinyilvánult az egész világ előtt.

Az Egyház zsolozsmája pedig így imádkozik ma: „Hármas csodával ékes napot ünneplünk”. De mi ez a hármas csoda, ez a három dolog, amit ma ünneplünk?

Először is azt, hogy a napkeletről érkező bölcsek felismerik, elismerik a gyermekben a várva várt messiást. Így már nem csak egy szűk kör, a zsidó nép tudja, eljött, hanem már a pogányok is, akik alatt abban az időben az egész földkeregséget értették. Egyházunk pedig arra buzdít, hogy mi legyünk azok a bölcsek, akik eljövünk imádni az Istent. S valóban, nagyban hasonlítunk hozzájuk: ők csillagot láttak, s hitték, hogy az valami csodálatosat jelent, ezért elmentek Jézushoz – mi talán nem csillagot láttunk, de harangszót hallottunk, s elhittük, itt valami csodálatos, felfoghatatlan történik a szentmisén – s eljöttünk az Istenhez.

Vallásunk szorosan ehhez az ünnephez kapcsolja Krisztus megkeresztelkedését is, mivel akkor maga az Atyaisten nyilatkoztatta ki: Jézus a Fölkent, a Messiás. Ez is megnyilvánulás, epifánia.

S végül, harmadjára ide vonatkoztatja Egyházunk Jézus első csodáját a kánai menyegzőn, mert az szintén megjelenés, kinyilvánulás. Ott vált a világ számára láthatóvá Jézus isteni hatalma.

Ezt a három megjelenést ünnepeljük ma. S egyben vizet is szenteltünk ma – vigyünk otthonainkba és használjuk jámbor módon. Hintsük meg vele házunkat, szobáink falát, s gyakran, legalább minden reggel, s mindig, ha útra indulunk, ezzel a szenteltvízzel jelöljük meg homlokunkat. Hogy a mi életünkkel is megjelenhessen az Isten minden ember számára. Emlékeztessen ez a szenteltvíz keresztségünkre és Krisztusra, aki szenvedésével és feltámadásával megváltott minket! Arra, aki ma jelenik meg minden ember előtt.

Vízszentelés vízkereszt ünnepére

A vízszentelés szertartása:

A bűnbánati cselekmény helyett. A misekezdeti üdvözlés után ezekkel vagy hasonló szavakkal fordul a pap a néphez:

Kedves Testvéreim! Könyörögve kérjük Urunkat, Istenünket, hogy áldja meg ezt a vizet, amit keresztségünkre való emlékezéssel akarunk magunkra hinteni. Ö, a mi mennyei Atyánk, segítsen minket kegyelmével, hogy a tőle kapott Szentlélekhez hűségesek maradjunk.

Rövid szünet után a pap összetett kézzel folytatja:

Mindenható örök Istenünk! Te azt akartad, hogy az életforrásul és tisztulásunk eszközéül rendelt víz lelkünket is tisztára mossa, és az örök élet ajándékával ékesítse. Kérve kérünk, áldd meg † ezt a vizet, amelyből, Urunk, ezen a te napodon akarunk erőt meríteni. Fakaszd bennünk újból kegyelmed vízforrását, és védj meg minket általa minden testi-lelki bajtól, hogy megtisztult szívvel mindig közelebb jussunk hozzád, és elnyerhessük tőled üdvösségünket. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.

A következő könyörgéssel áldja meg a pap a sót:

Könyörögve kérünk, mindenható Istenünk, hogy atyai jóságod áldja meg † ezt a sót. Te parancsoltad Elizeus prófétának, hogy sót keverjen a vízbe, és így adjon a víznek termékenyítő erőt. Kérünk, Istenünk, hogy akárhová is hintik ezt a sóval vegyített vizet, távozzék onnan a gonosz lélek minden cselszövése, és Szentlelked jelenléte őrizzen meg minket mindenkor. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.

A pap a sót a vízbe keveri. Azután meghinti önmagát, a segédkezőket, majd az egész népet.

A székhez visszatérve összetett kézzel mondja:

Tisztítson meg minket bűneinktől a mindenható Isten és a szentmiseáldozat bemutatásának érdeméből tegyen minket méltóvá, hogy asztalánál ülhessünk mennyei országában. - Ámen.

A Gloria következik.

"Mit kívántok?" /Jn 1,35-42/

Jézus megkérdezte azoktól, akik hozzá igyekeztek: mit kívántok? Az első tanítványai ezt felelték: hol laksz? Azaz meg akarták jobban ismerni Jézust, minél többet meg akartak tudni róla. Meg szerették volna ismerni az Istent – aki pedig hagyta magát, s saját maga megismertetésével mindent megadott nekik, amire szükségük volt.

Hasonlóképpen ma tőlünk is megkérdezhetné az Isten, akihez ma is eljöttünk: mit kívántok, miért jöttetek ide, hozzám? Tudnánk rá válaszolni? Talán igen… de mindenekelőtt mi is arra törekedjünk, azért járjunk az Isten házába, az Istenhez, hogy megismerjük őt. S akkor minden más szükségest is megkapunk. „Keressétek előbb Isten országát és az ő igazságát, és mindenek megadatnak nektek!” /Mt 6,33/

Vízkereszt zenés ünnepe

2012. január 6-án délután öt órakor 

az ipolybalogi Szent Korona Kórus 

fog közreműködni 

a Vízkereszt ünnepén bemutatandó szentmisén

az ipolyvarbói Legszentebb Szentháromság 

római katolikus templomban.

Munkaszüneti nap, és egyben parancsolt ünnep is 

Urunk megjelenésének napja - jöjjünk el mindannyian, 

s a lelki felüdülés mellett művészi-, zenei igényeinket 

is kielégíthetjük - mindezt Isten dicsőségét magasztalva.

Nagy szeretettel várlak!

A szentek - kezdődik

Ma van az év első köznapja s egyházunk rögtön, az év első napjával kezdve szenteket állít elénk követendő példaként és mennyei közbenjárás intézőiként. Vallásunk ezzel is tanítja: az életszentség, a szent élet nem valami elérhetetlen dolog, hanem kell, hogy mindannyiunk számára megszerezhető, megélhető legyen. A milliónyi szentet többek között azért ünnepeljük, hogy mi is szentekké válhassunk. Hogy vágyódjunk a szentség után.

Nagy Szent Vazult és Nazianzi Szent Gergelyt ünnepeljük ma, a 4. század két nagy keleti szentjét. Nagy Szent Vazul az egyik művében egy kiváló tanítást intéz felénk, hogyan lehetünk jobbak, kimondottan szentek: „Önmagadra ügyelj! Ne képzelj el magadnak nem létező dolgokat, hanem a meglévő dolgokat fordítsd hasznodra”.

Ne képzelj el magadnak nem létező dolgokat, hanem a meglévő dolgokat fordítsd hasznodra. Gondolkodtunk már valaha ilyen módon? Talán arról álmodunk, hogyan nézhet ki egy szent élete, milyen körülmények kellenének ahhoz, hogy mi is szentek lehessünk. Pedig itt van az orrunk előtt a lehetőség – az adott helyzetben Istennek tetsző módon élni: talán egy részeges, vagy hitetlen férj mellett, egy ideges, parancsolgató asszony mellett, talán egyedül, elhagyottan, talán súlyos tragédiák közepette, talán a szegénységgel, vagy súlyos betegséggel harcolva, talán fiatal, lázongó szívvel megbirkózva…

A meglévő dolgokat fordítsuk a magunk javára – így kerülhetünk mi is a szentek társaságába.

Miserend és hirdetések - Újév

Az új év kezdetén

Kegyelmekben gazdag, 

áldott új évet kívánok!

Gyuszi atya

Az besztercebányai egyházmegyei kormányzó levele 2012. január 1. - Újév alkalmából

Ha előre akarunk jutni, vissza kell térnünk...

Kedves Testvéreim, Szűz Mária, Isten Anyja ünnepén, Újév napján, levélben szólok hozzátok, és a mi Urunk Jézus Krisztus nevében köszöntelek benneteket.

Tudom, a pásztorlevél olvasásakor megszűnünk figyelni és tudom így lesz ez részben most is. Ennek ellenére egy kis figyelmet kérek tőletek. Nem lesz hosszú. Szeretnék elmondani egy történetet, amit már ismerünk, de végeredményben mindig új.

Egy apának sok gyermeke volt. A legidősebbet Európának hívták. Az egyik nap azt mondta apjának: „Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét.“ És ő szétosztotta köztük vagyonát. Néhány nap múlva Európa mindent magával vitt, majd elutazott egy messzi vidékre, ahol léha életet élve, eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Útra kelek, haza megyek apámhoz. Már-már szinte felállt, hogy elinduljon, mire balról megjelentek a „megmentői“ mondván: „Nem kell sehová menni.  Nézd, bírsz egy sertéskondával, amit legeltethetsz. Államosítjuk, elvesszük a tulajdonostól és  amikor megéhezünk, levágunk egy sertést, kolbászt készítünk belőle és boldogan élünk…“ Erre vigadozni kezdtek...

    

Euróba azonban még nem volt teljesen ostoba és gyorsan tudatosította, hogy sokáig nem lehet kölcsönből élni. Ezért felállt, hogy visszatérjen Atyjához. Már-már úton volt, amikor más „megmentők“ érkeztek. Ezúttal jobbról. Ezt mondták neki: „ Nem kell visszatérned és  a hibáidat sem kell beismerni. Egyedül, Atyád nélkül is megbirkózol a feladattal. Szabad vagy, bírsz sertéskondával, nem fogjuk őket levágni, hanem üzletelni fogunk velük. Etetni fogjuk őket, majd eladjuk, és sok pénzre teszünk szert, aztán újakat vásárolunk. Ezek után már nem teszünk semmit, csak a pénzt forgatjuk.”

   

A pénzt ugyan forgatták és a vagyonuk is gyarapodott, viszont az értéke csökkent. Amiként a pénzük gyarapodott, úgy, csak magukra gondoltak és az üresség érzete egyre nagyobbá vált bennük. Európára, aki a sertéseket őrizte senki nem gondolt. Ő nem volt teljesen ostoba ezért ezt mondta: „Apám házában a sok napszámos kenyérben bővelkedik, én meg itt azokra dolgozok, akik kizsigerelnek. Útra kelek és haza megyek...“

   

Felállt, de jelenleg csak egy helyben topog… Nem tudjuk, mit készül tenni. Elfogad-e egy újabb ajánlatot a „megmentőktől“, vagy visszatér az Atyához?

És itt jövünk a képbe mi. Kell, hogy egyértelművé váljék számunkra, hogy elképzelhetetlen az élet távol az Atyától és a hozzá való visszatérés, élet halál kérdése… Az örökkévalóság távlatai nélkül élni, Isten nélküli élet, ami jövő nélküli, reménytelen életet jelent, vagyis egyenlő a kétségbeeséssel. A másik oldalon - a kegyetlen biznis, kapitalizmus, egy csipetnyi szolidaritás és szív nélkül azt jelenti, hogy úgy nézek magamra és másokra, mintha csupán gépek lennénk. Az ilyen ember nem tud sem szeretetet elfogadni, sem adni, és végeredményben mindent tönkretesz, ami az útjába kerül… Így érkezünk el egy paradox, de valós helyzethez: Ha előre akarunk jutni, vissza kell térnünk...

    

Az újév ideje alkalmas arra, hogy határozottan kimondjuk, más út nincs. Egyben itt az ideje elmondani nektek, drága testvéreim, nektek drága barátaim, akik az élvonalban az igát húzzátok, és akik napról napra küzdötök, hogy fenntartsátok a jelen társadalmat, jogotok van mindent félre tenni és kételkedőnek lenni a jelen helyzet jobbra fordulását illetően. És ezen senki meg sem ütközhetne. Végeredményben ti vagytok azok, akik előbbre viszitek a dolgokat. Szeretném ezt megköszönni. Egyúttal azonban kérlek benneteket, továbbra is tartsatok ki, ne legyen számotokra érdektelen térségünk fejlődése, hogy együtt kezdhessük újra az Atyánál.

Az Egyháznak most szintén lelkiismeretvizsgálatot kell tartania, vajon mellettetek állt-e napi küzdelmeitekben. Ezért valljuk: Én vétkem! Nem tudtunk megbirkózni a helyzettel, nem voltunk mindig ott, ahol lennünk kellett volna és nem voltunk olyanok, amilyennek lennünk kellett volna. Ezt mondja Dániel próféta is: Te igazságos voltál, Uram, nekünk pedig mind a mai napig szégyen borítja arcunkat... Uram pirul az arcunk, a királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened. De te Urunk és Istenünk, irgalmas vagy és megbocsátasz... (vö. Dániel 9, 7-9)

    

Térjünk vissza az Atyához, Ő tárt karokkal fogad minket. Csak mellette leszünk képesek kishitűségünk kudarcaiból felemelkedni. Így a siker idején szívünket nem keményíti meg a büszkeség és az önzőség. Vele elviselhető a sikertelenség, ugyanakkor Vele elképzelhető a sikerben való helytállás is. Őrá és csakis őrá van szükségünk és Neki is szüksége van ránk, Aki magához hív minket... Ezért továbbra is Dániel prófétával kérjük: Hallgasd meg végre, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését... Istenünk fordítsd felénk füled és hallgass meg minket. Nyisd ki a szemed és lásd meg elhagyatottságunkat... Hiszen nem a mi igaz voltunkban, hanem a te végtelen irgalmadban bízva terjesztjük színed elé könyörgésünket! (vö. Dániel 9, 17 – 19)

      

Gyönyörű példával szolgálnak nekünk a gyermekek és a fiatalok, miként kell az Atyához visszatérni. Évek óta képesek Szenteste felállni a gazdagon megterített asztal mellől és elindulni  a sötétbe és a hidegbe, hogy elvigyék Jézus születésének örömhírét azoknak, akik hallani akarják. A pénzt pedig, amit összegyűjtenek, nem teszik zsebre, hanem továbbítják azoknak, akik nehezebb körülmények között élnek, mint mi. Köszönöm nekik. Egyúttal pedig egy szép életpéldát mutatnak nekünk, miként lehet a mai világban is másokért élni. Ne mondjuk azt, hogy ez lehetetlen. A saját gyermekeink, fiataljaink megcáfolnák hazugságunkat. És most nem is említem azt a megszámlálhatatlan, hasonló jellegű aktivitást, amiről csak az Isten tud. Mindezért Ő lesz jutalmuk.

    

Kedves Testvéreim, olyan sok mindent kellene még mondani, de a kevés néha több. Ezért a 2012-es újév kezdetétén mindenkit kérek: Térjünk vissza az Atyához! A válságtól rettegett Európa elveszett leányának nincs más esélye, ha túl akarja élni. Az Atya szeret minket. Menjünk együtt! Az Egyház mindig is arra szólította fel az emberiséget, hogy higgyenek benne. Elérkezett az idő, hogy az Egyház is higgyen az embereknek. Ezeket mondta Giovanni Battista Montini – a későbbi VI. Pál pápa.

Naponta könyörgök az Istenhez, jó pásztorért - új megyéspüspökért - egyházmegyénk számára, aki igazságosan vezet majd minket a helyes ösvényen. Szeresse a mi Urunkat, szeressen bennünket is, rendelkezzen bölcs ítélőképességgel, legyen bátorsága igazságosan megnevezni a dolgokat és legyen igaz, örömteli hite. És imáinkban ajánljuk az Isten végtelen szeretetébe volt főpásztorunkat, Rudolf Baláž püspök atyát.

Mindnyájatokat imáimról biztosítalak és kérem a ti imáitokat is

Marián Bublinec

egyházmegyei kormányzó 

Év végi hálaadás

Az interneten találtam egy egészen jó összeállítást az év végi hálaadásra - ezt közlöm. 
Kedves lelkiatyák, ki lehet nyomtatni és fel lehet használni:

Év végi hálaadásra

Ének (Hozsanna 37.):

Isten, ki az időnek Határát kimérted, —

Örök bölcsességeddel Sorsunkat intézed. —

Elődbe most az évnek Estéjén imádva —

Jő néped és egy szívvel — S lélekkel kiáltja: Hála tenéked!

Pap: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!

Hívek: Ámen.

Pap: Az Úr legyen veletek!

Hívek: És a te lelkeddel!

Pap: Miközben úton vagyunk a mennyek országa felé, az új év küszöbén, bátorít bennünket Jézus Krisztus, aki Szűz Máriától született és örökké él, hogy ne féljünk, hanem járuljunk bátran a „kegyelem trónusához!” Ő az igazmondó, aki szétoszlat minden homályt és átformálja imádságainkat és hálaadásunkat. Ő az igazi világosság, aki csodálatos fényével táplálja szívünk lámpásait. Reménykedve tárjuk ki szívünket az ő világosságának, tudván, hogy a mennyországban nem lesz többé éjszaka, nem lesz szükségünk lámpafényre, mert az Úristen világít meg minket, és uralkodni fogunk Krisztussal mindörökkön örökké.

Ének (Hozsanna 136.), az Oltáriszentség kihelyezése

Üdvözlégy, Oltáriszentség! — Csodálatos nagy Istenség!

Téged szívből mind imádunk, — Oltárodnak trónján áldunk!

Üdvözlégy szent Szakramentum! —

Százezerszer, meg ezerszer én Jézusom!

Pap: Az újesztendő küszöbén a legszentebb emberi szóval, imádsággal a dicsőítés, a hálaadás, az engesztelés és a kérés szavával borulunk le színed előtt Urunk. Amikor az emberiség e különös évfordulón önmaga készítette fényáradatban fürdőzik, mi Hozzád jövünk, aki a világ Világossága, ég Fénye, nappal Napja vagy.

„Bár dicsőítő szavunk nem tehet nagyobbá téged”, de mi mégis dicsőítünk téged.

·       közös válaszunk: Dicsőítünk téged Urunk!

-        Dicsőítünk téged tenmagadért, mert minden dicséretre méltó vagy Hívek: Dicsőítünk téged Urunk!

-        Dicsőítünk téged a világért, mely szavak nélkül is nagyságodat hirdeti

-        Dicsőítünk téged azért, hogy szóltál hozzánk, különösen a te Igéd Jézus Krisztus által

-        Dicsőítünk téged szentjeidért, akik világító lámpások számunkra a feléd vivő úton

-        Dicsőítünk téged a Szűzanyáért, hogy anyánkul adtad

-        Dicsőítünk téged angyalaid hűséges szolgálatáért

-        Dicsőítünk téged jelenlétedért, az Oltáriszentség felfoghatatlan csodájáért

-        Dicsőítünk téged minden szentmiséért, és az ott kapott különleges kegyelmekért

Ének (Hozsanna 21.)

Dicsőség mennyben az Istennek! — Dicsőség mennyben az Istennek! — Az angyali seregek, — vígan így énekelnek: —Dicsőség, dicsőség Istennek!

Békesség földön az embernek! — Békesség földön az embernek! — Kit az igaz szeretet — A kis Jézushoz vezet, —Békesség, békesség embernek!

Pap: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké szeret minket!” Megszívlelve a zsoltár szavát így imádkozunk

·       közös válaszunk: Hálát adunk neked Urunk!

-        Hálát adunk neked, meg nem érdemelt fogyhatatlan szeretetedért Hívek: Hálát adunk neked Urunk!

-        Hálát adunk neked gondviselésedért, hogy tenyereden hordozol minket

-        Hálát adunk neked, hogy a természet csapásai, özönvizei, szélviharai közepette is megőriztél minket

-        Hálát adunk neked, hogy a háború rémségétől megmentettél minket

-        Hálát adunk neked irgalmadért, hogy „Jó Atyaként” vártál ránk bűnösökre

-        Hálát adunk neked türelmedért, amellyel ez istentelen világgal szemben viseltetsz

-        Hálát adunk neked az üdvös figyelmeztetésekért, amelyekkel a szent élet útjára akarod terelni „elcsatangolt bárányaidat”

-        Hálát adunk neked jóságodért, amellyel „válladra veszel és szívedre ölelsz” bennünket gyarló, beteg, tévelygő gyermekeidet

-        Hálát adunk neked Egyházadért, hogy az elmúló évben is szikla volt ingoványos életünk számára

-        Hálát adunk neked hitünkben való kitartásért, megszilárdulásért

-        Hálát adunk neked a Szentatyáért, a püspökökért, a papokért, a diakónusokért, a hit minden tanítójáért, hogy eszközök voltak a te kezedben

-        Hálát adunk neked az egyházban segítő munkatársakért, a kántorokért, a sekrestyésekért, a mindennapi élethez szükséges szolgálattevőkért

-        Hálát adunk neked plébániai közösségünkért, a régiek hűségéért, és az új arcokért, szívekért

-        Hálát adunk neked azok nevében, akik ebben az évben lettek keresztények

-        Hálát adunk neked a hittanos gyermekekért, az elsőáldozókért, a bérmálkozókért

-        Hálát adunk neked plébániánk családjaiért, különösen azokért, akik a nehézségek ellenére több gyermeket nevelnek

-        Hálát adunk neked rosszakaróinkért, akik eszközök a te félelmetes kezedben, hogy minket az üdvösség útján járni taníts

-        Hálát adunk neked a betegségekért, a keresztekért, mert hordozásuk által tanítványaiddá szelídítesz minket, megtanítva az Igére: „ha veled együtt szenvedünk, veled együtt fogunk megdicsőülni is”

-        Hálát adunk neked az örömökért, amelyekben nem váltunk könnyelművé és a bánatokért, melyek mélyebb kapcsolatot eredményeztek Veled

Ének (Hozsanna 38.)

Az esztendő fordulóján — Összegyűltünk mind ez órán, —

Oltárodnál leborulunk hál’adásra, — Minden tudó színed előtt számadásra!

Pap: Urunk tudjuk, hogy téged a „bűn megsért, a bűnbánat pedig kiengesztel” Mint tékozló gyermekeid jövünk most eléd és megvalljuk: „Atyánk vétkeztünk az ég ellen és te ellened!” Ezért mind a magunk, mind a távol lévők nevében kérünk

·       közös válaszunk: Irgalmazz nekünk Urunk!

-        Bocsásd meg hitetlenség és a közömbösség terjedését

Hívek: Irgalmazz nekünk Urunk!

-        Bocsásd meg lanyhaságunkat a hit gyakorlásában

-        Bocsásd meg, hogy döntéseinkben, véleményalkotásainkban nem mindig a keresztény lelkiismeret vezetett minket

-        Bocsásd meg sokak sóvárgását az istentelen múlt iránt

-        Bocsásd meg, hogy sokszor pogány módon éltünk és gondolkodtunk

-        Bocsásd meg, hogy az imádságban és a szentségek vételében nem ápoltuk kellően a veled való kapcsolatunkat

-        Bocsásd meg a gyermekek hitre nevelésében megmutatkozó hiányosságainkat

-        Bocsásd meg az élet és család ellen elkövetett számtalan égbekiáltó bűnünket

Ének (Hozsanna 143.)

Előtted, Jézusom, leborulok, — Féktelen bűnös én hozzád bújok. — Ó kérlek, hogy nekem malasztot adj, — Hisz te a bűnöshöz irgalmas vagy.

Pap: Urunk te magad mondottad: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek” Szavaidon felbátorodva így imádkozunk

·       közös válaszunk: Kérünk téged hallgass meg minket!

-        Kérünk, áldj meg minket, családjainkat, gyermekeinket

Hívek: Kérünk téged hallgass meg minket!

-        Kérünk add, hogy ezer éves magyar népünk visszatérjen ősei buzgóságához, a szent istváni alapokhoz, a kereszténység gyökereihez

-        Kérünk add, hogy újra az evangélium fénye világítsa be életünket, ne pedig a talmi értékek gyorsan kihúnyó szikrája

-        Kérünk add, hogy le tudjuk vetkőzni borulátó gondolkodásunkat és derűvel bizakodással tudjunk a jövőbe nézni

-        Kérünk vonj minket szereteted hatalmába, láncolj bennünket elszakíthatatlanul magadhoz

-        Kérünk add, hogy felismerjük végre: az élet legnagyobb értéke a hit, legigazibb támasza a remény, legfontosabb tette pedig a szeretet

Ének (Hozsanna 150.)

Uram, Jézus! Légy velünk, — Mi egyetlen örömünk! — Nálad nélkül keserűség — Itt a földön életünk. — Ó egyetlen örömünk, — Uram Jézus, légy velünk!

Uram Jézus! Tégedet — szívünk lelkünk úgy eped, — Mert kívüled nem találhat, — Sehol biztos nyughelyet. — Boldog mással nem lehet, — Uram Jézus, csak veled!

Pap: Könyörögjünk! Maradj velünk Urunk az Oltáriszentség csodájában, vonj magadhoz minden embert, a te életet, örömöt, békét adó barátságodba és add, hogy az új esztendőben téged soha el nem hagyva járjunk az üdvösség, a szentség útján. Aki élsz és uralkodol a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

TE DEUM (Hozsanna 276.)

Téged, Isten, dicsérünk, * téged Úrnak ismerünk!

Téged, örök Atyaisten, * mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok, * kerubok és szeráfkarok,

egek és minden hatalmak, * szüntelenül magasztalnak:

Szent vagy, szent vagy, * erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, * dicsőséged mindent betölt.

Téged dicsér, egek Ura, * apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták * súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek * magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte,* szent Egyházad ezerszerte,

Ó, Atyánk, téged * s mérhetetlen nagy Fölséged,

s azt, ki hozzánk tőled jött le: * Atya igaz Egyszülöttje,

és áldjuk veled * vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje * Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál, * szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad, * mennyországod megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket, * Atyádéval egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő, * mindeneket ítélendő.

letérdelünk

Téged azért, Uram, kérünk, * mi Megváltónk, maradj vélünk.

Szentjeidhez végy fel égbe, * az örökös dicsőségbe.

Szabadítsd meg, Uram, néped, * áldd meg a te örökséged!

Te kormányozd, te vigasztald, * mindörökké felmagasztald!

felállunk

Mindennap dicsérünk téged, * szent nevedet áldja néped!

Bűntől e nap őrizz minket * és bocsásd meg vétkeinket!

Irgalmazz, Uram, irgalmazz, * híveidhez légy irgalmas!

Kegyes szemed legyen rajtunk, * tebenned van bizodalmunk!

Te vagy, Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!

Pap: Áldjuk az Atyát és a Fiút a Szentlélekkel együtt!

Hívek: Dicsérjük és magasztaljuk őt mindörökké!

Pap: Könyörögjünk!

Istenünk, minden ajándék Atyja, hittel valljuk, hogy amik vagyunk, és amink van, az mind tőled származik. Taníts meg minket, hogy felismerjük végtelen atyai jóságod ajándékait, és téged őszinte szívvel, minden erőnkből szeressünk. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

A pap csendben szentségi áldást ad, majd az Oltáriszentséget az őrzési helyére viszi.

Ezután éneklik a záróéneket (Hozsanna 284.)

Boldogasszony Anyánk, Régi nagy Pátrónánk!

Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:

Magyarországról, Édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el Szegény magyarokról!

"Kegyelemből kegyelem" /Jn 1,1-18/

Szombat reggel van. Szinte semmiben sem különbözik ez a szombat reggel a többitől. Csak a naptárból tudjuk, hogy ez az utolsó napja ennek az évnek. S mi újra eljöttünk a templomba, Istenünkhöz.

Ti voltatok azok, kedves testvéreim, akik hétről hétre, szombatról szombatra mindig itt voltatok a szentmisén. Ha meleg, ha hideg volt. Ha jó idő, ha szeles. Ha napsütés, ha hó – minden szombaton itt voltatok. Köszönöm ezt nektek, hogy ezzel is példát mutattatok többek között nekem, hogy ki lehet, és ki kell tartani az Isten mellett – rendszeresen, fáradtságot nem kímélve. Hogy akkor is, mikor a másik talán alszik, pihen, vagy éppen reggelizik, vagy már dolgozik, ti akkor is ezt a reggelt minden héten Istennek adtátok.

De ne feledjük a mai evangélium szavait: „kegyelemből nyertünk kegyelmet”. Nem is annyira a mi érdemünk ez, mert ez is kegyelem – Isten ingyenes ajándéka. Ne feledjük, az Isten előbb szeretett minket! És ha továbbra is kitartunk, s elismerjük, ezzel is csak viszonozzuk Isten szeretetét, örök jutalmat kapunk – magát az Istent.

Ima Szent Család ünnepén

Istenünk, te ragyogó példaképnek 
állítod elénk a Szent Családot. 
Segíts, hogy nyomukban járjunk, 
gyakoroljuk a családi élet erényeit, 
mindig egyek maradjunk a szeretetben, 
és így atyai házadban örvendezzünk 
örök jutalmadnak. 
Krisztus a mi Urunk által. 
Ámen.

Egy karácsonyi kép

az ipolybalogi alapiskola karácsonyi műsoráról, 2011. december 22-ről. Éppen a nővérem vezette énekkar énekel :)

Nagyon szépen énekeltek! Öröm volt hallgatni.

Íme a kép:

Két kép... :)

Nem éppen a lelkiekben gyarapodást elősegítő, de talán plébániánkhoz tartozó, vagy plébániánk mindennapi életének egy részét szemléltető két képet közlök. Ugyanis mind a két állatot plébániánk udvarában kaptam lencsevégre. Tehát egy plébánia udvarán lakó macska, és egy erre járó süni: